Ha Madagaszkár kerül szóba, mára már aligha jut eszébe bárkinek is Benyovszky Móric, a nagy kalandor, aki nem mellesleg a sziget uralkodója volt az 1700-as évek végén. Sokkal inkább ugranak be makik akik ide oda riszálják, egy oroszlán, egy zebra, egy zsiráf, egy víziló, négy pingvin meg sok-sok poén. A Madagaszkár 2 az pont ilyen, annyi különbséggel, hogy a pingvinek főszereplővé léptek elő, a többiek csak statisztálnak meg kitöltik az időt két pingvin akció között, akik ha felbuknak a vásznon, tuti, hogy begörcsöl a rekeszizmunk.
Na ki a király…
Állatkerti állatokat látva az embernek óhatatlanul is a kis teve jut az eszébe, aki bőszen tudakolja anyukájától, hogy miért olyan széles a patája, miért van púpja, miért olyan vastag a bundája és végül sehogy sem érti, hogy ha ennek mind a sivatagban van haszna, akkor mit keresnek az állatkertben. A Madagaszkár első részének ez volt az alaptézise, vagyis az állatok szerettek volna eljutni a vadonba. Most megtudjuk, hogy Alex, az oroszlán valóban oda is való és nem egy fajmegmentési program keretein belül lett lakója a Central Park ZOO-nak.
A film nyitójelenetében ugyanis, nagyban hajazva az Oroszlánkirályra, a kis Alexet apja, a király tanítja az élet nagy dolgaira. Bár őt ez szemmel láthatólag nem nagyon érdekli, sokkal inkább hódol a színművészetnek és a táncnak. A produkció láttán egyébként nem csodálkoznék, ha legközelebb a Szombat esti lázba Rózsa György helyett egyből Alexet kérnék fel versenyzőnek. A párja pedig lehetne, mondjuk, Oroszlán Szonja.
A szavannán egyébként minden stimmel, leszámítva a trónra folyamatosan áhítozó Elvis frizurás Makunga ármánykodásait. Egy trónbitorlási kísérlet közben pedig a vadászok elrabolják a kis Alexet, aki kalandos utazás után megérkezik New Yorkba, mint egy bevándorló a hőskorban. Azt meg sejtjük, hogy az oroszlán kollégákat hamarosan viszontlátjuk, sőt talán a film egyik főproblémáját is a birodalom elbitorlásában sejtjük. Nem kellett csalódnunk.
És…..megint riszálják!
A jó folytatás lényege, hogy az előző részhez képest minden ugyanolyan, mint ahogy az első rész végén otthagytuk. Az alkotók erre pedig itt kínosan ügyeltek, még Julien, a maki király koronáján élő gekko is a helyén volt. Akárhogy is kerestem az elfeledett szereplőket, vagy tárgyakat, semmit sem tudtam felfedezni, ami ne lett volna a helyén. A New York-i négyes is épp azzal a repülővel lóg meg Madagaszkárról, ami a makik fáján kényszerleszállt. A pingvin airnek aztán Afrikában, Alexék birodalma felett fogy el az üzemanyaguk.
A fekete kontinensen még egy régi ismerőssel futunk össze, az idős hölggyel aki az előző részben ridiküljével osztott párat a vasútállomáson az oroszlánnak. Ő lesz egyébként az egyik legfőbb baj, a vízhiány okozója. Mert hogy a pingvinek által kifosztott turisták, akik nem mellékesen egytől egyig new yorkiak, hamar elkezdik építeni új lakóhelyüket, és egy gátat is emelnek. Nekik lesz vizük, de a rezervátum állatainak nem. Az idős hölgy likvidálása tehát, az egyik csúcspont lesz a filmben.
Beteg a lelkem lelke
A Madagaszkár alapvetése az volt, hogy az állatkerti állatok el akartak jutni a vadonba. Bár Madagaszkárba sikerült eljutniuk, ott nem volt az igazi. Most Afrikában mindenki találkozik a fajtársaival, ami látszólag a tökéletesség és a harmónia netovábbja, ám bizonyára mindenki sejti, hogy ez nem sokáig lesz így. A zebra rájön, hogy ő beleveszik a csíkos csordába, az oroszlánnak egy birodalomról kéne gondoskodnia, a zsiráfot elkapja a kuruzslókor, a víziló hölgy pedig a pasik sűrűjében veszik el. Szóval a tanmesés sablonokból is kijut nekünk. A dolgok persze megoldódnak, a barátságok szorosabbak lesznek, Melman a zsiráf pedig végre bevallja, hogy szerelmes Gloriába, a vízilóba.
Pingvin vs. kommandós, minek?
Egyvalamit szögezzünk le. Egy Delta Force kommandó vs. Pingvinek, a terepruhások a frakkosok ellen c. filmet teljesen felesleges lenne leforgatni, a végkimenetel ugyanis előre lefutott. A Madagaszkár pingvinjei repülőt szerelnek és vezetnek, összehangolt terv szerint megfosztják a turistákat a jeepjeiktől, szerelőstábot szerveznek a csimpánzokból, és eredményesen tárgyalnak a sztrájkoló főemlősökkel is. Ja és a film végén megmentik a főhősöket, nem mellékesen. A Kapitány, Rico, Kowalski és a Közlegény összetételű csapat a film rugója, nélkülük én unatkoznék. Nem is értem miért kellett a többi sallang.
Egész estés filmet a pingvineknek!
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
