Fél napos ötletbörze eredményeként született meg a különös név, melynek égisze alatt három fiatal srác – Lipák Gábor is az alapítók között volt – vágott bele a nagybetűs életbe. A Morfo Tervezőművészeti Szolgáltató Kft. nevében elsősorban a morfológiára utal, de találóan mutat rá a fiúk fő munkájára, a morfondírozásra is.
A füstbe ment első terv
Péter, Dani és Gábor alighogy kiléptek az iskolapadból, vakmerő módon céget alapítottak. Mindez tizenegy éve történt. Nem kilincseltek tervezőirodákban, kevés esélyét látták a sikernek, és bevallják, beosztottként nehezen tudták volna elképzelni a folytatást, feladni azt a fajta szabad gondolkodást, amit számukra az egyetem adott. Még azt sem tartották baljós előjelnek, hogy már az első munka kútba esett, mert a megrendelő gyárat nem sokkal a megbízás után bezárták. Az idő mégis igazolta a jó döntést.
A Soproni Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézet iparművész képzésének első évfolyamában végeztünk. Lényegében a tanárokkal együtt kísérleteztük ki a tananyagot, egyfajta légüres térben lebegtünk. Létrehoztuk a Workshopron Egyesületet, ami egyfajta összművészeti műhely volt és számos máig működő programot szerveztünk. Ilyen gyakorlattal nem tűnt merészségnek a cégalapítás
– meséli Dani és Péter, és sorolják, kiket hívtak előadónak, milyen kiállításokon vettek részt.Vissza a kezdetekhez
Mintha a fiúk új otthona is ennek az időszaknak a szellemiségét idézné. A külvárosi lakberendezési center emeletén látványirodát alakítottak ki, a nagy üvegtáblák mögött bárki láthatja, hogyan dolgozik a tervező, a nagy levegős teret csak egy-egy bútordarab, makett bontja meg – természetesen mind saját munkák.
A költözésnek ez is volt az egyik szempontja, nyitni és megmutatni. És nem csak saját munkákat, hisz társművészeteket bevonva kiállításokat terveznek a fiúk, hódolva egyik szenvedélyüknek.
Kezdetben sok design bútort terveztük, imádtuk csinálni. Legyártottuk, kiállítottuk szakvásárokon – persze inkább csak a pénzt nyelte. Aztán egyre több egyedi tervezői munka jött és átbillent a belsőépítészeti területre a mérleg serpenyője
– mondja Dani. Péter szerint mindeznagyon intenzív időszak volt, nem is tudtuk, de szakmailag már jegyezték a nevünket. Ezt szeretnénk kicsit feleleveníteni, itt lesz tér megmutatni az új bútorokat. Csak idő kellene hozzá, a munka zöme ma még belsőtervezés.
"Nekünk sem könnyű kozmopolitaként gondolkodni"
A Morfo csapat szellemiségéből bárki kaphat ízelítőt, ha iszik egy kávét a Bánya Cafe-ban, a Palace Restaurantban vagy az Incognito Clubban, jegyet vált a szombathelyi vasútállomáson, szobát bérel a Hotel Caramellben, filmet néz a Savaria Moziban, vagy konferenciát hallgat az Erdészeti Információs Központban. Így az internet előtt ülve pedig elég a cég honlapjára kattintani, a referenciaanyag bőséges. Magánházból kevés akad.
A privát megrendelés ritka esetben referenciaértékű, még az igazán nagyok esetében is. Persze előfordulhat, hogy valaki úgy dönt, hogy a harmadik villáját, amit csak partikra használ, a kedvenc sztárépítészével tervezteti, na abból lehet referenciamunka
– nevetnek a srácok –de nekünk illik szem előtt tartani, hogy nem mi fogunk ott élni. A feladatok hétköznapi szintjén maradva kevés lehetőségünk van az önmegvalósításra. Ráadásul általában az idő és a költségvetés is szűkös
– mondja Dani.
Néhány éve még nekik kellett nagyon részletesen, példákkal alátámasztva elmagyarázni, látványtervekkel bemutatni, mire gondoltak. Ma már sok lehetőség, fórum áll rendelkezésükre, és az építtetők „művelik” magukat, ide már kész tervvel jönnek. A magyar piac még mindig nem nyitott az önálló gondolatokra, a mintakövetés erősebb, a készben hisznek.
Az a generáció, amelyiknek mi is tagjai vagyunk, most alapozza meg az életét. Még nem járt osztrák középiskolába, angol egyetemre, nem dolgozott Amerikában, nem ismerte meg a világot. Sokunkból hiányzik az a nyitottság, amelybe korosztályunk európai fiataljai belenőttek. Ezeket a szocializációs problémákat nehéz levetkőzni, és ezzel mi magunk is küzdünk. Nem könnyű kozmopolitaként gondolkodni, ha az ember nem valódi kozmopolita.
Mediterrán házba letisztult formákat
A szakemberek szerint ott kezdődik a probléma, hogy mi magyarok mindenhez értünk. A tervezéshez is. Aztán amikor elbizonytalanodunk, mégis megkeressük a belsőépítészt. A legfontosabb az lenne – mondják a fiúk - ha ez a találkozás minél előbb megtörténne. Már a kezdet kezdetén érdemes kikérni a szakember véleményét, hogy a végeredmény valóban olyan legyen, amilyent megálmodott az építtető. Egyébként meg jó, ha valaki tisztában van vele, hogy a „kistornyos toszkán” házába modern letisztult belsőt nehéz varázsolni a kötött terek miatt.
Egyébként úgy látjuk, egyre többen kérnek szaktanácsot, bár az árajánlat sokakat meghökkent. Pedig egy jelentősebb beruházásnál egy igényes konyha árából a finom részletekig kitalálja a házat a belsőépítész. Az emberek hajlamosak sokat költeni felesleges dolgokra. A szakemberben azért is érdemes megbízni, mert ő tudja, mire kell fókuszálni, hol, hogyan, min lehet spórolni
- mondják következetesen. És még azt is: korábban a megmutatás volt a trend, ma inkább a visszafogottságra való törekvés. De még ez is inkább divatból.
Talán eljön az is, amikor már funkcionálisan, logikusan gondolkodnak az emberek arról, hogyan, milyen minőségben szeretnének élni. Szerencsére a mi ügyfeleink egyre nyitottabb gondolkodásúak, vannak persze elképzeléseik, de szabadságot és bizalmat kapunk tőlük – ez a legfontosabb.
Megszeretni a rózsaszín flittert
A fiúk maguk sem tudják miből, de a szakmabeliek felismerik a munkájukat. Pedig úgy mondják, nincs a Morfonak tudatos kézjegye. Öncélúan nem alkalmaznak formákat, a funkcionalizmus jegyében dolgoznak. Tiszta, egyszerű, egy erős alapgondolatra felfűzött koncepció – így jellemzik stílusukat. És szeretnek kísérletezni anyagokkal, technikákkal – most a felületekben rejlő lehetőségek izgatják őket, mutatják, az iroda fala is kísérleti terep.
A kihívásokat szeretik, naná. Az unalmasba valami izgalmat vinni, vagy az elborzasztót megszelídíteni. Péternek – azt mondja – öncélúan sosem jutna eszébe rózsaszín flitteres anyaggal dolgozni, de ha ilyen „agyament” kéréssel jön az ügyfél, megpróbálja ennek fényében átértelmezni a feladatot. Ha sikerül azonosulni az eszköztárral, olyan eredmény születhet, ami még magát a tervezőt is megdöbbenti, és akkor friss tapasztalatokkal gazdagodva, elégedetten dőlhet hátra.
Danit meg egy svájci csupa fa szálloda 200 fős étterme teszi épp próbára – a hatalmas hodályt nyolc részre tagolták –, mindegyik külön-külön stílust kapott, különböző burkolatokkal, világítással, bútorokkal, festéssel. Ebből letisztultat alkotni nem kis feladat.
Holdjáró és szériatermék
És persze vannak olyan kihívások, melyekbe józan ésszel nem is szabad belemenni. Pedig lenne rá idő, pénz és szakmailag is érdekes feladat. Csak amikor hozzá nem értők kezébe kerül az irányítás, akkor már a pályázati kiírás is hibás.
Előfordult nem is olyan rég, hogy a jelentős városi beruházás már szinte kész volt, amikor elkezdték keresni a belsőépítészt, akinek már a kivitelezővel kellett szerződnie és az általa adott fix összegből dolgoznia. Nonszensz, mondják. De – Péter megnyugtat – ez országos jelenség.
Titkos vágya persze mindkét fiúnak van. Dani olyan munkára vágyik, ami a szó szoros értelmében sem földhözragadt: megtenné például egy óceánjáró, egy repülő vagy egy holdjáró is. Péternek, mint formatervezőnek szíve csücske a tárgytervezés, olyan szériatermékben gondolkodik, mely mindenkihez eljuthatna. Ám mióta a hazai ipart szinte teljesen leépítették, az innováció a béka segge alatt van. Így egyelőre a maga örömére tervez.
Irodán kívül aztán Dani Bitangóként gitárt ragad és énekel AZ ORR együttesben. Meg kapál a kőszegi hétvégi ház hatalmas kertjében. A legjobban a fákat szereti nyesni, olyankor az olló alatt születnek a formák. Pétert meg két kissrác várja otthon a természetesen saját tervezésű családi házában, valahol a belvárosban, eldugva egy belső udvarban. Így aztán az, hogy magának mit álmodott, rejtve marad a kíváncsiskodók elől.
