- Meglepődve olvastam, hogy Ön is elhagyja a szombathelyi társulatot. Miért? Hova megy?
- Sehová, ez azt jelenti, hogy bárhová, ugyanis szabadúszó leszek. Ezzel kicsit meg is válaszoltam azt, miért is távozom a színházból. Magamnak is be kellett vallanom, hogy én egy csavargó, hűtlen színész vagyok. Fantasztikus hét évem volt itt Szombathelyen. Nagyszerű szerepeket játszhattam, olyan társakkal és rendezőkkel dolgozhattam együtt, hogy nem biztos, hogy valaha az életben még egyszer ez megadatik nekem. De akkor is úgy gondolom, most mennem kell. Várnak rám azok a dolgok, amik nem tudom, hogy mik lesznek. Csak azt érzem, hogy indulnom kell, mert akkor találom meg őket, ha már útközben leszek.
Eddigi pályafutásom során is mindig megéreztem, mikor kell váltanom, és mindig jól döntöttem.
- Valami konkrétum csak akad?
- Egyetlen egy van, de várom a megkereséseket, ahhoz viszont országos szinten is tudatosítanom kell, hogy a jövő évadtól már nem leszek a szombathelyi társulat tagja. De egyébként továbbra is szívesen megyek vidékre is.
- Szinte az egyik legfoglalkoztatottabb színész lett itt a társulatban. Gondolom, így nem sok ideje jutott Budapesten vagy más vidéki városokban is játszani.
- Amikor leszerződtem Szombathelyre, akkor sok előadásom futott párhuzamosan szerte az országban. Most viszont nagyon nehéz leegyeztetni, hiszen zsinórban játszunk, gyakorlatilag lehetetlen szabad időpontokat találnom. Eleinte itt évadonként kettő előadásban játszottam, aztán háromban, most pedig, elég régóta négyben, az összes bemutatópár valamelyik előadásában benne vagyok. Budapesten sem tudok eljutni színházakba, annyira sokat vagyok itt. Nagy dolog volt egyáltalán, hogy most el tudtam menni Mohácsi új bemutatójára Miskolcra. Igaz, Johanna koreografálta, de legalább pont akkor volt egy szabadnapom.
Minden színésznek fontos, hogy országosan is tudjanak róla, ne vesszen ki a köztudatból.
Ugyanakkor persze nagyon megtisztelő az a szeretet, az az odafigyelés, amit itt Szombathelyen megkapunk, ez egészen lenyűgöző és megható.
- Jordán Tamás hogyan fogadta a felmondását?
- Tamás híres arról, hogy nem tart vissza senkit, mert feltételezi, hogy érett, felnőtt gondolkodású emberek döntenek, és nem egy zsarolási helyzetbe akarják belekényszeríteni. Legfeljebb szomorú, mert nehezebben állítja össze az évadot.
Azért egy-egy szerepet a jövőben is vállal Szombathelyen? Mostantól azt kell tudatosítanom, hogy független és szabad színész vagyok. Azért, hogy a függetlenségemet megtarthassam, nem jöhetek vissza, mert akkor az itteni kötődést erősíteném. Azokat a szerepeket viszont, amiket régebb óta játszom, szívesen továbbvinném, de ezt majd a vezetés eldönti. Elvileg nem futott ki A falu rossza, a A dzsungel könyve sem, és most készült el a Sztárcsinálók, májusban pedig Alföldi rendezésében elkészül a Salemi boszorkányok is.
- Mennyire játszik szerepet a döntésben a család, hogy ők Budapesten élnek?
- Fontos szempont ez is, a második legénykoromat élem itt, az állandó csomagolás-utazás, eljönni otthonról, éjszaka utazni, kutyát ide-oda vinni, a folyamatos távollét, mint a katonaságban, nem jó. Van egy két szabadnapom, akkor találkozom a csak családommal.
Az gyerekeim 17 évesek voltak, amikor leszerződtem Szombathelyre. Ma már mind a ketten dolgoznak, a lányom egyetemre is jár közben, de már felnőtt életet élnek. Nagyon szerencsések vagyunk, mert imádnak velünk lenni. Ha van egy kis szabadidejük, lejönnek hozzám, bemutatókra vagy csak úgy, de Pesten is szívesen találkozunk.
- Felesége, Bodor Johanna előbb dolgozott a társulattal, mint Ön, viszont az utóbbi időszakban mintha nem jönne már.
- Pedig szívesen koreografálna most is Szombathelyen, nagyon jó a kapcsolata a csapattal, de amióta az Operettszínház balettigazgatója, nagyon kevés ideje jut máshol dolgozni. Ha hívják, és ráér, örömmel jön eztán is, ilyen szempontból nincs összefüggés azzal, hogy én jövőre már nem leszek itt társulati tag.
- Kicsit sem tart tőle, hogy mi lesz jövőre, hol játszik majd?
- Nem, csillogó várakozás van bennem, nincs egzisztenciális szorongásom, mert tudom, olyan nincs, hogy valami nem lesz, pont ez a kérdés, hogy mi lesz. Nem szeretnék sehová sem leszerződni, elég volt a kötöttségekből. A szabadság az, amire most leginkább vágyom, mert voltam én már annyiszor társulati tag!- Például a Szigligeti Színházban, Szolnokon, ahol Schwajda György vezetése alatt nagyon erős színházi műhely jött létre, hasonlóan, mint például Kaposváron.
- Nagyon fiatalon kerültem Szolnokra, szakmailag varázslatos hat évet éltem meg ott. Lehet, ezt az élményt keresem azóta is, azért is maradtam itt Szombathelyen annyi éven át, mert körülbelül ugyanazt a mámorító érzést adta nekem ez a színház is. Nyilván Jordán Tamás szellemisége, és azok az emberek, akiket ő toborzott, adta meg ezt nekem, hogy ez a színház műhely tudott lenni, és független tudott maradni mindenféle politikai iránymutatástól.
Egy éve azért történt egy komoly kísérlet arra, hogy ezt a politika felülírja. Akkor kiállt Jordán újraválasztása mellett. Most egy év után nem érzi kicsit úgy, hogy cserbenhagyja azzal, hogy elmegy? Egy éve az lett volna, most nem érzem annak, remélem Tamás sem gondolja így. Akkor egy éve mindannyiunknak ki kellett állnunk, és pont ez a politikaellenesség volt a legfőbb hívószó.
Ha már egyszer létrejött itt egy ilyen minőségű színház, amire ez egész a város, sőt az ország is büszke, akkor hogy jön ahhoz a politika, hogy ezt szétverje?
- Gondolom a társulatot megviselte a bizonytalanság.
- Igen, de magunkra vonatkoztattuk kicsit azt is, hogy Jordán Tamás mellett tényleg kiállt az egész szakma és a város is. Elvehetetlen élmény marad ez is. De hazudnék, ha nem vallanám be, hogy közben megviselt bennünket ez. Hiszen ott volt a levegőben, hogy jön valaki, aki mást fog csinálni, nem azt, amire mi leszerződtünk Tamással, és akkor fogalmazzunk nagyon enyhén.
Ez 2,5 év múlva be is következhet újra, de remélhetőleg akkor a döntéshozók figyelembe veszik majd azt is, mit szeretne a társulat, és nem kívülről aggatnak rá valakit, akit a saját ízlése szerint felforgatja a színházat, merthogy ez szokott történni.
- Elég kiszolgáltatott helyzetben vannak úgy általában is a színészek, hiszen az igazgató és főrendező ízlése és szellemisége az, ami mérvadó. Vidékről gondolom aztán nehezebb átigazolni is, pláne Budapestre.
- Nincs mese, aki vezeti a színházat, az gyűjti össze a társulatot, és az ő ízlése lesz a meghatározó. De téves azt gondolni, hogy csak az marad vidéken, aki nem mehet Budapestre, egészen káprázatos színészek dolgoznak vidéken is.
- Ebből a szombathelyi hét évből mi volt az a színházi szerep vagy élmény, amit igazán kiemelne?
- Az a színházi műhely, ami az évek alatt itt létrejött, az volt a legnagyobb élmény számomra, hogy ezt megélhettem. A közös gondolkodás, a közös szándék a színházcsinálásra, ami inspirált bennünket arra, hogy még nagyobb elvárásokkal forduljunk magunk felé.
Az a fajta minőség, amit sikerült létrehozni, ez adta nekem a legtöbbet.
Ha előadást kérdez, tíz szerep jut eszembe, amit kapásból fel tudnék sorolni, az első mindenképpen a Lucifer, ez volt a belépőm, a már felújított épületben. Sok jó szerepem kötődik Mohácsihoz, az egyik legkedvesebb a Szentivánéji álomban volt Oberon, de mondhatnám a Zűrzavaros Éjszakát 
A gárdista is ember? Hullarabló nacionalizmus Mohácsi színpadán 2014. May 10. 00:14 , a Parasztoperát 
Odavág a parasztoknak – Tarol Pintér Béla kultikus bunkoperája 2014. November 22. 09:52 vagy a Vőlegényt, is, mint kedvenc előadásokat. Mohácsival dolgoztam a legtöbbet, de a Tartuffe 
Tartuffe: Erre varrjanak gombot, kedves szombathelyi képviselők! 2017. May 06. 14:42 vagy Réthly Attilával a Ványa Bá Gyalázatos, tétlen, töketlen értelmiség - Ványa bá megmondja 2015. December 04. 21:10 kihagyhatatlan. Nagyon szerettem Alföldivel a Makrancos Katában 
Szeretem azokat a darabokat, amik úgy politizálnak, hogy nem politizálnak 2015. May 16. 07:59 azt a szerencsétlen aggódó apát, vagy a Vitéz Mihályban 
10 + pár érv, amiért felelőtlenség lenne kihagyni ezt a Vitéz Mihályt 2015. February 07. 03:16 a furcsa, háttérben munkálkodó figurát. Kedveltem a nyári szabadtéri előadásokat, lehet limonádék, de élveztem őket.
- Önnel kapcsolatban az egyik legnagyobb meglepetésem, színészként az volt, hogy mennyire erős a vígjátéki karaktere.
Nagyon szeretem, de nem is gondolom, hogy a drámától a vígjáték igazán elkülöníthető. Garas Dezső mondogatta, hogy nincs olyan, hogy drámai szerep, vígjátéki elemek és humor nélkül, de nincs olyan sem, hogy vígjátéki szerep igazi dráma nélkül.
- Nem fordult meg Önben, mit Jordán Tamás, saját társulatot alapítson, pályázzon valamelyik színház élére?
- Egyetlen dolgot tudnék elképzelni, egyszer majdnem bele is vágtam, hogy egy igazgató mellett művészeti vezető legyek. Embereket összehozni, műsortervet készíteni, rendezőket összehívni, ebben jó lennék, brutálisan erős színházat tudnék csinálni – elméletben. A gyakorlati problémákat pedig oldja meg egy igazgató.
Egyszer majdnem csináltam egy saját társulatot, csak a 2010-es kormányváltás keresztbe húzta a számításaimat. Zsámbékon elkezdtem egy csoporttal dolgozni, ez volt a Kaptár társulás. Az első előadás rendezője Dömötör Tamás lett, és két ex szombathelyi színészt is hívtam, Péter Katát és Szabados Misit, mert tudtam, hogy szabadok, és azonnal berántottam őket. A következő évre nagyon nagy terveim voltak, Tim Carrollt is leszerződtettem. Nagyon élveztem a szervezést, az együttgondolkodást, de akkor belestem abba a csapdába, hogy egyszer csak úgy döntöttek felülről, hogy elvették a független színházak támogatásának egyharmadát. Az azóta világhírű Tim Carrollt fel kellett hívnom, hogy ne utazzon Magyarországra, mert nem lesz abból semmi, amit elterveztünk.
Egy pillanat alatt kisemmizettek lettünk, én akkor majd elsüllyedtem szégyenemben, és ezt nem vállalnám fel még egyszer.
- Az 1945 című filmben láttam utoljára filmben. Szerepelt azóta más filmben?
- Nem, nem is sokat filmeztem életemben, valahogy elkerült ez is, talán a vidéki lét miatt, sokkal szívesebben hívják azt, aki kéznél van. Nagyon szívesen szinkronizálok, eddig úgy volt, hogy hétfőnként értem rá, akkor mentem, most ez is megváltozhat.
- A színház mellett van más hobbija, amire jó lenne, ha szintén több ideje jutna?
Mindig van restanciám, például imádok utazni, de ehhez persze pénz is kell, világot látni. Nem vagyok egy tengerparton sütkérezős, inkább az a mászkálós, nézelődős típus, az életet szeretem látni, minél több helyen. Szeretnék például eljutni Kubába, Kambodzsába, Vietnámba, de nem voltam még Toscanában, Andalúziában sem, sok-sok hely vár még rám.
És a barátaim, mert őket is teljesen elhanyagoltam az utóbbi időszakban. De rám maradt a gyerekeim kutyája is, egy szálkás szőrű tacskó, vele is törődni kell.
Fiatalabb koromba volt még egy nagy hobbim, négy évig vitorlázó repülőztem, és pontosan a színház miatt 18 évesen hagytam abba, pedig 15 évesen már egyedül repültem.
- Azóta sem szállt fel?
- Egyszer kaptam ajándékba, születésnapomra egy sétarepülést. Felszálltunk Farkasréten az oktatóval, akinek elmeséltem, hogy 21 évvel ezelőtt én is vitorlázó repültem, erre átadta az irányítást. Az volt a döbbenetes, hogy ugyanúgy nem felejt el az ember repülni, mint biciklizni, minden manővert megcsináltam. Feleségem meg is jegyezte, nagyon megdöbbent a soha nem látott boldogságomtól:)
- Így választások előtt, mennyire tartja jónak, ha egy színész vagy egy darab politizál?
- Magánemberként megvan a saját véleményem, és nem is rejtem véka alá, de nem tartom túl szerencsésnek, ha egy színészt politika szerepet vállal.
A véletlen úgy hozta, hogy pár hete a nagykanizsai színházban egy tájelőadáson, a színházi világnap alkalmából nekem kellett felolvasnom a központi üzenetet. Többeknek meggyőződése, hogy sikerült lefagyasztanom a közönséget, mielőtt elkezdődött volna az előadás. Ez a köszöntő ugyanis erősen a menekültekkel, a kirekesztéssel, a zsarnoksággal foglalkozott. Egész Európában ezt olvassák fel, mi semmit sem tettünk hozzá. A közönség azonban egyből átváltozott nem nézővé, hanem magánemberré, akinek politikai véleménye van, ezért nem szerencsés a politikát levinni a színházba, túlzott rokonszenvet vagy ellenszenvet szül.
- Színházon, a társulaton belül is vannak most nagy viták?
- Nagyon jelentősen másokat gondolunk itt a színházban is, de együtt tudunk dolgozni, és ebben Tamás integráló személyiségének nagyon fontos szerepe van. Szélsőségesen egészen más dolgokban hiszünk és gondolunk politikailag, néha vitatkozunk, akár hangosan is, de a következő pillanatba már nem számít, megyünk közösen, együtt ebédelni. Tamás ezt is nagyon jól tudja működtetni, és ez már a Nemzetiben is így volt.
- Mi fog Önnek leginkább Szombathelyből hiányozni?
- Maga a társulat, borzalmas űr lesz bennem, ezt tudom. Másrészt én nagyon szeretem a kisvárosokat, Szombathely sokkal élhetőbb, mint más helyek, nekem legalábbis úgy tűnik. Nem tudom mi miatt, de azt érzem, itt nyugodtabbak, barátságosabbak és segítőkészebbek az emberek, valahogy emberibb léptékben működnek a dolgok. Átlátható hova megyek, kire és mire van szükségem, ezt nagyon szeretem.
A többi városhoz képest, és ez most nem a szokásos udvarlási kör, a napi életben Szombathely sokkal kulturáltabbnak tűnik, mint akármelyik más kisváros, ahol eddig éltem. Talán a nyugati határszélnek köszönhető ez.
