Ilyen ez a május, vasárnap fél óráig esik az eső, aztán fél óráig süt a nap. Ha ilyenkor éppen a Dunakanyarban van az ember, és nem akarja a négy falat bámulni, irány Visegrád, ahol szinte egyszerre lehetünk a szabadban és védett helyen. Valószínűleg többen is ugyanezt gondolták, a borús, hűvös időben kerülgettük a többi vacogót, köztük szép számban külföldieket.
Szerpentin vezet a várhoz, előtte parkoló (300 forint/óra), de csak a teljes órákat számolják fel. Körben bóvli- és ajándéktárgy-árusok, büfék, egy egész kellemes étterem. És a hegyek.
Az Alsóvár kapujához is meredek lépcső vezet, megfellebbezhetetlen tekintélyt érzünk. De hajrá, ha már idáig eljöttünk. A kapun túl ott a középkor egy szelete, a magas, rideg, szürke várfal tövében rekonstruált használati tárgyak, fegyverek, még egy pallost is látunk, egy távolban álló sátorból kereszteslovag figyel minket, arrébb a királyi pár hordozható trónusa, most üres.
A visegrádi várat az 1241–1242-es tatárjárás után, a romba dőlt ispánsági vár köveiből építtette fel IV. Béla király 1250 és 1260 között. Nem ez volt itt az első erődítmény, a magas hegy és a stratégiai elhelyezkedés miatt korábban is álltak erődítmények a Duna mentén. IV. Béla a később Alsóvárnak nevezett részt építtette meg, közben felesége a Fellegvár építtetéséhez kezdett hozzá.
Az egykori Alsóvárból mára a falak és a bástyák maradtak, szépen körbe lehet járni. Gyönyörű kilátás nyílik a Dunára és a környező hegyekre, ha a rakparton álló autókat nézzük, akkor látjuk, hogy milyen magasan is vagyunk.
Nem sokkal arrébb aztán újabb magas lépcső vár minket, lentről nézve az égbe szúr a meredek várfal. Ez a Fellegvár bejárata, az Alsóvár a védelem első vonalát adta, a lakóhelyek és királyi termek a Fellegvárban voltak.
A visegrádi várat Károly Róbert (uralkodott: 1310-1342) tette meg királyi székhellyé, és folytatta az építkezést, ekkor palotarésszel is bővült az erődítmény. Itt volt a máig híres hármas királytalálkozó. Károly Róbert magyar király volt a házigazda, két vendége pedig Luxemburgi János cseh és Nagy Kázmér lengyel király volt. Politikai és katonai megegyezés született, ami sokáig meghatározta később a térség hatalmi viszonyait.
Ha ezt a lépcsőt is megmásszuk, akkor már a legfelső szinten járunk. Látszik, hogy ez volt a kényelmesebb rész, sokkal tagoltabb, több a fal, a helyiség, és a látnivaló is. Megnézhetjük a panoptikumot plusz pénzért, jegyet az alsó bejáratnál a belépőjeggyel együtt vehetünk.
Az első teremben a hármas királytalálkozó elevenedik meg, életnagyságú, korhű ruhás alakokkal, terített asztallal, ahol azt is láthatjuk, miből állt egy királyi lakoma. Kicsit arrébb aztán az udvari életbe pillanthatunk be, éppen bál van, udvarhölgyek és udvaroncok kerülgeti egymást, a sarokban az akkori zenekar játszik.
Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) uralkodása idején itt helyezték el a királyi koronát, amit egy udvarhölgynek sikerült is ellopnia 1440-ben, de gyorsan visszaszerezték. Hunyadi Mátyás (1458-1490) idején a várat és a palotát teljesen felújították, ami a magyar reneszánsz kulturális központja is lett.
A bejárattól nem messze a királyi korona másolata a koronaékszerekkel és koronázási jelvényekkel, jelezve, hogy egészen 1529-ig itt volt az otthona a koronának.
Arrébb több kiállítás is vár még, az egyikben a korabeli fegyvereket nézhetjük meg, a másikban egy főúri vadászat életképeit, az egyikben pedig összehasonlíthatjuk Károly Róbert és Mátyás király katonáinak felszerelését. Minden kiállítóhelyen bőséges leírás, fülhallgatókon keresztül szóban kaphatunk tájékoztatást.
A vár 1544-ben török kézre került, a következő évtizedekben többször cserélt gazdát, az ostromok nem kímélték. Az 1685-ös török ostrom hozta el a vár pusztulását, a törökök el is hagyták a katonai célokra alkalmatlanná vált erődítményt, és inkább Budára koncentráltak. De nem csak a vár, hanem a város is majdnem teljesen elpusztult, évtizedekig tartott, amíg újra benépesült. A várat 1870-ben kezdték el felújítani, ez a munka - kisebb-nagyobb kihagyásokkal - a mai napig tart.
Itt is érdemes körbejárni a falakat, szépen látszik, hogy mekkora területet is foglalt el a vár. Azon azért nagyot csodálkozunk, hogyan tudták elfoglalni, hatalmas, függőleges falakat látunk most is. Annyi biztos, szívesen látnánk, hogy milyen volt eredetiben, a reneszánsz idején.
Lefelé sokkal gyorsabb az út, a parkoló vécéjében 200 forintot kérnek. Visszatértünk a földszintre és a mai korba.
