Tisztelt Balla Mihály!
1. Levelét egy az egyben bemásolva a Word-ba, az nyolc helyesírási hibát jelzett. De én ezt nem tartom az Ön hiányosságának. Amit közölni akart, úgy érzem megértettem.
2. A molinóháborúnak titulált Bit-es provokációról csak annyit, amilyen volt a téren az adjon Isten, olyan volt a fogadj Isten.
3. Ha csupán azzal, hogy felsoroltam az elődkommunisták vétkeit, amit az elmúlt negyven-ötven évben ezek a kollaboránsok a magyarság ellen elkövettek, az Ön szemében gyűlölködővé váltam, akkor Ön maga sorolja magát az elvtársak közé.
4. Mindezt még biztosabbá teszi az a körülmény, hogy úgy tesz, mintha a
nemzeti oldal politikai ellenfeleinek erkölcsei és eszközei összemérhetők lennének
a nálunknál szerencsésebb országok demokráciájában használatosakkal. Nem, kedves
Balla Mihály, ma Magyarországon a Márai jósolta harc folyik az eszmét megtagadott
kommunistákkal, akik már nem a tant, hanem a koncot védik. Ez a konc, pedig egyaránt
tartalmazza a volt nemzeti vagyont és a gyermekeink, unokáink jövőjét is. (Ha valami
magyarázhatja a gyermekét a nyakában tartó apa viselkedés, akkor talán ez az.)
Tehát, hogy képletes legyek, Ön ebben a szabadfogásban küzdő ellenfél elleni
birkózásban rajtam a kötöttfogás szabályait próbálja számon kérni, és teszi
mindezt a levelében leírt kétségtelenül feddhetetlen múltjával.
5. Mindezek konzekvenciájaként, ha Ön ezekkel a véleményekkel, ott Szombathelyen, ahol politikailag már a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években is könnyeden naprakészen tájékozott lehetett az osztrák média révén, valóban a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség Nyugdíjas Tagozatának tagja, sőt tisztségviselője, akkor én Csurka István kell, hogy legyek személyesen.
6. Nálam az öregkor nyolcassal kezdődik.
Azért leveleinek őszintén örültem,
Üdvözlettel a Ballák Bélája.
Balla Béla
puzdra_KUKAC_freemail_PONT_hu
