Lassan tényleg nyakunkon a tél, elfogynak a napos délutánok. Reggel köddel kelünk, s este köddel fekszünk. Van, akit gyönyörködtet, s van, akit nyomaszt, ahogyan a tejfehér szitáláson keresztül átszűrődnek az erőtlen napsugarak.
De akad azért még látnivaló annak, aki elég kalandvágyó, ehhez elég, ha felkapaszkodunk a kőszegi hegyekbe.
Az időjárás odafent már cseppet sem szívmelengető, ezért nem árt, ha az ember indulás előtt jó melegen öltözik. A sapka, sál és nagykabát kötelező felszerelés.
Az erdőre leszálló köd csodálatos látvány. Bár a fényben még pompásan fürdenek az őszi fák, de a hegytetőn már felsejlik az a természeti jelenség, amiért felkapaszkodtam ide.
Gyorsan elkattintok néhány képet a Szent Vid-kápolna környékén, mielőtt tovább indulok az Írott-kő irányába.
A varázslat akkor kezdődik, mikor a fények egyszer csak lassan fogyni kezdenek.
Hirtelen az embernek olyan érzése támad, mintha egy megelevenedett mese elvarázsolt erdőjébe csöppent volna bele.
Csak a fényképezőgép monoton kattogása hasít bele a tájba, majd ide-oda pattogva csöndesen elhal, magával rántva a szürkület utolsó kósza foszlányait.
A képekre kattintva tekintheti meg teljes galériánkat a ködbe burkolózó kőszegi erdőről.
