Amikor a 1970-es években elkészíttettük gimnáziumi osztálytablónkat, fel sem vetődhetett, hogy azon ne szerepeljenek a bennünket négy évig oktató tanárok nevei, fényképei. Akkoriban ez így volt természetes. Hiszen nemcsak az igazgató, az igazgató-helyettes és az osztályfőnök foglalkozott velünk (az előbbi kettő a legkevésbé), juttatott el bennünket az érettségiig.
Manapság ugyan eltűnt a tablók egyhangúsága, előtérbe került a design, ugyanakkor a tablókészíttetők előszeretettel hagyják le az osztálytablóról tanáraikat. Hogy ennek helyhiány vagy a megbecsülés hiánya az oka, a diákok így rendelik meg, vagy a tablókészítő sugallja ezt a megoldást nekik, talány. Ezeken a tablókon az igazgató, az igazgató-helyettes és az osztályfőnök lemaradhatatlan, esetleg jut még hely a gyakorlati oktatónak.
Kompromisszumos megoldás
Ehhez képest kompromisszumos megoldásnak tűnik, ahol az igazgatót, igazgatóhelyettest, az osztályfőnököt és a tanárokat csoportképen szerepeltetik, és külön sorolják fel a neveiket (persze a tabló szemlélői közül nem mindenki tudja a képeket beazonosítani a nevekkel), vagy az oktatók neveit fénykép nélkül sorolják fel. S persze akadnak még végzős osztályok, amelyek mintegy örök emlékként, ápolva a hagyományokat szerepeltetik a tablójukon az igazgató, az igazgató-helyettes és az osztályfőnök mellett mindazon tanárok neveit, akik oktatták őket az évek során.
Bárhogyan is vesszük, azok a tanárok, akik a jelek szerint nem bizonyultak méltónak ahhoz, hogy megemlékezzenek róluk, minden bizonnyal megkeseredett szájízzel nézegetik a kirakatoknak egykori tanítványaik osztálytablóit.
