Nemrég már írtunk a Sony első kézikonzoljáról, a viszonylag sikeres PSP-ről. Azonban a hordozható PlayStation nem maradt utód nélkül: 2012. február 22-én ugyanis megérkezett Európába a PlayStation Vita.
Már az elején lelövöm a poént: a Vita egy remek konzol volt, ennek ellenére hatalmas bukás lett; a Sony a saját eszközének legszívesebben az írmagját is kiirtaná - de mindenképpen elfelejtené. Ahhoz azonban hogy megértsük, mi vezetett el idáig, fel kell idéznünk pár dolgot.
Elődje már 7 éve volt a piacon, ahol azonban nagy változások történtek ebben az időben: teret nyertek az okostelefonok. Az idő előrehaladtával már kevésbé volt olyan szexi egy kizárólag nyomógombos, viszonylag kevés üzemidőt bíró játékkonzol. Muszáj volt tehát technológiai szinten valami újat, valami vonzót villantania a Sonynak.
A japán cég új kézikonzolja így végül egy modern játékokat is jól futtató erős hardverrel, valamint egy 5 hüvelykes, OLED kapacitív érintőképernyővel jelent meg. Ehhez társult még a hátsó érintőfelület, összesen 12 gomb, és a PSP-től eltérően már 2 analóg kar. A dobozos játékokat hordozó UMD lemezeket modern memóriakártyára cserélték, de nem hiányzott a mozgásérzékelés, az első és hátsó kamera, meg persze a Wifi sem. Sőt, a drágább modellek 3G-támogatást is kaptak.
És ha már a drágaságnál tartunk: az első szög valószínűleg ez volt a kézikonzol koporsójában. A termék új ára ugyanis 80 ezer forint volt, ami tíz évvel ezelőtt komoly kiadást jelentett.
Manapság ugyanis a konzolgyártók a termékeiket úgy dobják piacra, hogy magán az eszközön pénzt buknak; azaz olcsóbban adják, mint az előállítási költség - ehelyett a játékokon vasalnak be zsíros profitot. Később persze a gyártást optimalizálják, különféle olcsósításokat vezetnek be, így általában az életciklus későbbi szakaszában már a konzolok eladása is nyereséges. A Vitának is volt revíziója: vékonyabb és olcsóbban gyártható lett, az OLED kijelzőt pedig lecserélték egy sima LCD-re. A pontos gyártási költség persze hétpecsétes titok, de egy modern és megfelelő minőségű tech-eszköz mindenképpen drága mulatság - a Vita pedig a kezdetekben egyszerűen túl drága volt a vásárlóknak.
De nem csak a prémium árazás volt vitatott döntés. Az eszköz a ma már széles körben elfogadott SD-memóriakártya helyett egy saját szabványút használt, ami persze sokkal drágább is volt. Ma már persze létezik ehhez átalakító, így micoSD is használható, de ez nem gyári megoldás. Ezen kívül a töltést az első példányok szintén egy egyedi kábelen vették fel, csak később kapott hagyományosabb USB csatlakozót.
Mindezek ellenére maga az eszköz csodaszép, jó kézbe venni, az OLED-kijelző pedig csaknem megelőzte a korát. A játékok egy része jól kihasználta az érintőkijelzőt, sőt, a hátsó érintőpanel lehetőségét is. Természetesen multimédiás eszköznek sem volt utolsó, filmeket nézhettünk rajta, zenét hallgathattunk. A menürendszer bár "jópofa", a lebegő ikonok azért messze nem néznek ki olyan jól, mint egy modern kezelőfelület.
No, de egy játékkonzolon mindenkit a játékok érdekelnek leginkább. Szerintem kiváló és teljes értékű címek jelentek meg a Vitára: Hitman, Need for Speed, Killzone, sőt, kifejezetten erre a gépre összerakott Uncharted is. Összességében több száz játék elérhető a gépre. A kezdeti lelkesedés azonban hamar alábbhagyott a játékkészítők részéről. Ennek egyszerű oka volt: kevesen vették a drága kézikonzolt, így szimplán nem érte meg rá külön játékot fejleszteni. De mivel egyre kevesebb játék jelent meg rá, így még annyian sem akartak gépet vásárolni, mint előtte.
A lassú kínlódásnak 2019-ben lett vége: a Sony bejelentette, nem készít több kézi konzolt. Bár a japán cég hivatalos eladási számokat az első termékév óta nem publikált, becslések szerint legjobb esetben is csak 15 millió fogyhatott a kézi játékgépből (az előd PSP-ből 82 millió).
A platformot az utolsó években főleg a nagyobb cégektől független indie fejlesztők tartották felszínen, emellett néhány, elsősorban rétegjátékokat gyártó kisebb-nagyobb japán stúdió készített címeket a játékgéphez. Itt azért nagy könnyebbség volt, hogy a terjesztéshez elegendő volt az online shopba bekerülni.
A hivatalos kommunikáció szerint az okostelefonok, mint játékplatformok drámai megerősödése pecsételte meg a Vita sorsát. Kár érte.
A használtpiacon napjainkban 30 és 60 ezer forint között mozog a kézikonzol ára - ennyiért akár még jó vétel is lehet annak, aki valóban kihasználná a hordozhatóságot anélkül, hogy le kéne mondania a minőségi játékokról.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
