Hogy mik vannak: ismét nagy a felhajtás a kaliforniai webmamutcég körül, miután június végén bejelentették új szolgáltatásukat, a Google+ nevűt, ami világos kesztyűfelvételként értelmezhető a nagy rivális Facebookkal szemben. Ja, mintha már lett volna ilyen?
Úgy ám, nem ez az első próbálkozásuk a közösségimédia-terep meghódítására. 2009 májusában terebélyes segget kerekítettek a Google Wave-nek, mondván, valószínűleg ilyen lenne az e-mail, ha ma született volna - az ígéretesen induló projekt azonban csúnyán megrekedt, ahogy azt mi is megírtuk, tavaly aztán érdeklődés hiányára hivatkozva le is álltak a fejlesztésével. 2010 elején aztán jött a Twitter-ellenfélnek szánt Google Buzz, ami itthon Zümm néven futott, de inkább korbácsolt híreket a személyiségi jogi szempontból elbénázott bevezetésével, aminek nyomán több blogposzt született arról, hogyan lehet kikapcsolni a Gmail-be beletolt szolgáltatást, mint amennyi dícsérte volna azt. Nem is hallunk róla már, és valószínűleg ez sem véletlen.
Muszáj volt lépniük
Mountain View-ban azonban nem adták fel, ami a Google alapvető hitvallása alapján (vagyis: összegyűjteni, rendszerezni, majd újratálalni a világ valamennyi információját) nem is csoda, hiszen a Facebook jól beletenyerelt a levesükbe.
Mark Zuckerberg kék logós világkörüli birodalma 750 millió felhasználóval, Magyarországon már az iWiW vesztét is okozva tör előre, a Google pedig jó sokat bosszankodhatott, hogy míg ők csak közvetetten megadott adatok alapján építhetnek adatbázist, addig a Facebookon mindenki önként és dalolva osztja meg a tartalmait, kedvenceit, élményeit, preferenciáit. Ez pedig hatalmas fegyvertény az online hirdetési piacon. (Az meg a puskaporos hordó, hogy a Facebook mindennek tetejében volt olyan rohadék, hogy a Google keresőrobotait nem engedte be az oldalára.)
Lépni muszáj volt, és ez a lépés a Google+ képében öltött testet, aminek indulása minden szempontból vonzóbb, mint eltávozott elődeié. Ezt igazolhatja, hogy egy webes statisztikus szerint (aki a ritka családnevek szaporodásából számolgat) két hét alatt 10 millióan regisztráltak rá, a hétvégére pedig ez a szám megduplázódhat. A magyar felhasználók száma is szépen dagad.
Mit tud másként a Facebooknál?
A fő kérdés, amit mindenki feltesz magának a regisztráció gomb megbökése előtt: miért is jó ez nekem, és jobb lesz-e a Facebooknál? Egyáltalán, minek még egy közösségi site? Nem csak szarnak egy pofon ez? Egy újabb időrabló hülyeség? Angolul tudóknak itt a Google+ bemutatkozó videója, aztán nekünk is lesz pár szavunk az új "csodafegyverhez."
A projekt kezdeti stádiumában van, de a meghívózás után most már mindenki számára elérhető, tesztelgethető. Kezdjük röviden a dizájnnal és a használhatósággal: a Google+ követi a brand eddigi termékeinek letisztultságát, sőt, arra talán még rátett (bocs, elvett belőle) egy lapáttal: már-már steril, matekos, levegős fehér űrökkel teli. Csak annyit látunk, amennyire szükségünk van. A felhasználóbarátságot szintén a "kevesebb néha több" elvével oldották meg: nincsenek felesleges útvonalak, könnyen rájön az ember mindenre, és ez nagyon fontos egy frissen induló webes okosságnál.
Fal, Körök, Hangouts
Kezelését illetően tehát nem hagy különösebb kívánnivalót maga után, nem is ezzel van a gond - hanem hogy ami elsőre a szemünk elé kerül, a Fal, az bizony tökugyanaz, mint a Facebook Hírfolyama. Legfeljebb annyiban más, hogy lájkolás helyett itt egy plusz jelre klikkelhetünk, ha tetszik valami.
Akkor tehát máris ott lehet hagyni ezt az új izét, mert semmi extrát nem tud a Nagy Tesóhoz képest? Nos, ez nem egészen így van. Az újítások között ott vannak a Körök, ami lehetővé teszi azt, ami a Facebookon egészen zavaros: hogy csak azokkal osszunk meg tartalmakat, akikkel éppen szeretnénk. Ezt a kiscicát csak a csajunkkal, ezeket a csöcsöket csak a férfihaverjainkkal, ezt a táblázatot a munkatársakkal. Létrehozzuk a saját virtuális szubkultúráinkat, mondhatni. Látványos feature ez, főleg ahogy az egyes körökbe bedobáljuk az embereket, nehéz nem szimpatizálni vele. Kérdés, hogy mennyire kezdjük majd el a megosztásnak ezt a tudatos változatát, illetve egyáltalán magát a megosztást - mert a Wave halálát is az inaktivitás okozta.
A másik két izgalmasság: a Hangouts, ami végre pofonegyszerűvé teszi a videochatelést (ezt például a FB még nem tudja, de állítólag már jön a Skype-pal közös nagy durranás), és a Sparks, ami érdeklődési területeinkből épít hírcsatornákat, latba vetve a Google izmos és verhetetlen keresőalgoritmusát. Igaz, ezen van még mit javítani.
Szóval képes lesz megszorongatni vagy sem?
Az jól látszik, hogy a Google hozzálátott eddigi különálló termékeinek egy platformra tereléséhez: akár a Gmail postafiókunkat, az online térképek között verhetetlennek számító Mapset nyitjuk meg, akár a simulékony webnaptár Calendart, akár a közös dokumentummegosztó Google Docs-ot, a képernyő tetején minden esetben egy fekete sávban látjuk az összes többi linkjét, és egy klikkel átnavigálhatunk rájuk. Megerőltetés nélkül ugrálhatunk tehát a Google legjelentősebb találmányai között.
Egységesülés - ez egy lényeges jelzés, és merünk arra tippelni, hogy a Google+ lesz majd egyszer a fő integrátor, amiben a cég valamennyi szolgáltatását felleljük úgy, hogy azok a közösségi aktivitást is erősítsék. Egyelőre azonban még az elején járunk a történetnek. A Google is ezt mondja.
