Döme filmje azért dogma-film, mert tavaly december 20-án a dogma bizottság ráütötte a pecsétet. Ha nekik megfelel...
Egyébként a dogma-mozgalom meglehetősen ellentmondásos recept - legalább annyira, mint a hollywoodi mainstream. Azt számonkérni egy filmen, hogy minden szabályt tartson be - butaság. Kovács András Bálint filmesztéta, akivel a 2004-es februári Filmvilágban van egy beszélgetés a dogma-mozgalomról, azt állítja például, hogy az eredeti 1995-ös kiátvány minden kitételének alig három-négy film felel csak meg. Egyébként az egyik legjobb dogma-film a Hullámtörés, amit általában nem is sorolnak oda.
Ha meg egy film jó, akkor tök mindegy, hogy hány köldöknézős tételnek felel meg egyébként, és hányat szeg meg.
Az ízlések és pofonok meg különböznek -ahogy ezt a nyugat.hu filmkritikája is mutatja. Én például ki nem állhatom Trier Idiótákját, zseniálisnak tartom ugyanakkor a Születésnapot, és nagyon megszerettem annak idején a Mifunét.
Ja! És Dániában csinálnak jó filmet a dogmán kívül is - a mi nagy szerencsénkre. De csinálnak jó filmeket Hollywoodban is.
Döme filmje egyébként magán viseli az elsőfilmek minden erényét és hibáját. Mindezzel együtt nagyságrenddel élvezhetőbb és minőségibb darab, mint a hazai filmgyártás átlaga. Arról nem beszélve, hogy minimális pénzből készült.
Ha már haragszunk valamire, akkor tegyük azt a közpénzek súlyos tízmillióit felhasználó nézhetetlen "közönségfilmek" esetében (pl. Világszám, Csudafilm, Egy szoknya...) vagy mondjuk az olyan közönséget abszolút semmibe vevő értelmiségi botrányokozás esetében, mint Gothár Péter - szerencsére - soha be nem mutatott Magyar szépsége...
De mint mondtam: ízlések és pofonok különböznek.
Döme és barátai - gondolom - majd állnak elébe minden kritikának a márciusi ankéton...
üdvözlettel és tisztelettel: Vágvölgyi András mozgóképpedagógus
vagand_KUKAC_freemail_PONT_hu
