1956-ban Szombathelyen: máglyán égtek az iratok, elkergették a „bajszos” püspököt

1956. október 23-án Szombathelyen 18–20 fokos melegben délelőtt tízkor a Hazafias Népfront még arról tanácskozott, miként szüntessék meg Vas megyét. Az első hírek a budapesti forradalomról az esti vonattal érkeztek, az utasok és a vasutasok suttogták, hogy a fővárosban mi a helyzet, hogy felvonulást tartottak a diákok, és a lakosság is melléjük állt. Állítólag a hajnali négyes vonattal érkezett meg aztán Szombathelyre a ledöntött Sztálin szobor valamelyik kézfeje is, merthogy idehozták. A Sztálin-szobor kézfeje a hajnali vonattal érkezett 2012. October 23. 08:16

Október 23-a Szombathelyen hétköznapi napnak indult

Mindenki végezte a napi megszokott munkáját. Hallottuk mi is a rádióban, mert akkoriban mindenki onnan tájékozódott, hogy Piros László belügyminiszter nem engedélyezte az egyetemisták felvonulását. Aztán pár óra elteltével hallottuk, hogy mégis zöld utat adott a felvonulásnak. Mi vártuk, milyen hírek lesznek, de semmit sem hallottunk. Mindenki a robbanást várta.

- Minderről jó pár éve Dr. Kövér István szombathelyi ügyvéd (a Recski Szövetség Nyugat-Dunántúli Szervezetének elnökével) egy többrészes interjúban A Sztálin-szobor kézfeje a hajnali vonattal érkezett 2012. October 23. 08:16 mesélt nekünk. Aki a kilencvenes évektől (a Történelmi Igazságtétel Bizottság megbízásából) kutatta ’56 Vas megyei és szombathelyi vonatkozásait, számos helytörténeti munka szerzője.

62 évvel ezelőtti hétvégén két felvonulást tartottak Szombathelyen

A munkahelyeken 23-tól kezdve már nem igazán dolgoztak Szombathelyen sem, bejártak ugyan, de inkább politizáltak, a híreket elemezték. Október 27-én szombaton volt az első tüntetés, aztán október 28-án vasárnap a következő.

Mindkettő a vasútállomástól indult és a Fő térre tartott. Mindkét nap tíz órakor indult a menet, az egyik nap a Szent Márton utcán vonultak végig, aztán a másik nap pedig Széll Kálmán- Király utca útvonalon haladtak:

Több ezren vonultunk, de meg nem tudnám mondani pontosan hányan. Csak mi, vasúti dolgozók legalább ezren lehettünk. Ahogy vonultunk, minden utcából áramlott közénk a nép, jöttek a környékbeliek, hozta őket a kíváncsiság.

- emlékezett vissza Dr. Kövér István.

Elzavarták a bajszos püspököt

Az első nap a tüntetők megyei pártbizottság elé mentek. A Szentháromság térre, ahogy a városi szlengben ezt a helyet hívták (mert ott volt a Püspökvár, vele szemben a párbizottság, mellette a megyei tanács épülete). Itt már többen kiabálták: Éljen a haza, minden ruszki menjen haza!" „Rákosit a Dunába… A tömeg szombaton még a megyei titkár, Tóth Dezső, Bernát másodtitkár, és a rettegett Nika Sándorné lemondását követelte. Akik aztán le is mondtak. Ezt Koncz Endre (a Vasvári Pál kör elnöke) jelentette be, ahogy azt is, hogy új pártvezéreket neveztek ki.

Szombaton a Megyei Tanács elől átfordult a tömeg a Püspökvárhoz. A tömeg Kovács Sándor megyéspüspököt szerette volna hallani. Hatalmas tömeg zsúfolódott össze,

olyan szorosan álltuk, hogy ha az ember a kezét zsebre dugta, nem tudhatta, hogy a sajátjában, vagy a mellette állóéban kotorász-e. Én a Széchenyi utca Püspökvár felőli legvégén álltam. Vártuk Kovács Sándor megyéspüspököt, de ő nem tartózkodott Szombathelyen, mert Ágfalván volt bérmáláson, helyette – jelentették be – Farkas Dénes püspöki helynök kívánt szólni a néphez. A tömeg hangosan tiltakozott, hogy nem akarja a „bajszos püspököt”

Visszatérve a tüntetéshez, miután a tömeg azt kiabálta, hogy „nem kell nekünk a bajszos püspök”, a Püspökvár erkélyére Tóth Imre tanár jött ki szónokolni, Tibola Imre káplánnal, aki felolvasta a katolikusok 10 pontos követelését.

Emlékszem, a harmadik pont a békapapság feloszlatásáról szól. Az összes pontot megtapsoltuk. Viszont nem volt mikrofon, az előbbre állók, akik jól hallották a beszédet, továbbították az információkat hátra. Képzelheti, a Fő téren állók már mit tudhattak az egészből.

A vasárnapi felvonulás alkalmával - mesélt Dr. Kövér István - Szendy László apát szólt a tömeghez a püspökvár erkélyéről. Valahogy így kezdte beszédét: Öt éve nem szóltam hozzátok, most szólok, békét és nyugalmat szeretnék, püspök úr nincs itthon… (Szendi Lászlóról tudni kell, hogy a kommunista rendszer korábban eltiltotta a prédikálástól, börtönbe is zárták.) Szendy aztán közölte, hallotta, hogy a tömeg ki akar menni a szovjet hősi temetőbe (ami a mostani Pelikán parkban állt), és le akarja dönteni a sírokat. Szendi arra kérte az embereket, ne bántsuk a szovjet hősök sírjait, mert ez kegyeletsértés. Inkább menjünk délután 3 órára a Szent Márton temetőbe, a Nagykereszthez, ott fog ő imádkozni a Budapesten meghalt forradalmárokért. A tömeg ezt tudomásul vette, nem is ment sírokat dönteni. (Igaz, délután a keresztnél nem Szendy imádkozott.

A forradalmárok nem bántottak senkit

Állítólag egyetlen pofon csattant el, amikor egy ávós, civilbe öltözve ment az utcán, őt vonta felelősségre valaki.

Repültek kifelé az iratok a rettegett ÁVH ablakaiból

A tüntetők elmentek a szombathelyi börtönhöz és az ávó székházához. A megyei börtön akkoriban a Szily János utcában állt (és a mai bíróság folyosójáról lehetett megközelíteni):

A bejárat előtt Koncz és Horn a kezükkel kordont létesítettek, hogy a tömeg ne tódulhasson befelé. Egy-két ember bejutott. Ha jól emlékszem például Varga Zoltán. Aztán elengedték a politikai foglyokat. Emlékszem, kiszabadítottak két szerencsétlent, akik vidékiek voltak, a Járműjavítóba vitték el őket, megetették, és adtak nekik pénzt a hazautazáshoz. Nem tudom pontosan melyik nap volt már, de vagy szombaton vagy vasárnap átvonultunk a volt szombathelyi ÁVH-székházhoz is. (Király utca 14.)

Találtak a pincében foglyokat? És ávósokat?

Aa ÁVH székháza azonban teljesen üres volt az épület, az alkalmazottak már korábban elmenekültek. dr. Kövér István viszont azt is hallotta:

Egyesek szerint az alagsorban még találtak foglyokat, akiket természetesen kiszabadítottak. Amit én láttam: sok ember bement a székházba, én nem, kint maradtam a tömeg 99 százalékával együtt. Akik bejutottak, azok felforgattak mindent, az iratokat, tagsági könyveket, papírhalmokat szórták kifelé. Emlékszem, mekkora megrökönyödést keltett, amikor megtalálták a papírdaráló gépet.

Máglyán égtek az iratok

Csak másnap tudtuk meg, hogy egy sereg felvonuló aztán az ávós iratokat kihordta, majd felmentek a gyűlölt Magyar-Szovjet Baráti Társaság székházának a tetejére (mai Széll Kálmán és Király utca sarkán álló épület - a Batthyány palota) és onnét szórták le az iratokat. Az épületbe is betörtek, és az ottani iratokat máglyán égették el. Rengeteg irat tűnt el így. (Hasonló események helyszíne volt a Kisfaludy u. 2. is, amely a KISZ elődjének, a DISZ-nek volt a székhelye.)

- folytatta a visszaemlékezést.

Mi lett a sztálinista vezetőkkel?

A rettegett megyei és városi párvezetők időközben, az akkori Vas Népe (Vas megye) sztálinista vezetőjével, Szántó Jenővel kiegészülve a szovjet laktanyába (volt Huszár laktanya) kértek menedéket. Meg is kapták. Megbeszélték, hogy Kovács László - aki nem volt olyan gyűlöletes ember, mint a Tóth Dezső - vegye át a megyei párbizottság elnöki tisztét. (Ez azért is érdekes, mert aztán november 4-én, amikor az oroszok bejöttek és lerohanták az országot, Szombathelyen ezek a régi megyei és városi vezetők vezényelték le a megtorlást. Ez a Tóth Dezső, szovjet pufajkában, személyesen vezette az orosz katonákat a nemzetőrök székházához, a Széll Kálmán 27. alá, ahol hajnalban 12 nemzetőrt agyonlőttek, köztük a nagynéném férjét is.)

Visszatérve a korábbi eseményekhez, ezek a kommunista vezetők azért hagytak kint egy összekötő embert, ő volt Kittler Ernő, aki aztán több évtizeden át a szombathelyi OTP igazgatójaként tevékenykedett. Ő volt az összekötő személy a laktanya és a külvilág között. Ő tudatta a bukott pártvezérekkel, hogy ki mit csinál a városban, kire kell később odafigyelni. Ezek az emberek – ezt később kiderült – már tudták, hogy a szovjetek maximum két héten belül visszaállítják a régi rendet.

Közben élte mindenki a maga életét, a gyárakban mindenütt sztrájkoltak

És, hogy a szombathelyi gyárak irányítóival mi lett? Őket leváltották, aztán hazazavarták. Október 28-án 26-án a Járműjavítóban megalakították a Munkástanácsot, Vas megyében elsőként. A megválasztott vezetők 23 pontban leírták követeléseiket, ezt a kerítésen keresztül átadták a szövőgyáriaknak, ahol úgyszintén – erre a mintára – létrehozták a maguk munkástanácsát. Sorra alakultak a munkástanácsok, a tejüzemben, a húsiparnál, a megyei tanácson... Az egyik helyen aztán forradalmi bizottságnak, a másikon munkástanácsnak nevezték magukat.

Ezek a munkástanácsok létrehozták a megyei Forradalmi Bizottságot, amelynek vezetésével dr. Welther Károly ügyvédet bízták meg.

Október 30-án aztán hivatalosan is győzött a forradalom

Mindenki boldog volt. Csak az nem teljesült, hogy a szovjetek vonuljanak ki. Az orosz katonák a városban nem is mutatkoztak,

egyetlen alkalommal tartottak egy rövid demonstrációt, pár tank végigvonult a városon, de még a családtagjaikat sem láttuk azokban a napokban. Élte mindenki a maga életét, a gyárakban mindenütt sztrájkoltak, mert a legfőbb követelés, hogy az oroszok vonuljanak ki, nem történt meg. A régi rendszer szimbólumait mindenütt leverték, leszedték a vörös csillagokat, a vörös zászlókat raktárba rakták, a Rákosi címer helyett a Kossuth címert kezdték használni

- emlékezett dr. Kövér István.

Hogy aztán mi történt november 4-én hajnalban, amikor Tóth Dezső orosz pufajkában kiszállt egy szovjet tankokból…( erről már itt olvashat részletesen.)

Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!

A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!