A magyar politikai pártok közül egyedül az MDF képviseli hitelesen a magyarság érdekeit. Ezt Antall József mondta, kissé megszédülve váratlan politikai sikerétől, úgy 1991 körül. A hitelesség, mint kifejezés lefoglalva. Aztán jött Csurka néhány gondolata a rendszerváltásról, amivel megkezdődött az MDF felbomlása, a folyamat néhány év alatt gyakorlatilag a párt megsemmisüléséhez vezetett.
A 94-es választások idején óriási űr keletkezett a jobboldalon, ezt használta ki egy zseniális, de pusztán politikai ambícióktól vezérelt fiatalember, Orbán Viktor. Keresett szavakat, ekkor jött divatba, mint negatív kifejezés a pufajkás, és mint pozitív, a polgár. Persze, többen akartak polgárok lenni, mint pufajkások, a vállalkozás sikerrel kecsegtetett. A polgár szó is foglalttá vált. Majd újabb ziccer, Bokros csomag. Gazdasági szükségszerűségét józan ésszel nem lehetett megkérdőjelezni, politikai értelemben nem számított, hogy mindez annak volt a következménye, hogy a többpártrendszert megteremtő Antall kormánynak fogalma sem volt a gazdasági folyamatokról.
Ha hajszállal is, 98-ban győzött a jobboldal. Kellett hozzá Torgyán, aki kereken 438 milliárdért hajlandó volt elintézni a mezőgazdaságot, de ennyit a bolondnak is megért. Isten, haza, család. Ezt ugyan nem ő találta ki, de jókor idézett klasszikust. A megszilárdult gazdaságot átvéve a jobboldali kormány néhány hónap alatt odáig süllyesztette az ország tekintélyét, hogy a tőzsdeindex harmadára süllyedt. Aztán jött Széchenyi, és Bozsik. A legnagyobb magyarról elnevezett terv egyenlővé vált a rokonok számára kiosztott milliókból, Cucu pedig nemlétező stadionok beléptető rendszereinek névadójává degradálódott.
A 2002-es választás után a Fidesz tekintélyének fenntartásához újabb szavak kellettek. Ekkor vált foglalttá a hazaáruló kifejezés. 10 millió magyarból 4,9 volt magyar, és 5.1 millió hazaáruló. Szép kis ország, mondhatjuk. Így érkeztünk el napjainkig, amikor újabb szó került a foglaltak közé, a lelkiismeret. Aki a lelkiismerete szerint dönt, az a jobboldalra szavaz, aki pedig a baloldalra, az lelkiismeretlen, ha jobban tetszik, hazaáruló, hiteltelen. Böröcz és Radnai urak lelkiismeretesek. Ez nagy szerencséje a városnak. Ennél nagyobb szerencse csak az lett volna, ha már az első forduló előtt bevallják, hogy semmi közük az egykor valóban demokratikus értékeket képviselő MDF szelleméhez.
Tisztelettel:
Borossay Béla
belabo_KUKAC_c2_PONT_hu
