Hiába, a kölyöksztárok is felnőnek egyszer. Van, aki megbicsaklásai ellenére is ügyesen egyengette karrierjét, mint például a tizenéves alkoholszeánszokból sikerrel kikecmergő Drew Barrymore, volt, aki hamar lecsúszott a lejtőn, mint a Terminátor 2. Edward Furlongja. Színésze válogatja, kit nyelt el a süllyesztő és kit nem. Itthon már nem annyira vannak reflektorfényben az egykor jól ismert gyerekarcok, a nyolcvanas évek Csepkéje, Karsai Veronika csendben profi pantomimessé és mozgásrendezővé fejlesztette magát, a Kölyökidő sztárja, a világ legrosszabb gyerekeként debütáló Kovács Robi a királyi egyesen vezet műsort - a brit és amerikai gyerekszínészekről azonban fénykoruk után is sokat hallani, főleg ha újabb szerepekkel halmozzák el őket, mert arcuk mágnesként vonzhatják a nézettséget.
Rupert Grint - aki, tegyük hozzá, a leghamarabb kezdett felnőni a Potter-éra alatt, a harmadik felvonás környékére szinte villámcsapásra kamaszodott meg - szintén ebben a helyzetben van, bár ennek sokan nem örülnek. Mármint annak, hogy a legnépszerűbb boszorkányfantasy, a Harry Potter-széria csóró Weaslyje, akinél minden balul sül el, még a varázspálcája is bedöglik, mostantól nem az, aki volt. Sőt, 21 évesen voltaképpen rögtön a legmagasabb ugródeszkára állt fel: a napokban bemutatásra kerülő, durva jeleneteket sem nélkülőző Cherrybombban egy zaklatott sorsú belfasti tinédzsert alakít, akinek meggyűlik a baja a kábítószerekkel, bolti lopásba és autók elkötésébe menekül.
De nem is ennek eljátszása okozott neki fejtörést, hanem filmes pályájának első szexjelenete, amiben saját bevallása az volt a legrosszabb, amikor a szüleivel kellett végignéznie. "Nyilvánvalóan nem akartam a fenekemet a kamerába dörgölni, de szerencsére a legtöbb dolog inkább van sejtetve, mint élesben mutatva" - mondta az angol Mirrornak. És még azt is: "a jelenet kivitelezése ízlésesen lett megoldva, de mégsem az a fajta mozzanat amit igazán meg akarsz osztani anyáddal és apáddal. Amikor ez a jelent következett, csak ültünk ott, és senki nem szólt semmit. És utána sem, ami valóságos megkönnyebbülésként hatott."
Szögre akasztja a varázstalárt
A Cherrybomb nem csak zsánerében, de másban is különbözik a Potter-filmek terepétől, amiben Grint eddig otthonosan mozgott: míg a roxforti kalandok során minden nap egyetlenegy jelenetet rögzítettek, itt tizenegyet, amivel négy hetes megfeszített tempóban le is tudták a forgatást. Rupert azért csak-csak bevallja: furcsa lesz végleg ledobni a fekete varázstalárt. De legjobban azt sajnálja, hogy a végeláthatatlan forgatások miatt csomó jó iskolai mókáról maradt le, így kicsit kívülállónak is érzi magát.
Grint hajlandó továbblépni, és kapja is sorra a szerepeket. Nem tudja viszont, mi lett azzal az ajánlattal, amiben őt madárijesztőnek, a Harryt játszó Daniel Radcliffe-et bádogembernek, Emma Watsont pedig Dorothy szerepére kérték fel az Oz, a nagy varázsló feldolgozására. Amit viszont biztosra tud, hogy a következő nyár a pihenésé, amikor is jégkrémeskocsijával furikázhat végre, amire mindig is vágyott. A zenét azért biztos ami biztos alapon lekapcsolja, mert "mindig gyerekek szakadtak ki a környező házakból, hogy Cornettót vegyenek."
