amin nem lehet felülemelkedni az óvszerek terjesztésével, hiszen az inkább fokozza a problémát.
Polly Toynbee, a Guardian újságírója ugyan erősen feminista, de jogosan elejtett hangsúlyokkal írta meg ellenvetéseit. Szerinte a legtöbb vallásban a női test jelenti a csatamezőt, azt fedik el fátyollal vagy burkával, borotválják meg a fejét, fürdetik meg rituálisan, űzik a férfiak fennhatósága alá, vagy tartják távol az egyház szolgáitól a cölibátussal.
A papok és imámok a nők elnyomásával képesek csak visszafogni a szex erejét, a húst, az ördögöt.
Toynbee szerint pedig ezt meg is teszik, ha hatalom üti a markukat, aminek az eredménye végül kegyetlenség lesz és képmutatás.Olyan pápát éljeneznek, aki bűnbánat nélkül követett el bűnöket
A Daily Mail Online tollforgatója, Johann Hari a legkevésbé sem volt kíméletes Ratzingerrel, és a római katolikus közösségeknek üzent.
Tudom, hogy többségében tisztességes emberek vagytok. Hogy a gyerekekkel szemben elkövetett nem erőszak eltitkolása ellen vagytok. Ellenzitek, hogy afrikaiaknak azt mondják, az óvszer csak fokozza az AIDS-problémát, és ellene vagytok annak, hogy a melegeket gonosznak címkézzék. A többségetek felemelné a hangját, ha ilyesmiket tapasztalna. Ennek ellenére a következő napokban a legtöbbetek egy olyan pápának fog ujjongani, aki bűnbánás nélkül megtette mindezeket a dolgokat.
Hari szerint nem igaz, hogy Ratzinger csak azóta vált kritikák középpontjául, hogy elfoglalta a pápai pulpitust: Hans Küng, Benedek korábbi jóbarátja például azt mondta róla, hogy amikor még a Hittani Kongregáció prefektusa volt, minden lényeges ügy átment az íróasztalán, vagyis senki más nem tudott többet az egyházon belüli gyerekmolesztálási ügyekről, mint Ratzinger.
Márpedig ismeretes a katolikus egyház gyakorlata ezekből az időkből: a nemi erőszakkal vádolt papot átköltöztették egy másik egyházközségbe. Ha ott is megismétlődött az eset, akkor onnan is áthelyezték. A rendőrséget minden esetben kizárták a nyomozásból, az ilyen eseteket belügyként kezelték. A legismertebb példa Peter Hullerman tiszteletesé, akit a korai nyolcvanas években három fiú megerőszakolásával gyanúsítottak meg. Ratzinger a hatóságokhoz fordulás helyett "tanácsadásra" invitálta kollegáját. Egy pszichiáter szerint a papot soha többé nem szabadott volna gyerekek közé engedni dolgozni, mégis átkerült újabb és újabb helyekre. 86-ban ismét elítélték zaklatásért, utolsó ilyen ügye pedig 1998-ra datálódik. Egészen 2008-ig kellett várni arra, hogy felfüggesszék.
A jelzőkkel nem finomkodó újságíró írása végén megjegyzi még: minden hívő gondoljon bele, hogy ha hite inkább a pápa, mintsem a szexuális bűncselekmények áldozatai felé fordítja őt, akkor ez vajon nem azt jelenti-e, hogy ez a bizonyos hit torzítja a morális érzéket?
Minden cikk megemlíti a szexuális visszaéléseket
Az orgánumok többsége, ha offenzívát nem is indított a pápai látogatás kapcsán, szinte kivétel nélkül megemlíti a legutóbb kipattant botrányt, amely során a belga papok körében dúló pedofíliára derült fény. Az 1950 és 1990 között eltelt időszakra összpontosító rendőrségi vizsgálat ugyanis félezer panaszost és 13 öngyilkosságot is elkövető áldozatot tud felmutatni, ami visszamenőleg is komolyan megrengetheti a katolikus egyház tekintélyét. Már ha nem rengette meg eddig.
Egyben biztosak lehetünk: az angliai pápalátogatás idén nem csak az önfeledt integetésről és az emelkedett feloldódásról fog szólni.