Belvárosi apró üzlet, kívül-belül – stílusosan – fehéren. A kirakatban kis ízelítő: egy elegánsan megterített esküvői asztal, menyasszonyi-, menyecske- és koszorúslány ruha.
Vandának, ha úgy vesszük, lényegében nincs kollekciója, néhány ruha lóg csupán egy rúdon, a kölcsönzőkből ismert zsúfolt fogasoknak nyoma sincs. Akinek ez a fiatal lány varr, az hazaviszi élete legszebb ruháját, a költeményeket fotók őrzik, esetleg egy-egy kiállításra adják kölcsön őket a fiatalasszonyok.
Lapos saroktól a tűsarokig
Fáj is tőlük megválni
– vallja be mosolyogva. Lehuppanunk a fehér fotelokba, a fekete-fehérbe öltözött fekete lány néhány éve büszkélkedhet a saját szalonnal. Azelőtt Pestre dolgozott apró dizájnboltok számára, kis szériás termékeket tervezett és készített. Azelőtt pedig - néhány éve még - az iskolalépcsőket koptatta a fővárosban. Az iparművészeti egyetemre a szombathelyi művészeti készítette fel, nosztalgiázva idézi a kis közösséget és a tanárokat, Sütő Évát, Bonyhádi Károlyt, Masszi Ferencet, aztán a pesti éveket.
Már általános iskolásként tudtam, mi akarok lenni, így az út egyenes volt az iparművészetire. Akkoriban több év volt a bejutási idő, a frissen végzetteknek esélye sem volt, nekünk a barátnőmmel mégis sikerült már az érettségi után. Utólag azt gondolom, jobb lett volna, ha nem. Kell néhány év, hogy az ember megérjen arra az egyetemre. De így is szép volt, reggeltől estig rajzoltunk, festettünk, terveztünk, szabtunk, varrtunk – imádtam. Egy szemesztert, ösztöndíjasként Athénban is eltöltöttem, ami szintén felejthetetlen volt és nagyon inspiráló.
Más világ volt Budapest, ott még Vanda sem járt tűsarkúban, - bevallja, nem is tudott - az egyetemi élethez a kényelmes lapos cipők illettek. És más világ volt az is, ahova visszacsöppent, a hétköznapokba, Szombathelyre.
Mindig akad menyasszony, akin kiélheti a fantáziáját
Amikor az ember végez, először egy eufóriát érez, fellélegzik. De aztán űr támad maga körül, eltűnnek a megszokott dolgok, ismerős arcok. Ráadásul én még Budapestről is elkerültem, egy teljesen más környezetbe, más mentalitású, más érdeklődési körű emberek közé jöttem vissza. Itt még kicsit hiányzik az egyetemen megszokott merészség, a kísérletező hajlam, az újra való nyitottság. De azért mindig akad menyasszony, akin kiélhetem a fantáziámat
– nevet.Vanda darabjai valóban "testre szabottak", hiszen mindenkinek a maga személyisége, alkata, vonásai alapján tervez ruhát.
Persze az újnak, az ismeretlennek mindig nehéz megnyerni az embereket, így aztán az üzlet lassan indult be, eleinte csak a kiegészítőket keresték, "kockáztatni" a nagy napot egy esetleg félresikerült ruhával kevés menyasszony merte. A tervező egy bizalmi ember. A kezdeti sikerek aztán egyre több kuncsaftot hoztak.
Vagány arák pinkben
Minden menyasszony más és más. Van, aki három héttel az esküvő előtt rohan ide, mással hónapokig egyeztetek jóval a nagy nap előtt. Van, aki egy sor ruhát felpróbált már a kölcsönzőkben és konkrét ötletekkel jön, más csak annyit tud, hogy elöl rövid, hátul hosszú legyen. Aztán együtt leülünk, gondolkodunk, anyagot választunk, és sokszor próbálunk.
Vanda szereti, ha van ideje, mert jó megismerni a lányokat. Így lehet tudni, kinek mi áll jól, ki mit visel szívesen, kinek mi kényelmes. Ez egy fontos szempont, érezze magát jól a ruhában, végül is ez az ő nagy napja.
Egyébként pedig jó tudni, hogy nála nem lógnak habos-babos, nagy abroncsos csodák, aki hercegnőnek akar öltözni, ne hozzá forduljon. Nem is kértek még tőle ilyent. Aki vele terveztet, az az egyszerű, elegáns, visszafogott stílust szereti. De amúgy is ez a divat, idén menő az elől rövid, hátul hosszú, esetleg tüllös - a mai menyasszonyok merészek. Persze az most is szempont, hogy jól pörögjön, ha megtáncoltatják az arát. A menyecskeruha változatlanul rövid és persze szintén pörgős, a vagányságot itt a színek tükrözik, a piros mellett most nagyon megy a pink is.
Fekete-fehérben
"Nekem nagy kedvencem a fekete-fehér, ami most szintén divatos. Mellesleg pedig hagyományos is, régen minden menyasszony viselt valamilyen fekete kiegészítőt – a tisztaságot jelképező fehér mellett ez a sírig tartó kapcsolatot szimbolizálta. Szerintem nagyon szép egy-egy fekete öv, szalag vagy csipkerátét a menyasszonyi ruhán – de ilyent még kevesen mernek felvenni."
Vandánál egyébként az örömanyák is varratnak ruhát, persze kevésbé vagányat, ők az elegáns modelleket szeretik, de igyekeznek mai darabot készíttetni.
A nagy napon persze mindenki a menyasszonyt csodálja, de aki igazán meg akarja adni a módját, az a lagzit is "felöltözteti". Vanda polcai tele vannak ültető kártyákkal, szalagokkal, gyűrűtartó párnákkal, terítőkkel, masnikkal, gyöngyökkel – az ember ámul-bámul, mi minden kelléke lehet egy elegáns vacsorának.
A nagyon gondos menyasszonyok ügyelnek arra, hogy ruhájukkal harmonizáljon a teríték is. Annak színe visszaköszön a meghívón, a szalagokon, kártyákon. Persze más illik egy elegáns étterembe és egy csárdába – erre is figyelünk a kellékek tervezésénél.
Szemeteszsákból alkalmi ruha
Vanda darabjait látva az ember sajnálja, hogy a fiatal lány, az utca emberének nem tervez ruhát. Sőt, ahogy bevallja, még magának és a családnak is alig. Mint a suszternek a maga cipője, vagy az asztalosnak az asztala, neki is a saját ruha megvarrása a legutolsó. Üzletben vásárol, kínos is, amikor megdicsérik, milyen szépet alkotott magának - nevet. Báli ruhát azért varr, néha magának is. Legutoljára egy szép, fekete, áttetsző, muszlinos ruhában táncolt.
És néha azért a fantáziáját is elengedheti, a divatbemutatókon – a téli hónapokban – kiélheti a kísérletező kedvét. Nemrégiben egy fekete szemeteszsák ihlette meg, abból készített egy elöl rövid, hátul hosszú, buggyos ruhát egy modellnek. Ezt a modellt használják majd nemsokára egy hajbemutatón is az egyik szombathelyi étteremben. A frizurákat bemutató lányok a haj színére festett szemeteszsák-ruhákat viselik majd.
Díszlet az utolsó lagzi
Egyéb "újrahasznosításon" most nem töri a fejét Vanda. Kezdődik ugyanis a szezon, tavasztól őszig sok a munka, a nagy hajrában néha napok telnek el alvás nélkül. De az eredmény mindent megér, a tervező néha a szertartáson is megnézi, jól működik-e az ünnepi ruha - amit aztán már csak tablók és prospektusok őriznek tovább.
Vanda szereti, ha ruhakreációi a fotóműtermek sima, egyszínű háttere előtt megörökített fotókon jelennek meg, de az is előfordul, hogy kísérletező kedvű fotózásokon bizarr környezetben készülnek divatfotói. Így állította például a kedvenc, nagy masnis ruhába bújt modellt egy kopott létrára egy kastélyteremben. A végeredményt bárki láthatja a szalonban.
Az új esküvői szezon most indul. Vanda a ruhaterveket maga készíti, a kivitelezésben ketten segítik őt. Azt mondja, maximalista, de már megszokták, összecsiszolódtak.
Én ezzel kelek és fekszem. Még fejben is folyton tervezek, varrok. Valójában ugyanis, nem érzem munkának, amit csinálok, ez a hobbim is egyben. Most jól érzem magam, a többit meg majd meglátjuk.
