Örömmel vegyes szomorúsággal olvastam a Ködkárpit című linket. Én nem vagyok sem zsidó, sem kisebbségi, azt hiszem magyar vagyok. Ezt csak azért bocsátom előre, nehogy valaki a "törpe minoritás" tagjának tartson.
Ezzel együtt kimásoltam egy részt a cikkből, amely a zsidó asszimiláció sikertelenségéről szól. Tény, hogy - megítélésem szerint - a zsidóság sem törekedett mindig arra, hogy maradéktalanul integrálódjon a többségi nemzetbe, de hát ezt nem várjuk el a határon túli magyaroktól sem. A cikk aktualitását sajnos az adja, hogy lassan ismét divat, sőt, ami nagyobb baj, szabad lesz zsidózni. Arról beszélek, hogy kormányzati szinten senkinek nem jelent problémát az, hogy egy parlamenti párt alelnöke azért bírál egy üzleti tranzakciót, mert annak egyik oldalán az általa a magyar örökségnek tartott, a másikon pedig a mohó zsidó karvalytőke áll. Ha 1942-re gondolok, megrémülök. Akkor ez Európa egy részének tetszését kiváltotta volna. Most ez kin! Ez kell?
A választ ne egy FTC - Újpest meccsen keressük...
Kamy
