Vodkalikőrös abszintot iszogatnak
Az első napon, itt a Volton – nekem igazából évekkel ezelőttinek tűnik – már feltűnt, hogy nagyon kevés a rocker és a punk a fesztiválon, az előző évhez, vagy más fesztiválokhoz képest. Tegnap délután végre megtaláltam a rejtély kulcsát, mikor úgy döntöttem, kimegyek a Tescoba egy adag májkrémért és zsömléért – a legtipikusabb fesztiválkajáért. A soproni Tescot tudniillik körbeveszi egy nagy füves-fás-bokros rész, sok árnyékkal, meg ücsörgésre tervezett útpadkával. Nos, itt ücsörögtek nagy kupacokban azok a találékony fesztiválozók, akiknek a benti árak túl borsosak voltak.
Többnyire rockerek, óriáshamburgert esznek, vodkalikőrös abszintot isznak, labdával dobálják egymás fejét, mindent összevetve békésen eltöltik az délutánt, majd 5 körül felszállnak a barna retro függönyös, robotos matricákkal feltuningolt Tisza Ikaruszra, és visszagurulnak a fesztiválra, hogy a 17:30-as Sepulturán már acélbetétes bakancsaikat koptathassák.
Napijegyre gyűjtök!
A punkokra is ráakadtam végül. Mikor a frissen zsákmányolt zsömlével és májkrémmel döcögtem én is vissza a busszal, akkor láttam meg őket. Libasorban ülnek az árokparton, folyamatos sort alkotva a busz útvonala mellett. A pink leopárdmintás cicanacikat, zöld színű és V alakúra vágott frufrukat nem nehéz kiszúrni a versenyautóként száguldó Ikarusz 55-ről. És hogy miért nincsenek benn a kempingben, hogy tomboljanak? A lábuknál fekvő
Napijegyre gyűjtök
tábla valószínűleg megmagyarázza.
KFT, Kiscsillag, Supernem, Tankcsapda
Mire megeszem a májkrémes zsömlémet már javában mennek a koncertek. Sokan legszívesebben kettészakadnának, vagy inkább háromba, hogy egyszerre lehessenek Kiscsillagon, Supernemen és KFT-n. Este 11-re azonban mindenki összeforr, és a nagyszínpad fele veszi az irányt, hogy boldog 20. születésnapot kívánjon a Tankcsapdának. A tömeg lelógott a nagyszínpad előtti műanyagpadlóval borított, betölthetetlennek tűnő nézőtérről, így a mögötte lévő sárban tapicskoltak sokan, de ez nem zavarta őket különösebben. „És most szóljon egy dal 1992-ből!” A mellettem ácsorgó srác osztja a véleményemet, miszerint valamilyen rejtélyes oknál fogva minden zenekarnak a 92’-es számai a legjobbak.
Rákészülés Mansonra
A Pál Utcai Fiúk koncertjét már sokan csak a közeli sörpadokról hallgatják, egy spenótos pizza társaságában. Persze nem a zenekar hibája, fárasztó három nap után vannak, éjjel nappal ugráltak, ittak, szétordították a torkukat, dobozokban zuhanyoztak, széttaposták a lábukat koncerten, leöntötték őket vodkanaranccsal és egyéb szörnyűségek. Szóval már az nagy teljesítmény tőlük, hogy átvánszorognak Roadra, hogy bedobják magukat a sátor hátsó részébe, letelepedjenek a földre és ülve elaludjanak.
De kitartás, kitartás kedves fesztiválozó társaim, holnapra muszáj kipihennünk magukat, mert jön Manson bácsi, a fesztivál fő attrakciója, és arról nem maradhatunk le semmiképp. Mindenki ott lesz, aki él, és nem részeg annyira, hogy ne tudjon menni.
