Mit kezdenek az emberek azzal a rengeteg műgyanta hóemberrel, csillám-angyalkával és gipsztélapóval karácsony után? Hát legtöbben elteszik őket jövőre, vagy kidobják. Mindenesetre viszik őket – újságolja boldogan az árus. Annyira azért még nem, advent utolsó két hetében szokott csak igazán beindulni az üzlet, de azért máris nagyon sokat eladott belőlük. Annyit, hogy érdemes miattuk egy nyitott fabódéban egyik lábáról a másikra állva fagyni naphosszat? Annyit, bólogat. Vagy legalábbis a végére majd biztosan.
Ünnepi zene mint marketing-taktika
Az irdatlan adventi koszorú körül ismét felépült a bodegaváros. A nem kicsit giccses és fül helyett (ilyen mennyiségben és ekkora hangerővel) egyesek számára már inkább
tenyérbemászó
, illetve gyomortáji nyomást okozó karácsonyi zene ritmusára itt aztán tényleg mindent megvehetünk. Apropó, zene! Hiszen ma már szinte feltétlen reflexként reagálunk a mennyből az angyalra. Pavlov szerencsétlen kutyájának eleredt a nyála a csengő hangjára, nekünk meg automatikusan nyílik a pénztárcánk, ha a pásztorok, pásztorok örvendeznek. Nem is rossz marketing-taktika!Ilyentájt két dolognak van szezonja: a télapónak (rénszarvasostul, virgácsostul és krampuszostul) meg a forralt bornak. Hát mindkettőből akad elég a Fő téren, jelentem alássan! A forraltboros bódék mellett és a langallósnál rendszerint sokan támasztják az asztalt. A játékboltosnál ritkábban állnak meg (és még ritkábban fizetnek), de azért így sem rossz ez az idei év – toldja meg sorstársa véleményét az eladó, Márovics Anita. Persze, leginkább az olyan dolgok mennek, amiknek legalább egy pompomos piros sapka van a fejére varrva, vagy egy stilizált ajándékcsomag a kezébe illesztve.
Esőisten karácsonyra
A boltocskában olyan sok pihe-puha plüss zsúfolódott össze (jóformán csak az van), hogy miattuk szinte még a kemény falak is a selymesség érzetét keltik. Elől egy nagy kosárban egymást tapossák a pajkosan nézegető krampuszok, arrébb síelő rénszarvast bír mozgásra néhány alkáli elem. Hóember és ilyen-olyan maci számolatlanul vigyorog. Közöttük akad azért néhány lovacska is a mániákusoknak – és persze az elmaradhatatlan Disney-figurák, mesehősök, akik ünneptől függetlenül egyformán keresettek.
Arrébb füstölőillat. Az asztalon szintén kincsek, de már nagyobbaknak valók: fából faragott istenszobrok, stilizált macskák meredeznek orgonasípként, meztelen néger alakok, rettenetes álarcot viselő sámánok várnak valakire, aki elég perverz ahhoz, hogy szívesen nézegesse őket mondjuk a komód tetején. Egy paravánon az üzlet előtt mutatós gyöngyházfényű, kagylóból készült nyakláncok és fülbevalók, egyéb handmade különlegességek. Egy másik oszlopon pedig furcsán hajlott tollak, rajtuk nevek.
Teknőc már van, mit vegyek mellé?
Nem igazán illenek a repertoárba, de hát ahogy a boltosok ki nem mondott első alapszabálya tartja: azt kell árulni, ugye, amit megvesznek az emberek. És ezeket a hűtőre mágnesezhető, névjegyes gilisztákat bizony viszik - pedig közel ötszáz forintba kerülnek. Ilyenkor, a karácsonyi vásár előtt egyébként mindig magasabbak valamennyivel a szezonális cikkek árai. Ez nem titok. A második kiskereskedői alapszabály az lehetne, hogy mindig annyiért kell adni az árut, amennyiért megveszik. (Így megy a számok által a világ elébb.)
Pedig egészen hétköznapi, mondhatni praktikus dolgokat is árulnak ám ott! Van sapka, sál és kesztyű minden mennyiségben, gyapjú és vászon iparművészeti termékek. A nagy, kövér, ruhacsiga, amit szét lehet tekerni, és ülőke lesz belőle, illetve barátja, a debella teknőc-puff, például. És kotlanak a lábtörlőkön, terítőkön, kendőkön a párnatyúkok, álldogálnak párnalovacskák. Mindenkinek vannak mániái. Van, akié a lakberendezés.
Teknőc már van, most mit vegyek mellé? Csigát, vagy pacit?
– morfondíroz egy fiatal lány a pult előtt. (Azt hiszem, lovacska lett a dologból. Nem vártam meg...)Kicsi, nagy, kerek, szögletes, fehér és csokibarna...
Másnak meg táskagyűjteménye van. Na az is bővítheti most a Fő téren… Kis táska, nagy táska, kerek táska, szögletes táska, tejfehér táska, csokibarna táska, flitteres táska, egyszerű táska... - sorolná átszellemülten egy táskákra specializálódott Gombóc Artúr. Vagy egy táskamániás hölgy – utóbbi kezeit összecsapva. és van hozzájuk pénztárca is! A táskák nagyjából ugyanannyiba kerülnek, mint máskor, máshol. Kisebbet, ami köszönőviszonyban sem lehetett, szegény, sem disznóval, sem marhával, kígyóval meg pláne nem, már valamivel egy ezres fölött adnak. A táskák elitjének bilétája pedig még néhány nullával telítettebb.
Szép nőre szép táska – és egyre inkább úgy fest, hogy hiába öntözik Amerikában a világsztárokat szép piros és zöld festékkel az állatvédők, az ugyancsak szép nőre illő szép ruha ismét a bundát jelenti. Az irha mindenképpen. Akad belőle egy egész kisboltnyi a pavilonok között. Kisebb emelvényen irhacipők és cipőcskék sorakoznak – nagyjából ötezer forinttól felfelé, szigorúan benti használatra! Akinek pedig túlzás ez, az lépjen arrébb eggyel! Ott már hagyományos hálóing is van szomorú szemű Disney-Fülessel. Elsősorban persze gyerekeknek. Mert ilyenkor leginkább nekik vásárolunk.
Aszalt eper - csak rá ne nézz!
No de a lényeg! Hát miért megy az ember a karácsonyi vásárba? Gyertyáért, karácsonyfadíszért, szaloncukorért… Az ehető részlegen télapók hadseregei néznek szigorúan a járókelőkre, és hasraesik a ritkás napsugár a fényes sztaniolokon. De vajon aszalt epret láttak már? Hát nem túl szép látvány - ám azt mondják, nagyon finom. Nem sokkal odébb meg lehet kóstolni. Meg az aszalt sárgabarackot is. A süteményestálra viszont jobb rá sem nézni, ha fogyókúrázik az ember(lánya), olyan gusztusos...
Nahát, végre megérkeztünk a mütyürkékhez! Télapók, hóemberek angyalkák várakoznak az illatgyertyák aromafelhőjében, a színes és fényes szalagok, csomagolópapírok koszorújában. Ízlésszintjük az egészen giccses tollas-habos, nagy szemekkel pislogó szőke puttótól az oldalról jövő fényben direkt jól mutató aranyozott angyalmintás lapocskákig terjed. Ezek a dolgok azok (tisztelet a kivételnek - vagyis a karácsonyfadíszeknek), amiket az ünnep múltán semmire nem lehet használni. Az ember először rakosgatja, aztán vagy elveszti, vagy megunja porolni, rájön, hogy nem illik a szobába – és kidobja őket.
Sétálni, megbotránkozni, gyönyörködni - vásárolni
De kétségtelen, hogy karácsony este, amikor koncentrálódnak a különleges, elmélyült, mindent elnéző pillanatok, egy szál gyertya lángja mellett nagyon jól festenek. És, mint már megtudhattuk, meg is éri dideregni értük négy egész héten át. De vajon ugyanezt gondolja-e a képárus a szomszédban? Aktok, nyarat idéző tájképek (amiktől még magasabbra kívánkozik a sétáló didergő királyok kabátcipzárja), gyümölcscsendéletek. Sok közük nincs a karácsonyhoz, ami azt illeti. Hát ki a csuda akarná az év minden napján egy feldíszített fenyőfa képét nézegetni a falán, nemde?! Esetleg azok kapcsolódhatnának az ünnephez, amiken hó van. Hátha karácsonyra hó is lesz. Bár, ki tudja. Egyre ritkábban örülünk neki és bosszankodunk miatta.
Tessék tehát kisétálni, megbotránkozni, gyönyörködni, vásárolgatni, vagy rájönni, hogy mennyi felesleges (mégis eladható!) dolog van a világon. És közben átszellemülten gondolni már most szent karácsony éjjelére, ezzel együtt kedvesen, szeretettel, előzékenyen fordulni felebarátaink és pénztárcánk felé! Még jó két hét van szentestéig. Ne hagyjuk az utolsó pillanatra az emelkedett érzéseket és a jóságot, hátha addigra annyira belefáradunk ebbe az egészbe, hogy megfeledkezünk róluk...
