1999. január 24-én zuhant a mélybe egy 20 éves Neoplan autóbusz az ausztriai Deutschlandsberg közelében. A buszon többségében két kőszegi középiskola diákjai és kísérőik utaztak, összesen 49-en.
18-an életüket vesztették, 27-en pedig megsérültek, köztük sokan életre szóló testi és lelki sérüléseket szenvedtek. Ezáltal a tragédia a magyar közlekedés történetének egyik legsúlyosabb buszkatasztrófájává vált, akárcsak a későbbi veronai buszbaleset.
Az osztrák és a magyar diplomácia akkori jó viszonyát jelzi, hogy a két ország vezetőinek döntése alapján a balesetben érintett hozzátartozók ideiglenesen útlevél nélkül, személyi igazolvánnyal is átléphették a határt, évekkel hazánk uniós csatlakozása előtt.
Mivel a síelésből a szállásukra visszatérő diákoknál nem voltak azonosító okmányok, így a szülők csak a helyszínen tudhatták meg azt, hogy gyermekük az áldozatok között van-e.
Ez volt Kőszeg egyik legszomorúbb napja
Kollégánk így emlékezett vissza a tragédia napjára három évvel ezelőtt:
Hihetetlen milyen gyorsan eltelik húsz év. Mintha tegnap lett volna, hogy M, a Kőszegre járó, de Szombathelyen lakó középiskolás diáklány szomorúan jött az órára. Előző napokban belázasodott, így nem tudott elmenni a többiekkel síelni. De ez a szomorúság összehasonlíthatatlan volt azzal az állapottal, amikor néhány nap múlva ismét találkoztam vele.
Valószínűleg teljesen soha nem lehet feldolgozni, ha az embernek barátai, osztálytársai halnak meg, tűnnek el, egyik napról a másikra. Hogy az osztályteremben padok maradnak üresen. És akik ott ültek, a múlt héten még tízórait majszolva és házi faladatot másolva, immár soha nem lesznek ott. Elmentek örökre, ő meg itt maradt, kicsit helyettük is.
Mi is történt?
A tragédia egy meredek lejtőn, a hegyről a völgybe vezető kanyargós, alsórendű úton történt. A száraz útszakaszon a 20 éves, de a néhány hónappal a balesetet megelőző vizsgákon kielégítő állapotúnak ítélt Neoplan típusú autóbusz sebességváltóját a sofőr üresbe tette, ami hatalmas hiba volt, különösen annak ismeretében, hogy a busz fékrendszere – mint később kiderült – nem volt tökéletes. Mivel a motorfék nem segített a lassításban, a vezető csak a lábféket (esetleg retardert) használhatta a fékezéshez, ami egy 12%-os lejtőn igen intenzív fékezést feltételez.
Mivel a motor alapjáratban üzemelt, ezért kevés levegőt termelt, valamint némileg túl is hevült. Mivel a jármű gyors ütemben kezdett gyorsulni, ezért a sofőr megpróbálta sebességbe tenni az autóbuszt, ezt azonban még két kézzel sem sikerült elérnie. A fékrendszer nem működött (feltehetően a nem megfelelő műszaki állapot, valamint a túlzottan intenzív fékezés, esetleg a levegő hiánya miatt), ezért a nagy jármű sebessége gyorsan növekedett.
A vezető nem tehetett mást, elkezdte sorra előzni az előtte haladó autókat, mintegy 100 km/h-ra gyorsulva. Két kanyart még sikerült bevennie, de a harmadikban a busz megfordult saját tengelye körül és hossztengelye mentén átfordulva kezdett legurulni a domboldalon, majd nagyjából 15 métert zuhant.
Elképzelhető, hogy a sofőr ismerve valamelyest az útvonalat, szándékosan húzta a kormányt balra, tudva, hogy a jobb oldalon mély szakadék húzódik. A busz egy családi ház kertjébe zuhant egy fát maga alá temetve. A házban lakók értesítették a mentőket, így az osztrák mentőszolgálat példás gyorsasággal kezdte meg a mentést nem sokkal az esemény után. A felkészült mentési munkának köszönhető, hogy a halottak száma 18 maradt, és a súlyos sérültek időben szakszerű ellátást kaptak. A sérülteket többségében a közeli Graz kórházába szállították.
A baleset híre vasárnap este már megjelent a médiában, amikor még szombathelyi diákokról beszéltek, és 10 halálos áldozatot említettek (a félreértés és a pontatlan adat abból adódhatott, hogy ezekben az órákban még folyt a mentés). Néhány órával később derült ki, hogy a kőszegi csoport érintett a balesetben, és a halottak pontos száma (18) csak másnapra, 25-ére vált köztudottá. A baleset okáról ezekben az órákban még nem lehetett tudni, de azt viszonylag hamar nyilvánosságra hozták az osztrák hatóságok, hogy a buszsofőr nem ivott alkoholt.
A balesetet követő napok az áldozatok pontos azonosításával teltek. Jól mutatja az osztrák és a magyar diplomácia jó viszonyát, hogy a két ország vezetői megegyeztek: a balesetben érintett hozzátartozók ideiglenesen útlevél nélkül, személyi igazolvánnyal is átléphetik a határt. Évekkel Magyarország európai uniós csatlakozása és a schengeni egyezmény életbe lépése előtt ez meglehetősen szokatlan volt.
Az áldozatokat így a hozzátartozók (jellemzően a diákok szülei) azonosítani tudták. Mivel a diákok a személyes irataikat a baleset napján a szálláson hagyták, ezért az első egy-két napban meglehetősen homályos és ellentmondásos információk keringtek arról Kőszeg városában, hogy ki halt meg, és ki maradt életben az utasok közül.
(Forrás: Wikipédia)
Légy része az igazságnak! 2023. november 27-től december 11-ig tart támogatás-gyűjtő kampányunk. Ennek során 3 millió forintot szeretnénk összegyűjteni. Minden forint számít!
