Szabott rétesár
Ismét a régi-új helyen nyitott meg a Vasvári rétesfesztivál. Az idén a rétes egységesen 250 forintba került minden standon. Ezt egy kicsit magasnak találjuk, tekintve, hogy belépőjeggyel lehetett bejutni a rendezvény helyszínére. Ennek ellenére a csemege gyorsan fogyott, a látogatók sok rétest kértek elvitelre is. Látszólag kevesebb árus volt, mint tavaly, de ez nem volt zavaró.
Rétes a népdalkörtől
A sorkifaludi Nefelejcs Népdalkör már a kezdetektől vendége a fesztiválnak. Körtés-cukkinis, narancsos-mákos és húsos-zöldbabos specialitással készültek az idén, de természetesen hagyományosabb ízekben is jeleskedtek. Összesen 16 féle rétest kreáltak, mint például darás, káposztás, gyümölcsös, túrós, tökös-mákos és az élesztős tésztából készült kígyórétes.
Dagasztó polgármester
A nagyrákosi sátorban a település első embere, Németh Istvánné Baksa Eszter gyúrta, dagasztotta a tésztát, amikor éppen nem a vevőket szolgálta ki Tóth Józsefné párjaként. Bár nem hirdették, de kedvezménnyel kedveskedtek a vevőknek, öt rétes vásárlásakor az egyiket ajándékba adták. Az őrségiek nyolc féle rétessel érkeztek és az aszaltszilvás-túróst nevezték meg specialitásukként. Mint mondták, ők olyan réteseket sütöttek, amiket az eleik is elkészítettek, maradtak a hagyományos őrségi ízeknél. Délelőtt 350 süteménnyel indultak, amit előző nap sütöttek meg, huzatmentes helyen. A szomszédos petőmihályfai sátorban is nyolcféle rétest készítettek és jó nagyra vágták ezeket.
Pöttyös szülők Csehimindszentről
A következő helyen víg csoportosulás fogadta a fényképezőgépet. A „pöttyös szülők” apait-anyait beleadtak, nem csak a rétesbe. A sátor dekorációja is vevőcsalogató volt a régi tárgyakkal, gyümölcsökkel, kínáló tállal. A süteményeknél látszólag elszaladt a fantázia, két tucatnyi íz közül válogathattak a vásárlók. Tojáskrémes, vargányás-csirkemájas, tyúkgombás, krumplis, sonkás, tocsogós túrós, mexikói, sárgadinnyés, pálinkás, sárgarépás rétes várta a kóstolókat, hogy csak néhányat említsünk. A most elkészített különleges réteseket máskor nem készítik el, a fesztivál azonban ösztönzi az asszonyokat, Itt megtudtuk azt is, hogy szinte minden ehető zöldség, gyümölcs és gomba alkalmas rétestölteléknek, csak a lisztre kell ügyelni és arra, hogy az édes és sós ízeket ne keverjük. Még recepteket is kaptunk a standon, amelyet Fukszberger Imréné által gyűjtött tárgyak díszítettek.
Igazgyöngyök csépeltek
A zalai Igazgyöngy Hagyományőrző Egyesület Andráshidáról érkezett. Bemutatták a kézi cséplést, a kaszakalapálást és a kézi aratás, cséplés csínját-bínját. Sajnos a fiatalabbak nem nagyon tudták hová tenni a látottakat. Sokan már el sem tudják képzelni, hogy a kenyér nem hétfőtől vasárnapig nyitva tartó boltokból került valamikor az asztalra. A magyarázattal színesített bemutató, a kemény fizikai munka elgondolkodtatta a fiatalabb generációt.
Kézműves foglalkozások
A sütemények felhozatalán kívül színpadi és szabadtéri programok csábították az embereket. Aki akarta kipróbálhatta a kézügyességét valamelyik kézműves sátorban. Összességében újdonságot nem láttunk tavalyhoz képest, de a nagy számú érdeklődő egyértelműen jelzi, szükség van ezekre a prograomkra.
Végezetül álljon itt egy legenda!A vasvári rétes legenda meséje
Amit most elmesélek, az egy réges-régi legenda, nem lesz tovább födve a vasvári rétes titka. Akkor történt, amikor még az időt nem mérték másodpercekkel, hanem az ősi örök mértékegységekkel. Mérték a Nap járásával, a Hold fogyatkozásával, csillagok vonulásával, vizek áradásával. Amikor a Szenkútdüllőben beértek az életet adó gabonák, akkor a jó termésért hálából az emberek aratókoszorúkat, virágcsokrokat küldetek a Szűz Mária vasvári hajlékához. Oda, ahol a gyógyító forrás ered. A hála virágait a gyerekek vitték, hangos volt tőlük a Sárosbürü rét. Útközben málnát, gombát, szamócát szedtek. Amikor a virágokat letették, megérintették szűzanya kötényét. A fehér kötény egy darabja, egy szőke fonott hajú lány kezéhez ragadt. A többiek ezt látva húzni, tépni kezdték a lány kezéből, de az anyag nehezen engedett. Hártya vékonyságúra nyúlt. Végül annyi darabra szakadt, ahány kéz nyújtotta. A látottakhoz a gyermekész föl nem ért. A Szőlőközön át, futva kereste valamennyi a szülőjét. A dolgos vasvári emberek éppen a kévék tövében pihentek. Ámulva hallgatták a történetet, de az öregek hamar eszméltek. A kötény darabokat a tarlón egy szőttesre leteregették, a málnát, gombát, szamócát ráhintették. A szőttessel együtt föltekerték, s a kazlak tövébe letették. Amikor a Szent Mihály templom harangja elütötte nyolc órát, letették a sarlót, kaszát, gráblát, s elmondták az úrangyalát. Szedelőzködtek, hogy hazatérnek. A vizeskorsót, a szalonnás tarisznyát vállukra vették, a szőttest is felemelték. De abból oly fenséges illatok szálltak a fülledt melegű nyárba, hogy mindenkinek szájában összefutott a nyála. A szőttest a legidősebb marokszedő lány kibontotta, s ott volt a nap melegétől megsült fenséges ízű tészta.
A bölcs öregek csak mosolyogtak, nem csodálkoztak, az ételnek nevet adtak. Rétes lett a neve a finomságnak, amit sütnek attól kezdve télen s nyárba, s nem csak Vasvárba, hanem az egész Magyarországba.
A szűzanya kötényére emlékezve, a rétes készítőknek ma is fehér a köténye. Amikor a vasvári rétesbe beleharapsz, érezheted a tésztáját formázó kéz, a víz, a tűz, a levegő időn túli ősi harmóniáját, ami az ízeiben egyesül.
