Gyanítom, mindenkinek eszébe jut valami élmény az „önkéntesség” szó hallatán, hiszen nagy valószínűséggel sokaknak volt már lehetőségük kipróbálni ezt a munkaformát, akár jószándékból, akár kedvességből. Kevésbé ideális esetben akaratuk ellenére.
Mint egykori Waldorf-diákra, rám ez különösen igaz. Nekem számos hivatás világába volt már szerencsém betekintést nyerni, sokat tanultam, ám a hasznos dolgok mellett azt is megtapasztalhattam, sokan miért nincsenek kibékülve az önkéntes munkával.
Miért nem népszerű Magyarországon?
A definíció szerint az önkéntesség olyasvalami, melyet az erre vállalkozó önkéntes „szabad akaratából, egyéni választása alapján, pénzügyi haszonszerzés szándéka nélkül végez”. vagyis bármiféle bér, vagy fizetés hiányában.
Na igen, itt van a kutya elásva.
Önkéntes munkáért cserébe ugyanis az ember semmilyen juttatásra nem számíthat, ami kevésbe hat motiválóan napjaink pénzorientált világában.
Alapvetően mindenki megélhetési célzattal vállal munkát, hogy legyen miből fizetnie a saját, talán a családja napi betevőjét. Ebből kifolyólag sokan időpocsékolásnak tartják az önkéntességet, amit csak annak éri meg végezni, akinek „már amúgy is van elég pénze”. Sajnos a 21. századi ifjúság, a Z-generáció is ebben a felfogásban nevelkedett, így az ő köreikben sem örvend túl nagy népszerűségnek az önkéntesség – persze, egy-két kivételtől eltekintve.
Mi van a mérleg másik serpenyőjében?
Az önkéntes munkavállalás egyik nagy előnye, hogy rendszerint egy jó és nemes célt támogathatunk vele, miközben változatos helyeken próbálhatjuk ki magunkat. Ám legtöbbször sajnos ez sem növeli a tevékenység vonzerejét. Pedig tényleg tanulságos megismerkedni például bizonyos mezőgazdasági munkálatokkal, vagy betekinteni az erdők titkaiba. Felemelő érzés segíteni megváltozott munkaképességű embereket mindennapi tevékenységeikben egy szociális gyakorlat keretein belül. Ezek az élmények nagyon sokat adnak az embernek, erősebbé teszik.
Az a tapasztalatom, hogy ha valaki „az átlagostól eltérő” környezetben nevelkedett és hozzá van szokva az önkéntességhez, az felnőtt éveiben is szívesebben vállal ilyen munkát.
Az ilyen, vállalkozó szellemek előtt pedig sokszor olyan lehetőségek nyílnak meg, amikre a legtöbben nem is gondolnának.
Önkénteskedni ugyanis szinte bárhol lehet.
Hol keressünk önkéntes munkát?
Az embert mindössze egy Google-keresés választja el attól, hogy a világ bármely pontján felbukkanó önkéntes-lehetőségek közül válogathasson.
De ilyen lehetőségeket kínál például a Workaway nevű felület is, melynek neve már sokaknak ismerősen csenghet, hiszen napjainkban egyre többen fedezik fel a benne rejlő lehetőségeket. A platform segítségével szinte minden kontinensen vállalhatunk önkéntes munkát.
A munkáltató rendszerint szállást, ellátást, közös programokat, esetleg idegenvezetést ajánl fel a munkáért cserébe, így nemcsak világot láthatunk, de új kultúrákat, embereket ismerhetünk meg, kapcsolatokat alakíthatunk ki. Az ilyen lehetőségek tehát életre szóló élményeket tartogatnak, érdemes velük szerencsét próbálni.
Életre szóló élményekért azonban nem feltétlenül kell a „szomszédba” menni. Személyes, önkéntességgel kapcsolatos emlékeim ugyanis nem nyúlnak (ennyire) messzire. Ahogy említettem, waldorfosként az ember egészen hamar belekóstolhat az önkéntesség világába. Az iskolai, sikeres tájfutóklubnak köszönhetően az elmúlt években számos, általuk szervezett versenyen volt szerencsém segédkezni.
Az itt tapasztalt remek hangulat hatására elhatároztam, hogy más eseményeken is kipróbálom magam önkéntesként.
A Sziget Fesztiválon
Ennek, valamint egy tavaly nyáron lezajlott, véletlen beszélgetésnek köszönhetően találtam rá a Helperek Önkéntes Segítők Egyesületre.
Diákmunkásként egy fürdőben dolgoztam, ahol volt szerencsém beszélgetni valakivel, aki az előző nyár folyamán már segítette önkéntes tevékenységgel ennek az egyesületnek a munkáját. A szervezet a legnépszerűbb magyar zenei fesztiválok (Sziget, Balaton Sound, Bánkitó, Strand stb.) biztonságát, azok zavartalan lefolyását igyekszik biztosítani. Az érdeklődőknek általában különböző divíziók közül van lehetőségük válogatni – mint pl. étkeztetés, iroda, vagy éppen média. Végül a Sziget Fesztiválon az elsősegély-járőr pozíció mellett tettem le a voksomat.
A következő pár napban minden benne volt, ami miatt – szerintem – megéri önkéntesnek lenni: kiváló társaság, jó hangulat, folyamatos lehetőség új emberek megismerésére. Végül, de nagyon nem utolsó sorban: ingyen ott lehettem rengeteg olyan előadó koncertjén, akiket eddig maximum a rádióban, vagy egyéb platformokon hallhattam, miközben elsősegély-járőrként segíthettem az arra rászoruló embereknek.
Az Atlétikai Világbajnokság
Az elmúlt hónapokban az önkéntesség terén szerzett élményeim listája azonban ezzel még nem ért véget. Mint ahogy azt fent említettem, a sport iránti szeretetemből kifolyólag már korábban is vállaltam szerepet önkéntesként különféle sportversenyeken.
2023 nyarán aztán Budapestre érkezett az Atlétikai Világbajnokság, mely komoly lehetőségekkel kecsegtette a hozzám hasonlóakat. Így hát egy jó barátommal úgy döntöttünk, önkéntesként megcélozzuk az eseményt, ahová - kisebb várakozás után - felvételt is nyertünk.
Augusztusban pedig megkezdődött a világbajnokság. „Witness the wonder!”, vagyis „Láss csodát!” - szólt a világverseny szlogenje. Mit is mondjak, láttunk bőven csodát.
A vébé ideje alatt ugyanis – hogy csak néhány példát említsek - kísértünk olimpiai bajnokokat, együtt dolgoztunk olyan emberekkel, akikről eddig csak az interneten olvastunk, a körpálya mellett állva vizet osztottunk az éppen célba érkező atlétáknak, továbbá még a dobogó legfelső fokára is felállhattunk. (Na jó, bevallom, csak az éremátadó-ceremónia elpróbálása végett, de akkor is). Kilenc napon keresztül olyan élményekben volt részünk, és olyan inspiráló pillanatokat élhettünk át, amik egy egész életen át elkísérik és motiválják az embert, és amikért igazán megéri úgy „munkát vállalni”, hogy nem kap érte pénzt az ember.
Nem tudnak a lehetőségekről
Az önkéntes munkák révén életem legpezsgőbb és izgalmasabb időszakát tudhatom magam mögött. Sajnos sokan nem tudják pl. a Z-generáció tagjai közül, mekkora lehetőségek rejlenek benne: azon kívül, hogy segítségével fantasztikus helyekre juthatsz el (legtöbbször ingyen, esetleg minimális költséggel), nagyon sokat tanulhat az ember, új barátságokat szőhet, valamint fontos tapasztalatokat szerezhet.
Ráadásul önkéntes tevékenységével az ember sokszor nemes célokat támogat. Mikor arra gondolunk, mit kapunk cserébe, ha önkéntességre „adjuk a fejünket”, joggal juthat az eszünkbe a közismert mondás, mely esetünkben kiváltképp igaznak bizonyul:
Jótett helyébe jót várj!
A cikk a fiatal újságírókat képző nemzetközi programunk ( Yocojoin) keretében született.
