Tombol a hőség, melege van a zöldségesnek, a postásnak, a gyereknek, a nyugdíjasnak, a kutyáknak, a macskáknak, egyszóval mindenkinek, aki nem egy légkondicionált helyiségben tölti a napját. Háromszor cseréljük egy nap a pólónkat, négyszer zuhanyzunk, isszuk a hideg vizet, nyaljuk a fagyit, az utcán vadásszuk az árnyékot, nem élet ez. Nekünk is melegünk van és elegünk lett a múlt héten az egyre csak feljebb kúszó hőmérőből, így a szabadság alatt egyértelmű volt a hűsölés, de zsúfolt strand helyett inkább az Alpok felé vettük az irányt.
Nincs messze, ha Mariazellt lőjük be úti célnak, akkor csupán 172 kilométer. De ki akar ilyen melegben templomot nézegetni? Nyugi, mi sem csak azért mentünk. A hegyek közé érve bár süt a nap és meleg is van, és a kocsiban szintén izzad az ember, de valahogy más a hőérzet. Pár fokkal kevesebb volt és minél beljebb haladtuk a szerpentineken, annál hűsebb volt minden egyes szellő, már nem kell legyezni sem annyira magunkat és az aszfalt sem sugároz fullasztó meleget. Ha pedig patakot látunk, akkor feltétlenül meg kell állni, de a rengeteg erdőben is jól esik a séta, a fák árnyékában, csak felfelé nézve nehogy elszédüljenek!
Azok a hűs patakok
A patakok medrében érezhetően hűvösebb van, a víz szinte már jeges, cipőt ledobva hamar lehűtheti magát az ember, sokat mászkáltunk mi is a köveken, néha már-már vacogva, nem vagyunk mi a nemzet rozmárjai, hogy annyira bírjuk a hideg vizet. Olyan lazán elcsordogál lábunk alatt egy óra, hogy észre sem venni, pláne ha fényképezőgép is van az ember nyakában. Szerencsére sokszor csordogál valamiféle kristálytiszta patak az út mentén, így a térdig érőtől a fehér sziklás patakokig bármit választhatunk.
Arról talán nem kell sokat regélni, hogy milyen szép tájakon haladhatunk, gyengébb autókkal néha kettesben valahol negyven és hatvan kilométer/órás tempó közt, mert ugye az emelkedő az emelkedő. Viszont ahova felmegyünk, onnan le is kell jönni, így csak biztos fékekkel illik elindulni egy ilyen útra, néha meglepheti a sofőrt a leejtőkön egy-egy hajtűkanyar.
A zöld tó a legkirályabb
Még Mariazell előtt, egy jobbra ívelő kanyarban rántottuk le az autót egy parkolóöbölbe, amikor megláttuk a zöldellő tavat, azt hiszem ennél királyabb autós pihenőt még nem is láttam. A tó gyönyörű, padok és asztalok állnak rendelkezésre a rántott-húsos vagy fasírtos zsemlék elfogyasztására, bár egyik sem volt nálunk, mert nem buszos kirándulásra indultunk a nagymamával. Sokan belógatják lábukat a partról, de láttunk cseheket, akik még meg is mártóztak benne.
Mielőtt agyonfotózná a helyszínt, először járja körbe, a tavon lévő kis faházhoz közelebb lehet menni, hátulról a bokrokon át nem érdemes próbálkozni, ha csak nincs nálunk Bear Grylls. A kis fahídnál van egy zubogó, alatta pedig egy vízesés, a hideg levegőt pedig árasztja magából a hely, nehéz is innen elszakadni könnyen, legszívesebben sátrat vernénk valahol a fűben.
Mariazell
Mariazellbe is benéztünk, ha az első parkolót választjuk, akkor még jegyet sem kell venni, csak kicsit sétálni hegymenetben. Későn értünk oda, már zárva voltak az ajándéküzletek, de bevalljuk hűsölni mentünk, és nem a gipszangyalkákért. Egy kávé tejjel három euró, de tudjuk, hogy ott más összegekkel gurigáznak a fizetésnapon, így most ebbe ne is menjünk bele.
- Mariazellt egyébként a katolikus nagymamákkal rendelkező unokák (mint én is), annak idején már buszos kirándulással megjártam, most annyiban különbözött a dolog, hogy nem kellett sok nyugdíjassal utaznom órákon keresztül és noszogatni a mamát templomnézés helyett egy fagyiért. - A templom szép, de ha jobban körbenézünk mellette, nem csak ez az egy látnivaló akad, hiszen itt minden második vendéglátóhely szarvasagancshoz kapcsolódik (név, cégér, stb.), illetve a kis üzletsorok, és a környező utcák is hemzsegnek a szépen kidolgozott apró részletektől.
Nem ragoznánk tovább, ha hűsölni akarnak, akkor kimehetnek a Tófürdőre is, de a Gyöngyös-Perint vonalán is találni árnyékos, hűs részeket láblógatásra. Ha viszont belefér a táv és a vonyarci strand sem csalogat már annyira, akkor érdemes átugrani a szomszédba, jobb a hőérzet, nem forró a szellő, és még a táj is szép. Mi kell még?
