Vadregényes kirándulásra vágyik? Sziklák, szurdok, hegyi patak felett ívelő fahidak 50 km-re a határtól

Ha egy olyan könnyű, de izgalmas túrára vágyik, ahol akkora sziklák között bolyonghat, mint egy szombathelyi tízemeletes, ráadásul kisebb vízesésekkel tarkított hegyi patak felett átívelő fahidakon, lépcsőkön, és néhol persze a sziklákon kóborolna, akkor van egy tippünk. Csak azt a hibát ne kövesse el, amit mi!

Van az úgy, hogy az ember kifog egy szép májusi napot, amikor az időjárás minden egyes összetevője már-már zavarba ejtően tökéletesnek mondható egy könnyű kis túrára. És ha már keresztül-kasul többször átszelte a Kőszegi-hegységet az Őz-kúttól az Írott-kőig, ahol belevájta tekintetét az osztrák panorámába, akkor elindul arrafelé, Ausztria felé. Hiszen ott még csak hébe-hóba tett kirándulásokat, így könnyen talál új célpontot, akár a határtól nem is olyan messze. Szombathelytől például mindössze 100 kilométerre, azaz másfél órás autózásra.

Egy kis kitérő, amit nem bán meg

Mi is így tettünk, épp csak egy kis kitérőt tettünk Szombathelyről indulva Sopron felé, hogy bekukkantsunk a Harrer Cukrászdába, ahol már korábban is szereztünk némi pozitív tapasztalatot. Egy jeles alkalomból most is megejtettük ezt, és csak egy gyors smarni, valamint mogyorókrémes gombóc ízébe feledkeztünk bele szűk fél órára a hozzá járó fagylaltok kíséretében a teraszon, Sopron felé bambulva.

És persze megint csak nem bántuk meg. Úgyhogy ki is használnánk a lehetőséget, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy itt olyan minőséggel és élménnyel találkozhat a szombathelyi polgár, ami a saját városban nem nagyon megy, a megfelelő minőségű helyek híján. Legalább a Balaton északi partjáig kell elmennie, vagy még inkább Budapestig (illetve mondjuk Vácig). Erre is lenne pár tippünk, de nem ez értekezésünk tárgya, úgyhogy le is zárjuk ezt a kis kitérőt.

Folytassuk ott, hogy a Harrer ízélménye jelentős mennyiségű kalóriamennyiséggel párosul (cukor és zsír természetesen, de ez ne bátortalanítson el senkit, mert meggyőzően van összekomponálva ez a két szükséges összetevő), így ebédre nem is feltétlenül lesz szükség a túrához, mi is megelégedtünk néhány kiflivel a későbbiekben. Úgyhogy kis kitérőnk után célba is vettük Würflachot, mivel ott található a Johannesbach patak és a Johannesbachklamm nevű szurdok.

Mi ez a kimondhatatlan dolog?

Johannesbachklamm, vagy ha úgy egyszerűbb: a Szent János patak szurdokvölgye. Ez egy körülbelül egy kilométer hosszú, a természet által a sziklákba vájt mélyedés, mely rövidsége ellenére izgalmas és látványos. A sziklák között egy patak kanyarog, olykor 60 méter mélyen, kis vízesésekkel tarkítva. És természetesen mi hol az alján, hol egy kicsit magasabban tudunk végighaladni a fahidakon, így bizonyos részeken félhomályba burkolózik a zöldellő moha, máskor viszont ragyogón csillan a napfény a vizes sziklákon.

Szent János patak szurdokvölgy (Johannesbachklamm)
Kattintson a többi képért! (Vigyázat, mobillal készült fotók!)
Nyugat.hu

Mivel Ausztriában járunk, így nyilván senkit nem lep meg, hogy az osztrák precizitás és gondosság itt is markánsan meghatározza az élményt: az egész útvonal tüchtig ki van építve, táblázva, rendbe van rakva, jól járható, szép, kellemes, úgyhogy már-már elviselhetőnek, sőt megkockáztatjuk: élvezhetőnek érezzük az életet, ami azért időnként előfordul a nyugatot járva.

Amit a szurdok történelméről tudni érdemes, hogy 1902-ban tették járhatóvá a bécsi természetbarátok (amire sziklába épített táblák is felhívják a figyelmet), majd 1926-ban egy gát kialakításával szabályozták a patakot, illetve 1960-ban felújították a fából épült hidakat és utakat. Habár azóta több mint egy fél évszázad eltelt, tapasztalataink szerint azóta is karbantartják, és gyakorlatilag tökéletes állapotban járható az egész, úgyhogy nyugodtan belefeledkezhetünk a látványba.

Bele a szurdokba

És akkor rátérnénk az élményre, csupán néhány szóban, hiszen egyrészt készültek fotók - bár csak mobiltelefonnal, ami sajnos nyilvánvaló is, különösen a sziklák közötti félhomály miatt -, másrészt pedig egyszerűbb megnézni és megtapasztalni, mint olvasgatni róla.

Szent János patak szurdokvölgy (Johannesbachklamm)
Kattintson a többi képért! (Vigyázat, mobillal készült fotók!)
Nyugat.hu

A lényeg, hogy Würflachban tábla jelzi a szurdok bejáratát. Ha Google navigációval megyünk, akkor az a navik jó szokásához híven kicsit megvezet, mivel nem a szurdok bejáratához, hanem kijáratához visz, mi több ide egy olyan utat ajánl, amit autózásra tökéletesen alkalmatlan, lévén egy szimpla erdei ösvényről van szó.

Mi ezt a hibát elkövettük, azaz navira bíztuk magunkat, ahelyett, hogy az út szélén szépen elhelyezett, nyilat formázó, Johannesbachklamm táblának hittünk volna. Így sem történt semmi jóvátehetetlen, csak egy kicsit megbonyolítottuk az amúgy egyszerű túrát, amikor autóval felkapaszkodva egy szűk földúton, egyszer csak a keskeny erdei ösvény bejáratánál találtuk magunkat.

Szent János patak szurdokvölgy (Johannesbachklamm)
Kattintson a többi képért! (Vigyázat, mobillal készült fotók!)
Nyugat.hu

Úgyhogy ezt elkerülendő a Johannesbachklamm helyett inkább a Klamgasse végét célozzák be a Google mapsben, és akkor a megfelelő helyre jutnak. Gyalog viszont érdemes bejárni - vagy a szurdok megtekintése előtt, vagy azután - azt az ösvényt is (Kogelweg), amit a Google ajánlgat, mert a település, illetve a Johannesbachklamm felett húzódik, és egy nagyon szép fenyőerdőn keresztül vezet. Ráadásul ezzel egy kört tehetünk meg a környéken. Nem mintha a szurdok nem érne meg egy oda-vissza sétát.

Tehát, ha a kijelölt parkolóban hagyjuk az autónkat, akkor hamarosan belefutunk egy erdei vendéglőbe, mely előtt egy csónak látható a szárazon, utalva talán arra, hogy a gát által felduzzasztott tó csónakázásra is alkalmas. Továbblépkedve az ösvényen néhány száz méter után elérjük a szurdok bejáratát, és innentől kezdve átadhatjuk magunkat a csodálkozásnak, álmélkodásnak és szemek meresztgetésének.

Szent János patak szurdokvölgy (Johannesbachklamm)
Kattintson a többi képért! (Vigyázat, mobillal készült fotók!)
Nyugat.hu

Magunkat tudjuk ismételni: óriási fák, hatalmas sziklák, mély szurdokvölgy, sebes hegyi patak, melynek vízéhez több helyen is leereszkedhetünk a kijelölt útról, így észveszejtően intim közelségbe kerülünk a természethez. Az út nem megerőltető, túracipő sem kell hozzá, a lépcsőzés mennyisége mérsékelt. Akiben buzog az energia és komoly természetjáró, annak a lábában marad még letudni való kilométer aznapra, de hát ez a túra nem a teljesítményről szól.

Úgyhogy fussanak is neki bátran, akár gyerekekkel, mert ők is élvezik, mint megtapasztaltuk. Amikor mi ott jártunk, kevesen voltak, parkolni könnyedén lehetett a szurdok alatt, de Würflachban máshol is letehető az autó az utak szélén, bár igen szűk és meredek utcácskák is akadnak. Jó kirándulást!

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Nyugat-túra