Ah, Sziget Fesztivál! Az elmúlt néhány napban új világokat fedeztünk fel, örömöt leltünk az ismeretlen zenékben, és részt vettünk olyan banális butaságokban, mint például a K-pop workshop, ahol nap mint nap egészen menő koreográfiákat tanultunk száz másik emberrel együtt. Még azt is megpróbáltuk, hogy break táncoljunk a DropYard színpadán, de hát... az nem volt egyszerű.
Tegnap a Ticketswap Colosseumban, a szabad ég alatt élvezhettünk egy kis elektronikus vadászatot, amit olyan tehetségek hoztak el nekünk, mint a Secret Factory és a Marino Canal. Mindenki úgy táncolt, mintha a ritmus lenne a legjobb barátjuk. Én amúgy örülök neki, hogy ennyi holland van, nagyszerűen lehet őket arra használni, hogy a tömegben eligazodj, mint valami szőke világítótornyok, akik mutatják merre hagytad a barátaidat.
Az Imagine Dragons óta viszont nem mertem a nagyszínpad közelébe menni, poszttraumás tömegundorom van. Nem is az embermennyiség a probléma, inkább valamiféle kulturálatlanság, agresszió, vagy csak részegség? Mert amúgy hiába Dan Reynolds (a Dragons énekese) a legszexibb ember a földön és csinált állati showt pénteken, ha közben az ötméteres környezetedben az életedet kell felténed, mert a mögötted álló csávó azt skandálja, hogy 'kitekerem a nyakadat' (ezekkel a szavakkal, tehát magyar az illető), miközben folyamatosan próbál belenyomni az előtted álló, a maximális sűrűséget ezer emberrel ezelőtt elért tömegbe.
Nem mondom, hogy tudom, mi a megoldás a problémára, de ötleteim vannak: Security drónok? Koncert etikett óriásplakátok? Esetleg kigyúrt felsőtestű, ámbár kedves mosolyú, (opcionálisan félmesztelen) szekusok minden 50 négyzetméterre?
Ezzel a hétvége nevéhez hűen véget ért, de még két napnyi csodálatos fesztiválozás előtt állunk. Az imádnivaló Lorde ma lép színpadra, holnap pedig a magával ragadó Billie Eilish érkezik. Amit viszont mi semmiképp nem fogunk kihagyni, az a szombathelyi származású Anima Sound System koncertje, ma éjszaka az All Europa színpadán.
Már alig várjuk, hogy megosszuk az élményeinket és beszámoljunk arról, hogy a kihívásokkal teli breaktáncórák ellenére vajon sikerült-e valamit is megtanulnunk, vagy csak hülyén sodródtunk jobbra-balra a padlón. Bármi is történik, és hiába a néhol nem a legkedvesebb és körültekintőbb emberekből álló tömeg, ez minket nem fog lelombozni: számunkra a Sziget mindig tele van nevetéssel, zenével és olyan emlékekkel, melyek még a legjobb tárhelyű memóriakártyánkon sem tudna elférni.
