Minden egyes dózis tudományosan lett kialakítva, hogy optimális mértékben, de biztonságosan és hatékonyan váltsa ki az adott tudatállapotot
- olvasható az i-doser.com FAQjában. Az oldal krategóriák szerinti bontásban árul olyan zenéket, ami - állításuk szerint - az egyes kábítószerekkel egyenértékű hatásokat képes kibontakoztatni, így ha ellazulni akarunk, akkor arra ugyanúgy készen áll az azt kiváltó zene, mint ahogy egy LSD trip hallucinációit reproduláló hanganyagot is vásárolhatunk.
Amerikai fiatalok körében népszerű az új kattanás, bár az oldal azt is leszögezi: nem mindenkinek működik a dolog, ezért is adnak pár ingyen löketet az újaknak, hogy ezt kideríthessék - a beetetős sztori nem újkeletű. Az elszálláshoz pedig nem kell más, mint a weboldalról megvásárolt zenék (illetve inkább hangfolyamok, -szőnyegek), egy jó minőségű fülhallgató, aztán indulhat az utazás.
Van mögötte tudományos alap
Első hallásra legyinthetnénk is az évszázad átverésén, de a furcsa mánia valójában messzire visszanyúló, tudományos alapokkal rendelkezik. Heinrich Wilhelm Dove a név, akit elő kell itt rángatnunk: bár a porosz fizikus munkásságából a köztudatban leginkább az a felismerése maradt meg, hogy az északi féltekén a trópusi ciklonok az óramutató járásával ellenetétesen forognak, ő volt az, aki 1839-ben felfedezte a binaurális ütemeket. Elmélete, amely be is igazolódott: ha a két fülnek külön-külön, egymástól alig - legfeljebb 30 hertzben - eltérő frekvenciájú hangot játszunk le, akkor abból egy új ütemként jelentkező interferencia jön létre, amit binaurális hangnak nevezünk.
Ez az új frekvencia a két különböző frekvencia különbsége. Ha tehát az egyik fülbe egy 315 Hz-es, míg a másikba egy 325-ös jelet küldünk, akkor a létrehozott frekvencia 10 Hz-es rezgést fog produkálni. Ez pedig pont beleesik az alfa állapot rezgéstarzományába (ami 8 és 12 Hz között lakozik), a feltételezés szerint tehát ezzel a módszerrel elérhető ez a nyugalmi állapot - és ezen kívül még számos másik, a béta, a gamma és a többiek. Tanulmányok igazolják ezek működőképességét - például az alvásterápiában -, az azonban, hogy az I-Doser ennél komolyabban is feszegetheti az agyat, erősen megkérdőjelezhető.
A hatásáról készült videók például inkább sugallják azt, hogy kipróbálói magától a kínzó hangtartománytól másznak falra, és nem óriáspókokat moziztak oda a ház kertjébe - némelyek pedig a röhögés határáig húzzák színészi tehetségüket. Árulkodó tény az is, hogy mind az I-Doser oldalán, mind a hasonló magyar oldalakon valahogy elfelejtenek közölni pontos, klinikai alapokon nyugvó bizonyítékokat az általuk árult hanganyagok hatásmechanizmusával kapcsolatban.
E sorok írója kipróbált egy ilyen zenét, és rá kellett jönnie, hogy ilyenek mindig is léteztek, csak éppen a lebegősebb fajtát ambientnek, a sötétebbet pedig drone metálnak (esetleg drone doom) nevezik. A hatása pedig legfeljebb abban merül ki, hogy az ember a szokásosnál jobban beletemetkezik a gondolataiba. Ennélfogva könnyű elképzelni, hogy egy információáradatban és netfüggőségben tapicskoló amerikai kamasznak tényleg brutális élmény lehet ezeket hallgatnia, és alámerülni olyan tudati mélységekbe, ahova Lady Gaga legújabb videója nem enged.
És ha már itt tartunk, hallgassunk egy kis drone doom zenét... Ingyen. Reméljük, ennyi dealerkedéssel nem sértünk drogtörvényt.
