Mindig különös varázsa van a Sziget első napján áthaladni a K-hídon, amit annak most már botrányosan rossz állapota sem tud elrontani.
Mondjuk azt nem értem, hogy miközben csillagászati összegeket költünk el mindenféle presztízsberuházásokra, atlétikai VB-t rendezünk, hogy nem fér bele a büdzsébe az országimázs szempontjából is rendkívül fontos Sziget Fesztiválra vezető kis híd felújítása.
Mindenesetre a Szigetre érkezőket a 150 éves Budapest installációja és Karácsony Gergely főpolgármester magyar és angol nyelvű köszöntése fogadja.
A Sziget három neuralgikus pontja a por, a vécék és az árak. Szinte holdraszállás szintű változás, hogy a szervezők végleg leszámoltak a mobil illemhelyekkel, és csak angolvécéket telepítettek. Ráadásul sokat, így tényleg csupán pár száz métert kell gyalogolni, és már találunk is mosdóblokkot, vécépapírral, kézmosófolyadékkal.
Szintén újítás, hogy több ívóvízpontot is kialakítottak, így egy kis gyaloglással a hidratálás ingyen megoldott.
Az időjárás idén kegyes, nincs hatalmas szárazság, így ez is hozzájárul, hogy kevés a por. Tavaly nagyon megkeserítette mindenki életét, hogy már fél óra után a por ízét éreztük a szánkban, irritálta a szemet, gyakorlatilag porfelhőben közlekedtünk. Idén még több járólapot tettek le a szervezők, és egy speciális anyagot is beszereztek, ami környezetkímélő módon köti le a port.
Az árak magasak, nem magyar pénztárcához szabottak. Még a budapesti belvárosi árakhoz képest is drága minden. Ezért is örömteli, hogy idén a szervezők kötelezték a vendéglátósokat, hogy 2500 forintos áron is kapható legyen legalább egy étel és már azt is megengedik, hogy bizonyos mértékig ételt, italt be lehet hozni.
Az árakon való rugózást egyébként túlzásnak tartom. A fesztivál résztvevői három nagy csoportra oszthatók: a sátrazók, a Budapesten megszállók és a budapestiek (vagy a környező településeken élők). A sátrazók kijárnak a Sziget területéről, és a környéken vásárolnak, a Budapesten megszállók is be tudják szerezni a városban, amire szükségük van.
A kedvenc éjjel-nappali boltomban szinte minden sorban álló csuklóján a Sziget karszalagja volt. A belvárosban érezhetően nagyobb a tömeg és a nyüzsgés, külföldi fiatalokkal vannak tele a vendéglátóhelyek teraszai.
A Sziget idén számomra más arcát mutatja, mint tavaly. Vibrál, mégis nyugodt. Tele van élettel, vidám, boldog, beszélgető, táncoló vagy éppen heverésző emberekkel. Órákon keresztül bóklásztam, meg-megálltam egy-egy színpadnál, élveztem és magamba szívtam a látványt, a zenét, a hangulatot. Bármerre jártam a Sziget hatalmas területén, mindenhol történt valami. Műbikát megülni próbáló lány, kisbuszról zenélő DJ-t önfeledten táncolva követő csapatnyi fiatal, művészi táncelőadással elvarázsolt nézők.
Most először éreztem azt, hogy úgy is jó kijönni a Szigetre, hogy nem az előre eltervezett koncertekről sietek egy másikra, hanem hagyom, hogy sodródjak, elmerüljek a programok sűrűjében. A szabadságot éreztem.