Mit szólna a kritika írója pl. az Iliász vagy az Isteni színjáték megfilmesítéséhez? A legfelületesebb szöveghűség is vérfürdőbe torkollana a vásznon. És nem érdemes Hannibal Lecterrel példálózni. Ő egy másik műfaj. A fantasy, a felnőttek meséje, a kardoktól, a szörnyektől, a monumentális tájaktól, az ősi legendák primitív konfliktusaitól az, ami. Conan, a barbár vagy Gimli, a törp ostobán festenének, ha a támadó szörnyhordát egy jól irányzott Nietzsche-idézettel próbálnák megállítani. Megvan az ideje az intellektuális fimonságoknak, és megvan az ideje a száguldásnak, a varázslatnak és a vérnek.
Igen, a film tökéletlen, hatásai sokszor eltúlzottak. Mégis, tisztelem a szándékát és a monumentalitását, bármennyire is üzleti céllal készült. Mert ezek a filmek hatalmas művek. És ne mondja nekem senki, hogy a Háború és béke vagy a Biblia olyan feszes és tökéletes volna dramaturgiailag. Bizony, ezek a szent és zseniális művek is leülnek néha. A két Gyűrűk Ura-film tele van olyasmikkel, amiket hibának érzek, de legalábbis másképp próbáltam volna megoldani. De újra életre keltettek egy jó mesét. Ha valaki évezredek múlva megnézi ezeket a filmeket vagy szemügyre veszi a piramisokat a sivatagban, valószínűleg azt mondja majd: az ember nem volt valami kifinomult lény, gyenge volt az ízlése és szerette a nagy felhajtást, de tagadhatatlan, hogy a csillagok felé tört.
Ez a film túl fogja élni a művészet mesterkélt, görcsös, álszerény, szemérmes, kelet-európai értelmezését. A kritikus fanyaloghat: de a mese mindig győzni fog.
Péterfi András
Budapest
sunsetcocktail_KUKAC_hotmail_PONT_com
Vonatkozó cikkünk: A gyűrű és a semmi
