Bár újságíró kollégák többek között azon szörnyülködnek, hogy 4-6000 forint a taxi a Szigetre és számolni kell 40-50 perces úttal, hadd jegyezzem meg így elöljáróban, hogy csupán annyi a fesztiválra igyekvő dolga, hogy eljut a Batthyány térre vagy a Margit híd budai hídfőjéhez, vesz egy vonaljegyet a HÉV-re és 20 perc múlva már csak pár száz méter választja el a K-hídtól. A többség persze tudja ezt, jól mutatja, hogy péntek kora délután tömve voltak a szerelvények, a Margit hídnál alig fértünk fel.
A Sziget idén tényleg teljesen más arcát mutatja. Bármerre járunk a fesztivál hatalmas területén, mindenhol történik valami, és szinte meglepetésként éljük meg, amikor beleboltunk egy „rejtett” programba. Órákat töltöttem el azzal, hogy csak bóklásztam és hagytam magamat meglepni. A több tízezer ember szórakoztatása nem csak abból áll, hogy koncertek vannak és zene szól tucatnyi helyen. Több száz produkció és program zajlik egymással párhuzamosan.
Az egyik helyen dinoszauruszszerű lényeknek öltözött gólyalábasok „támadtak” az őket bámuló, fényképező fesztiválozókra. Kilesték, ki nem figyel, vagy van éppen azzal elfoglalva, hogy jó képet készítsen róluk, és már rá is rontottak. Az „áldozat” pedig legtöbbször menekülőre fogta, mire csapatosan üldözni kezdték tökéletes illúziót teremtve.
A Magic Mirrortól nem messze fák árnyékában jógázni lehet szinte egész nap, magyar és angol nyelven instruálják a résztvevőket.
A sátrak között pedig általam olasz gondolt zenészek rögtönzött fellépése zajlott, amit csak azért vettem észre, mert pont itt kerestem beszélgetőtársakat.
Az egyik vitathatatlanul legnépszerűbb program a Stereo színpadnál minden nap fél ötkor kezdődő K-POP táncoktatás. Pénteken is több százan gyakorolták a mozdulatokat, majd a közönségnek be is mutatták a megtanult táncot.
Rohanunk, idegeskedünk, dolgozunk, gyermeket nevelünk, elfelejtünk élni és örülni. A Sziget segít megtanítani megélni a pillanatot.