Ez a nyár már csak a belföldi utazásokról fog szólni, ami egyfelől kár, merthogy a világlátásnak számtalan hozadéka van, másrészt egyáltalán nem baj, mert újfent kiderül, hogy tőlünk karnyújtásnyira is végtelen számú felfedezni való vár ránk.
A Folly Arborétum
Az autót a badacsonyörsi állomásnál hagyjuk, nem azért, mintha annyira vonzó lenne az ottani parkoló, csak éppen nem akarunk a kertkapuig menni, kis sétára vágyunk a napfényben fürdő domboldalon.
A sétával nincs is gond, de egy fokkal lehetne romantikusabb, a szűk utcákon folyamatosan félre kell állni a nyaralókhoz érkező autók elől, és a forgalmat egy nagy borházhoz érkező teherautók teszik teljessé.
De ahogy kapaszkodunk felfelé az úton, úgy lesz kevesebb az autó és úgy tárul elénk a Balaton látványa.
Ez utóbbiban az az érdekes, hogy méterenként más, amihez még hozzá kel számolni a változó időjárást, a fényeket, az évszakokat és a saját magunk hangulatát.
Nem lehet betelni bele.
A bejárat előtt jókora parkoló, de hely még van benne rendesen, láthatóan messze még az igazi szezon kezdete. Olyannyira nem bánjuk.
Egy felnőtt belépő jelenleg 1500 forint, aztán már csak rajtunk múlik, hogy mit kezdünk a lehetőséggel.
Mivel kisebb területről van szó, méretre csak töredéke mondjuk a Jeli Arborétumnak, gyakorlatilag egy óra alatt vígan át lehet szaladni rajta, de jobban járunk, ha több időt szánunk rá.
Akit komolyabban érdekel a botanika, az megkapja adagját a különleges ciprusokban és cédrusokban, és számos egyéb fa és növény is szegélyzi az utakat.
Az információszerzést táblák és feliratok és segítik.
A terület legmagasabb pontján egy kilátó vár, ami a szokásosnál jóval alacsonyabb, majdnem hogy csalódást okoz, amikor meglátjuk, de arra jó, hogy lobkoronák fölé emeljenek minket, és egy újabb lehetséges perspektívát és értelmezését kapjuk a Balatonnak és a tavat övező tájnak.
De a kert mindezeken túl is figyelemre méltó helyszín. Merthogy immár a Folly család negyedik generációja gondozza és fejleszti.
És ez az intim, családi kapcsolat számos megjelenési formát ölt, a részletekre való odafigyeléstől addig a tulajdonosi érdekig, hogy a látogatók jól érezzék magukat.
Így aztán rendben van az infrastruktúra, ingyenes napágyakból lehet a Balatont nézni, vannak kellemes pihenők, játszótér, csúszda, miegymás.
Legalább ennyire fontos, hogy az arborétumhoz egy grillterasz és egy borozóterasz és tartozik.
Amikor ott jártunk, ez utóbbi zárva volt ugyan, de biztos van benn fantázia, mert a Folly családnak egy borászata is van.
Séta a Pálos-kolostor romjaihoz
Hogy van a közelben egy romos kolostor, azt még itthon szúrjuk ki.
A térképen nincs mesze az arborétum kilátójától, de a helyszínen derül ki, hogy ennél kissé bonyolultabb a dolog: a kert – értelemszerűen - teljesen zárt, így le kell ereszkedni a dombról, és újra nekifutni egy néhány száz méterrel odébb levő turistaútról.
Így sem kell túl komoly túrával számolni, bakancs sem kell hozza, de az arborétum dolgozói által saccolt fél óránál azonban hosszabb a séta.
Egy darabig aszfalton megyünk, aztán egy kellemes erdei szakasz következik, ahol is az ösvény hol elvékonyodik, hol kiszélesedik.
Elvileg csak a piros jelzést kellene követni, de a helyzet a fák között nem ilyen egyértelmű, így nem árt, ha van nálunk egy használható turistatérkép vagy mobil applikáció.
Különben úgy járhatunk, mint az az anyukákból és gyerekekből álló társaság, akik egy irtás közepén igyekeznek meglelni a kiutat, miközben a tüskékkel és a csalánnak küzdenek.
A salföldi Pálos kolostor romjai
Bevallom, néhány rossz állapotban lévő falmaradványt vártam szerényen megbújni a fák között, ehelyett egy renovált, impresszív, terjedelmes épületegyüttes vár ránk az erdő közepén.
A közelben elhelyezett információs táblákról bőségesen szólnak a kolostor felújításáért felelős Bakonyerdő Zrt.-ről, de az épületegyüttesről és a pálosokról is olvashatunk valamennyit.
Talán jobban járunk, ha – velünk ellentétben – alaposabban rákészülünk arra, hogy mi vár ránk is, mi a története és a háttere ennek az romjaiban szemet gyönyörködtető, különös hangulatú helynek.
Egy kis kutakodással az interneten kideríthető minden részlet, most csak árulok el, hogy a Pálosok az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, ami önmagában is elég izgalmas. A kolostor a 13. században épült ide, hogy a 15. században átépítsék és aztán a törökök lerombolják.
Nem is érdemes jobban cifrázni ezt itt, elég szárazon és útikönyvszerűen hangzik, jobban járunk, ha a helyszínen személyesen rácsodálkozunk a megmaradt falakra és egyéb apró részletekre, esetleg leülünk kicsit a falakra magunkba szállni.
A Pálos kolostorhoz egy turista pihenőhely is tartozik, padokkal, tűzhellyel, esőbeállóval - és a Bakonyerdő Zrt.-ről szóló információs táblákkal.
Ahogy lenni szokott, a visszaút sokkal gyorsabbnak tűnik badacsonyörsi dombon álló nyaralókig, majd onnan az állomáson hagyott autóig, és még arra is marad időnk, hogy a naplemente előtt kiüljünk kicsit egy tóparti padra.