Olvasónk jelezte, hogy az ablakából érdekes látvány terül a szeme elé. A jó másfél méter magas hószoborról először nem is tudta eldönteni, mit ábrázol, ám gyorsan asszociált. Az éjszaka készítette valaki, vagy valakik, hiszen késő este még nyoma sem volt.
Kíváncsiak lennénk azért rá, hogy milyen gondolatok fordultak meg azok fejében, akik időt és energiát nem kímélve megalkották a szobrot. Az biztos, hogy volt kézügyességük és kitartásuk. Valószínű, hogy a lakókat akarták megbotránkoztatni, ezen szándékuk azonban nem nagyon jött be.
Hagymakupola lett belőle…
A környéken sétálók ugyanis elnéző mosollyal figyelték a meredező hófalloszt, a hógolyózó és szánkózó gyerekek pedig félrecsinált hóembernek gondolhatták.
A szobor sorsa egyébként gyorsan eldőlt. Először egy tizenegynéhány éves kislány „javított” rajta, a tetejét csúcsosra formálta át, valószínűleg a hagymakupolás templomok jutottak eszébe. De így sem maradt meg sokáig, kora délután néhány nagyobb gyerek egyszerűen ledöntötte a szobrot, alapanyagát aztán hógolyózásra használta fel.
Délután háromkor már nyoma sem volt a hófallosznak, ahogyan fotósunk találóan elnevezte. Úgy tűnik, készítőinek szándékai nem teljesültek, nem volt felháborodás, csődület, nem voltak mérges emberek. A szobor életkora jóval rövidebb volt, mint egy hóemberé, pedig az sem hosszú.
