ReJoyce – egy vita, mely jellemző a városra

Szomorúnak és elkeserítőnek tartom a szombathelyi Bloom-kultusz idei rendezvényei kapcsán kialakult vitát.
Természetesen aggasztó, hogy a programok kezdete előtt pár héttel annyira tisztázatlanok és képlékenyek a rendezvények költségvetésével kapcsolatos kérdések, mint amennyire. Hogy emiatt az utolsó pillanatokig alakul, szűkül a kínálat.

Aggasztónak érzem a programsorozat és a koncepció körül kialakult, kicsinyes egyéni és politika érdekektől sem mentes vitatkozgatást (a kicsinyítő képzős forma oka: ez nem vita, mert a beszélők nem hallják egymást).

A leginkább katasztrofálisnak mégis azt tartom az egész jelenleg zajló, siralmas színvonalú adok-kapokból, hogy az ügyben így vagy úgy, a kezdetektől vagy éppen tavalyelőttől, esetleg holnaptól érintett gondolkodó emberek, művészek és értelmiségiek nem találják egymással a hangot. Kétéves kulturális bizottsági tapasztalataim szerint ez a jelenség legalább annyira oka, mint amennyire következménye Szombathely kulturális élete bizonyos válságjelenségeinek.

Amíg a "szakma" nem találja egy-egy ügyben (színház, képzőművészet, Bloom vagy bármi más) a közös hangot. Amíg az ugyanazon dolgozó, ugyanarról gondolkodó helyi polgárok és városunkkal szimpatizáló emberek kétségbe vonják egymás jószándékát és szavahihetőségét, helyből hátsó szándékokat tulajdonítanak egymásnak, addig ez a város és a szellemi élete, közösségi hagyományai nem fognak normálisan működni!

Nyilván egy-egy elképzelésen dolgozóknak fontosak a koncepcionális, szellemi, művészeti és egyéb eltérések, apró vagy nagyobb különbségek. De ha ezek fontosabbak maguknál az eseményeknél, a programoknál és kezdeményezéseknél, akkor mikor és hogyan lesz itt bármikor színház, sokszínű és normálisan finanszírozható intézményhálózat? Bloom-nap, civil élet, élhető Szombathely?

Meddig tart még az a jó szombathelyi szokás, hogy a nyílt és világos érvekkel dolgozó, nem mellébeszélő viták helyett üzengetéssel intézzük közös dolgainkat?

Lehet nyugodtan és finnyásan felháborodni a sajtó vagy a köz értetlenkedésén és botrányérzékenységen. De ha néha - mint most is, a Bloom-rendezvény kapcsán - csak ez látszik, mert senki nem a lényegről beszél. Mit várnak a vitázók? Mert tudja-e ma valaki, a vitázó feleket is beleértve, hogy pontosan mi a baj a Bloom-nap/hét körül?
Meglátásaim vannak, de magam nem lévén közvetlenül érintve a dologban, csak bíztatni szeretném a vitázókat, hogy próbálják megérteni a szerintük ellenérdekelt oldalt - és magukat is.

Mi a baj? Hogy egy valóban minőségi, de ugyanakkor zártabb programsorozat és hagyomány elérkezett a populáris nyitás határára? Hogy lesz egy (egyébként a bíráló szakmai zsűri által minőséginek, reprezentatívnak és kuriózitás-számba menőnek értékelt) Joyce-szobor Szombathelyen? Hogy az ilyen irányba megtett lépésekkel tényleg az egész város ügye lehet a Bloom-kultusz?

Miért nem folytatnak a programok szervezésében eddig és most érintettek nyilvános helyszínen, az  érdeklődő polgárok bevonásával konrstuktív célú vitákat (a kérdés, mint a többi, elsősorban is költői és provokatív) nyilván nem most 10 nappal a rendezvény előtt, hanem a bármikori tervezési szakaszban)?

Miért gondolják a Bloom-naphoz kötődő vitázók azt, hogy nem férnek meg egymás mellett az avantgard, a hivatalos-reprezentatív és a populáris jellegű programok?

Érdeklődéssel várom a következő kanyarokat ebben a helyi érdekű társasjátékban: hátha megtudom, mi is a baj most.

Vágvölgyi András
Szombathely
vagand_KUKAC_freemail_PONT_hu