Minden évben egy-két napra kimegyek a Szigetre. Ez az énidőm. Idén főleg Azahriah koncertje miatt esett a választásom a csütörtöki napra. Két éve kimaradt, most meg talán első magyar előadóként főműsoridőben léphetett a Nagyszínpadra. Ott volt a helyem.
A kép is jól mutatja, hogy közvetlenül a koncert kezdésekor szinte családi körben voltunk, nem volt tömeg. Nem lepett meg persze, mert Magyarország jelenleg legnépszerűbb zenésze rengeteg helyen koncertezik, így, aki látni akarja, nem kell a Szigetre jönnie 38.500 forintért.
A legismertebb - egyben legpopulárisabb - számával indított (Introvertált dal), amit pár számmal később követett a még általam is ismert Four moods. Az összes többi dala - az én hibám - mintha ugyanaz a szám lett volna. A közönség egy része énekelte a dalokat, imádták a koncert minden percét, sokan - hozzám hasonlóan - csak álldogáltak.
Minden profi volt: a hangzás, az animációk, a körítés. Azahriah kivételes tehetség, de sokat elmond a koncertélményemről, hogy nagyon vártam az utolsó szám végét, hogy végre mehessek enni valamit.
Azért az megindítóan bájos volt, ahogyan együtt énekelték vele rajongói az utolsó szám (Mind1) refrénjét:
“Mert úgyis minden mindegy nekem már
Én nem is akartam mást, a szívembe zártam már
Minden problémám, ami reggel visszatér hozzám
Én nem is akartam mást, a szívembe zártam már
Minden problémám, ami reggel visszatér hozzám”
