Szombathely, 1957. február 28. A Gyöngyös utca 5-ös számú társasház bejárati ajtaján déli 12 óra körül kilép egy 52 éves, megtörtnek látszó férfi, „aki egy vad hajnalon arra ébred, hogy minden összeomlott, s elindul, mint kísértet.”
A halál oka: „elvérzés”. Az elhunyt nős, szombathelyi lakos, foglalkozása: ügyvéd. A halotti anyakönyvi kivonatot bejelentőként dr. Gál Andor, anyakönyvvezetőként Molnár Sándor írja alá saját kezűleg. A 12.50-kor Győr útirányon át, Budapestre tartó személyvonat gázolás miatt jelentős késéssel indul tovább. Este a városban néhányan titokban összesúgnak: Welther Károly öngyilkos lett.
Évtizedek óta figyelem azt az egyemeletes házat a Gyöngyös patak partján, a Gayer-park tőszomszédságában, mely furcsa, kissé aránytalan, ormótlannak ható tömegképzésével, aszimmetrikus homlokzatával, lőrésszerű padlásablakaival megtöri a többnyire kedves kis földszintes családi házakból álló hangulatos utcácska harmóniáját.
Van az épület aurájában valami borzongató és nyugtalanító. Mindig úgy éreztem, ennek a háznak titka van. Az építészeti szempontból nem túl jelentős ingatlan bizonyos elemeiben – a vasból készült, osztott rácsozatú erkélykorlátban, az ablakkeretezésben, a párkányzat kialakításában – a modernizmus, talán ezen belül némileg a bauhaus, illetve hatásának stílusjegyeit viseli magán, amely egyértelművé teszi, hogy valamikor az 1930-as évek végén, 1940-es évek elején épült.
A környéken akkoriban jellemzően a korszak „legdivatosabb” helyi építészei, Szende László, ifj. Brenner János (közös céget működtettek), Szente Lajos és Gruber Imre tervezték az épületetek jelentős részét.
1944 végétől 1957-ben bekövetkezett haláláig itt élt családjával egy földszinti lakásban dr. Welther Károly ügyvéd, aki 1956. október 29-től november 4-ig, letartóztatásáig, a Vas Megyei Nemzeti Bizottság elnökeként állt a forradalom helyi erőinek élén.
A Gyöngyös utca, épületeivel együtt, az ún. Brenner-telep részét képezte egykor. Hogy megértsük, mit takar ez az elnevezés, vissza kell mennünk egy kicsit az időben.
A Szentmárton és Szőllős községek között fekvő területet korábban szőkeföldi birtoknak hívták, melyet keletről a mai teherpályaudvar, nyugatról pedig a Gyöngyös patak határolt. A középkori eredetű birtokállomány, melyhez szántók, erdőrészek és malmok is tartoztak, évszázadokig a Batthyány, majd a velük házassági kapcsolatba került Montenuovo családé volt, tőlük került a grazi Puntigamer sörgyárhoz.
Szőkeföld központja - mely a mára hányattatott sorsúvá vált Brenner villa és az ahhoz kapcsolódó térség, a mai Vak Bottyán utca és a Brenner park környéke volt - a 19. század elejétől a Prater nevet viselte. A Praterhez major és malom is tartozott. Az 1800-as évek végén a stájerországi sörcégtől V. Brenner János építész vásárolta meg a birtokot, ezzel megkezdődött a mai Szombathely területén fekvő egyik legnagyobb feudális eredetű tulajdon átalakítása előbb a tőkés, később a polgári viszonyok irányába.
Brenner János nagypolgári villává alakította az egykori, viszonylag puritánnak mondható Batthyány kúriát, parkjában 1901-ben felépült a város első teniszpályája. A villa közelében állt a fából készült míves nyári lak, a „Lusthaus”, valamint az a mesterséges domb, mely boltozott pincehelyiségeket takart, előterében pedig fáskamrák, valamint kutyaólak húzódtak.
A területen jelentős, modern kertészeti tevékenységet végeztek. Az új tulajdonos a Prater-től nyugatra fekvő (a Gyöngyös főága és malomárka közötti) szigeten gyermekjátszóteret létesített a város közönsége számára. 1908-ban bekövetkezett halálát követően, örököse, fivére, Brenner Tóbiás Szombathely polgármestere (1902 és 1914 között volt hivatalban) folytatta e nemes hagyományokat. A parkhoz, illetve a birtokhoz tartozó gyöngyösparti sétányt - a 400 méter hosszú szőllősi sétautat, valamint a több, mint 2000 négyszögöl nagyságú Prater-kertet - a nyilvánosság szabad rendelkezésére bocsátotta, tulajdonjogát fenntartva.
Még fürdőház és uszoda is létesült a malomárok és a patak közötti szigeten, melyet később lebontottak. A Gyöngyöst 1930-ban szabályozták, akkor terelték jelenlegi medrébe. (Nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy Tóbiás 1919-es halálát követően az örökösök tették lehetővé, hogy birtokukon építse fel Szombathely 1926-ban az új víztornyot.)
A Brennerek 1935-ig voltak az osztatlan szőkeföldi-birtok tulajdonosai, a villát és a parkot ebben az évben vásárolta meg tőlük a város. Szőkeföldét parcellázták és beépítették. Ekkor lett kialakítva - kertvárosi jellegű, többnyire családi házas utcák megnyitásával - az a terület, melyet Brenner telepnek neveztek el. (Gyöngyös utca, Vak Bottyán utca, Jurisich Miklós utca, Béri Balogh Ádám utca, Hunyadi János út egy szakasza, Szent Flórián körút egy szakasza). Az egykori major gazdasági és kiszolgáló épületeit szép lassan lebontották.
És itt kanyarodunk vissza a Gyöngyös utcai házhoz és a 14. rész tragikus hőséhez.
Dr. Welther Károly Kolozsváron született 1905. június 2-án, Welther Károly asztalosmester és Schmith Éva gyermekeként. Jogi diplomáját is itt szerezte, 1929-ben. A jelenleg Romániához tartozó Szolnok-Doboka vármegye tiszti főügyésze lett, állami alkalmazottként. 1938-ban vette feleségül Dés városában Förster Herminát. Házasságukból két gyermek született.
Weltherék 1944-ben, a közeledő front elől nyugatra, Szombathelyre menekültek, itt is telepedtek le, a Gyöngyös utca 5. szám alatt található társasházban. A háború lezárását követően azonban újabb, nem várt nehézségekbe ütköztek. A családfőt, a kitűnő jogászt ugyanis ideiglenesen B-listára tették, mint az államháztartás egyensúlyának érdekében állami tisztségéből „leépítendő” személyt.
Jobb híján jogi tanácsokat adott és különböző segédmunkákat vállalt. Később azonban mégis vármegyei tiszti ügyész lehetett (1950-ben törölték el a vármegyéket), majd Kőszegen kapott városi ügyészi állást, ezt követően pedig Szombathely városi tanácsánál jogi előadóként tevékenykedett. 1952-től az 1. számú Ügyvédi Munkaközösség keretein belül lett ügyvéd, aztán váratlanul az 1956-os események középpontjában találta magát.
A rendkívül művelt, jókedélyű, több nyelven beszélő, éleseszű férfit, a társaság középpontját városi értelmiségiek egy csoportja, - J. Kiss Ernőnek a Vas Megyei Tanács elnökének vezetésével - felkérték, hogy vállalja el a Vas Megyei Nemzeti Bizottság elnöki posztját. (J. Kiss 1956-os cselekedeteiért pártbüntetésben részesült és 1957-ben felmentették tanácselnöki tisztségéből.) Némi gondolkodási idő után Welther október 29-én elvállalta a megbízatást.
November 4-én letartóztatták ezért, előbb a helyi szovjet laktanyába, majd pár nappal később, 9-én az akkori Szovjetunió területére, a kárpátaljai Ungvárra hurcolták. Másfél hónapot töltött az egykori galíciai kapitányság székhelyének, Kolomea-nak hadifogolytáborában, embertelen körülmények között. Decemberben hazaszállították és a rákoskeresztúri börtönbe zárták Budapesten.
1957. február 12-én jöhetett haza Szombathelyre, de
már nem ugyanaz az ember tért vissza. A sápadt, korábban mindig életigenlő ember szemében elhalványult a fény, megszűnt a belső ragyogás.
Már keveset beszélt, „barátai” elfogytak, nem tudott érdemben kihez fordulni segítségért, mindenhol égig érő falak állták útját.Aztán február 28-án déli 12 óra körül, a Gyöngyös utca 5. számú társasház bejárati ajtaján déli 12 óra körül kilépett egy 52 éves, megtörtnek látszó férfi, „aki egy vad hajnalon arra ébredt, hogy minden összeomlott, s elindult, mint kísértet.”
A halál oka: „elvérzés”. Nincs túlcifrázva. Ennyi a hideg, kurta jelentés. De vajon ennyi egy emberélet? Ennyi. Élni és tenni egy álomért, a magyar szabadságért és meghalni ennek hiányától. Ennyi. Ezért több mindennél!
