A Pajtás nevű gőzhajó 1917-ben épült Budapesten az újpesti Schlick hajógyárban. II. néven Dunai átkelőhajó volt, de a második világháborúban a Markó utcánál aknára futott, és elsüllyedt.
Kiemelése után alakították át, hogy a Balatonon meginduló hajózás egyik első hajója legyen. Ehhez a siófoki hajójavító műhelyben egy nagyobb hajócsavart kapott és a hajótestet megmagasították, hogy több utast szállíthasson. A szabálytalan átalakítások után látványosan billegő és dülöngélő hajó kapitánya jelentette a problémát, de ezzel az illetékesek a szabotázsvádak időszakában nem foglalkoztak.
1954. május 30-án a Pajtás kora délelőtt, verőfényes időben futott ki a balatonfüredi hajóállomásról, a fedélzeten hatfőnyi személyzettel és mintegy 180 utassal. Sokan a gyereknapot ünnepelték a hajókázással. Ugyancsak ezen a napon rendezték meg az ’54-es évadot megnyitó vitorlásversenyt.
Az utasok a hajó bal oldalára gyűltek, hogy jobban láthassák a vitorlásokat. A hajó ennek hatására megdőlt. A rémült utasok a hajó másik oldalára tódultak, majd miután a jármű erősen megdőlt, vissza a bal oldalra. A hajó ekkor borult végérvényesen a bal oldalára és süllyedni kezdett.
A katasztrófa egyik hőse Vámosi Gyula fűtő volt, aki a baleset pillanatában kiengedte a gőzt a kazánból, így megakadályozta, hogy a hajó felrobbanjon. Ő és még 22 másik utas lelte halálát aznap a hullámsírban. A katasztrófának ötven sérültje is volt, javarészt gyerekek. A versenyző vitorlások, sok más hajó és csónak azonnal megkezdte a mentést, ám az áldozatok száma így is rendkívül magas.
Az államvédelmi hatóság perceken belül a helyszínre érkezett, de nem a mentéssel foglalkoztak. A mólót lezárták, a rendőröket nem engedték a helyszínre, a közlekedési miniszter is csak nehezen jutott be a mólóra. A turisták fényképezőgépeiben megsemmisítették a filmeket, a szemtanúkat megfenyegették, a helyi telefonközpontot is ellenőrzésük alá vonták. A politikai vezetés elsősorban azzal volt elfoglalva, hogy a világ ne szerezzen tudomást a szerencsétlenségről.
Az eset után azonnal letartóztatták Heisz Pált, a Pajtás kapitányát, nyolc hónapig volt előzetes letartóztatásban. Mivel a hajónapló tanúsította, hogy nem volt túlterhelve a jármű, így elkerülte a halálbüntetést. A korabeli újságok alig foglalkoztak a balesettel, igyekeztek elbagatellizálni az eseményt.
Tolnai Napló, 1954. június 3
A Pajtást kiemelése után motorhajóvá alakították, átkeresztelték Siófokra, később pedig Dömsöd néven újból a Dunán járt az 1987-es nyugdíjazásáig. A Pajtás roncsa ma a pilismaróti hajótemetőben található. 1999-ben adták át Balatonfüreden Raffay Béla szobrászművész alkotását: a Tagore sétányon látható emlékmű őrzi az áldozatok és a mentésben résztvevők emlékét.
