"Uram, adj elég alázatot, hogy elviseljem azt, ami elviselhetetlen
Uram, adj elég bátorságot, hogy megváltoztassam azt, amit lehet
Uram, adj elég bölcsességet, hogy e kettő között különbséget tudjak tenni!"
Hosszasan tűnődtem azon, hogy egyáltalán érdemes e reagálni a 2001. december 10.-én a nyugat.hu-ban megjelent "Én eddig még mindig nyertem" című cikkre. Végül is két ok miatt érzem szükségesnek a reflektálást: egyrészt a cikk bizonyos részei egészen egyszerűen nem igazak, másrészt oly sokan írnak, nyilatkoznak (féligazságokat) Szombathely regionális szerepköréről, hogy úgy érzem, helyre kell tenni a kérdést.
Magam részéről nagyon sajnálom, ha valaki nem tud tovább lépni egy-két éve történt eseten, és még mindig egy lerágott csontról beszél. Ez alatt a polgármesteri tanácsadó testület ügyét értem, amely 2000. januárjában oszlott fel. A cikk ezen részében sajnos oly sok a csúsztatás és a dolgok elkenése, hogy nem lehet elmenni szó nélkül mellette és egyértelművé kell tenni a dolgokat.
A tanácsadói testület felállítása nagyon jó ötlet volt, hiszen egy polgármester nem érthet mindenhez és teljesen természetes (így működik ez több városban is), hogy bizalmi alapon körülveszi magát bizonyos témakörök szakértőivel. Így gondoltuk mi is és reméltük, hogy a kabinet a jól előkészített ülésein sorra vesszük a város előtt álló problémákat, s tanácsainkkal segítjük a polgármester döntéseit. Sajnos számomra hamar kiderült, hogy a dolgok nem így működnek és én túl naiv vagyok. Az ülések nem voltak rendszeresek, ad hoc jellegűen történtek, a polgármester sokszor sokat késett (volt, hogy el se jött), csapongtunk, és ami a legrosszabb, véleményünk legtöbbször nem is volt fontos számára.
Vagyis a lemondásom egyik oka a kabinet nem megfelelő működése volt, amire többször felhívtam a polgármester figyelmét. Amit Szabó Gábor ír, miszerint Pusztay János és jómagam politikai ambíciókat dédelgettek, egyszerűen nevetséges és sértő. Pusztay professzor már elmondta erről a véleményét, az enyém hasonló. Hogy gondolhatja valaki, hogy az 1998-as helyhatósági választások után négy hónappal (ekkor állt fel a kabinet) mi politikai ambíciókat dédelgetünk, milyen párt színeiben? Most sem töltünk be semmilyen politikai funkciót és - a magam részéről - nem is akarok. S vajon tényleg úgy gondolja a polgármester, hogy mi, akik kollégái, s részben bizalmasai is voltunk ellene fogunk politikai támadásokat intézni, mint kabinet tagok. Már a feltételezés is sértő! Én, s tudom a többiek is, segíteni akartam, amit sajnos nem mindig fogadtak el.
Azt nyilatkozza Szabó Gábor, hogy mi, a "fekete bárányok" nem voltunk hasznosak. Nyilván ezt a mondatát is a sértődöttség és a düh motiválta, tudniillik ezt miért nem vette észre egy fél év után, s vajon miért hosszabbította meg mindkettőnk szerződését 2000. januárjában újabb egy évre.
Nem kívánom felsorolni mit tettem, mint kabinet tag, de sajnálom, hogy Ő így érzi.
A cikkben azt nyilatkozta a polgármester: hogy nem elsősorban a nyelvvizsgabotrány miatt mentünk el. Ebben - esetemben nagyot téved. Korábban is egyértelműen kijelentettem: én elsősorban emiatt álltam fel, nem tudtam elfogadni és azonosulni a helyzettel. Amikor a nyelvvizsga ügy kirobbant, a polgármester kezdetben még velünk (a tanácsadóival) sem kívánt a kérdésről beszélni. Később többen azt javasoltuk, ami szerintem a legkorrektebb megoldás lett volna: mondja el nyíltan és nyilvánosan milyen nyelvvizsgája van, ő ezt úgy gondolta, hogy megfelel a doktorihoz, ha tévedett, úgy elnézést kér. Véleményem szerint ilyen esetben mindig az őszinteség a legcélravezetőbb, ezt korrekt megoldásnak tartották volna a választó polgárok is és nem lett volna nyelvvizsgabotrány.
Ezzel szemben titkolózás, mellébeszélés folyt, egyre jobban kavargott az ügy, az ellenzék ezt természetesen kihasználta (ez a dolga), s igazából pontosan ma sem tudjuk mi az igazság. Mi egyszer megkérdeztük a polgármestert, mondja el nekünk őszintén, van-e a doktorihoz szükséges nyelvvizsgája, s ő azt mondta igen! Nos később megtudtuk, nem mondott igazat. Tény, hogy a bíróság bűncselekmény hiányában felmentette, tehát jogilag tiszta, de van erkölcsi, etikai aspektusa is az ügynek. Véleményem szerint ez a nyelvvizsga ügy nagyon sokat ártott Szombathelynek, egy ilyen esetben egy polgármesternek igenis le kell mondania. Nem tette meg-lelke rajta. Én megtettem helyette, nem tudtam tovább csinálni, és jópofát vágni a dolgokhoz. Én ezt nem érzem cserbenhagyásos gázolásnak, szerintem pont fordítva volt. Tehát lemondásom döntő oka a nyelvvizsgabotrány volt, ma is így cselekednék. Az egészben az a legszomorúbb, hogy Ő ma is így vélekedik, sőt támad, támadja azokat, akik a legkorrektebb módját választották a távozásnak.
Az utóbbi hónapokban sokan, sokszor mondják el véleményüket Szombathely regionális szerepköréről, annak változásáról. Talán többen vannak, akik súlyosnak ítélik meg Szombathely regionális szerepkörének a csökkenését. Nem kívánok állást foglalni a vitában az ellenzék és a város vezetése között, de le kívánom írni a tényeket. Nemrégen fejeztem be egy országos kutatást, amely az összes megyei jogú város regionális funkcióját, s azok változását vizsgálta a rendszerváltozás óta. Nos összességében ki lehet jelenteni, hogy Szombathely, bár kissé veszített regionális szerepköréből, a 22 megyei jogú város közül a hetedik helyen áll Pécs, Szeged, Debrecen, Miskolc, Győr és Veszprém mögött. Pozíciója tehát összességében nem változott 1990-hez képest.
A regionalizálódás 1990 után, de különösen az 1996-os területfejlesztési törvény elfogadása után felgyorsult Magyarországon. Azzal, hogy 1998-ban az Országos Területfejlesztési Koncepcióban elfogadták a hét hazai statisztikai és területfejlesztési régiót, megindult a különböző állami, hatósági, oktatási, kulturális, egészségügyi intézményeknek és a gazdaság egységeinek a regionális hálózatba történő szervezése. 1990-óta összesen 19 új, vagy újjáalakult regionális intézmény jött létre. Ezek központjai a legnagyobb, megyei jogú városok lettek. Szűkebb régiónkban, a Nyugat-Dunántúlon öt megyei jogú város van, Győr, Nagykanizsa, Sopron, Szombathely és Zalaegerszeg. Az összes regionális funkciók számát tekintve Győr (58), Szombathely (36), Sopron (30), Zalaegerszeg (20) és Nagykanizsa (4) a sorrend.
A rendszerváltozás óta Győr összesen 9 db új, vagy újjáalakult regionális intézménynek lett a központja, ezek: FVM Főépítészi Iroda, Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Műszaki Mentőbázis, Magyar Befektetési és Kereskedelem Fejlesztési Kht. (ITD-H), Műszaki Biztonsági Főfelügyelet, Országos Fordítóiroda Területi Központja, Országos Közoktatási Értékbecslési és Vizsgaközpont (OKÉV), Regionális Bevándorlási Hivatal, Regionális Ifjúsági Szolgáltató Iroda, Regionális Szellemi Forrásközpont. Szombathely hét regionális intézményt kapott: Agrármarketing Centrum Regionális Igazgatósága, EU Dokumentációs és Tanulmányi Központ, Műszaki Biztonsági Főfelügyelet, Regionális Befektetési RT, Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központ, Regionális Rádió és Regionális Szociális Forrásközpont. Zalaegerszegre összesen négy regionális szervezet települt: FVM Főépítészi Iroda, FVM Regionális Vidékfejlesztési Iroda, Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Műszaki Mentőbázis és a Magyar Befektetési és Kereskedelmi Fejlesztési Kht. (ITD-H). Sopronba szintén négy regionális intézmény települt: Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Regionális Iroda, Regionális Fejlesztési Ügynökség, Regionális Idegenforgalmi Bizottság és a Regionális TV. Nagykanizsa nem gyarapodott 1999 óta regionális szintű intézménnyel. Tehát nincs igaza a polgármesternek, amikor azt nyilatkozza a cikkben, hogy "...Zalaegerszeg mivel gazdagodott? Egy Sapard irodával, aminek különösebb jelentősége nincsen. Sopron meg nem is tudom kapott e központi szervezetet."
Ennek ellenére meg kell állapítani, hogy a rendszerváltozást követően Szombathely kapta a második legtöbb új regionális intézményt, mindössze kettővel lemaradva Győrtől. Tehát a helyzet nem olyan rossz, mint azt az ellenzék állítja, de nem olyan jó, mint azt a polgármester nyilatkozza.
Vizsgáltuk a gazdaságot is, pontosabban azt, hogy a pénzügy területén tapasztalható regionalizálódás során hány regionális bank, illetve biztosító választotta a régió különböző megyei jogú városait, valamint mennyi hipermarket települt le bennük. Eddig összesen nyolc országos kereskedelmi bank és kettő biztosító építette ki hálózatát regionális formában. Szombathely helyzete e tekintetben sajnos nagyon kedvezőtlenül alakult, mert nincs itt (hasonlóan Nagykanizsához és Sopronhoz) egyetlen banknak sem regionális központja, ugyanakkor Győrben és Zalaegerszegen egyaránt öt-öt banknak van regionális igazgatósága. Győrben van az ABM Amro, az Inter Európa, a Kereskedelmi és Hitelbank, a Magyar Nemzeti Bank és az OTP, Zalaegerszegen az Erste, a Kereskedelmi és Hitelbank, a Magyar Nemzeti Bank, a Postabank és a Takarékbank Rt regionális igazgatósága.
Valamivel kedvezőbb a helyzet a regionális biztosítók esetében. A régióban csak Győr és Szombathely rendelkezik regionális igazgatóságokkal. Győrben található az Atlasz, a Glória-Swiss, a Hungária és a Nationale Nederlanden, Szombathelyen az ÁB Aegon és a Colonia.
Végül a kereskedelem vonatkozásában a hipermarketeket és a Bevásárló központokat (plázákat) vizsgáltuk. Szombathely regionális szerepköre növekedett ebben a vonatkozásban, de igaz az is, hogy Győr kissé megelőzi. 1990 óta Győrben hét, Szombathelyen öt, Nagykanizsán, Sopronban és Zalaegerszegen pedig 2-2 regionális jellegű kereskedelmi intézmény létesült.
Összegezve tehát Szombathelynek a regionális szerepe lényegében nem változott, nem kell a vészharangot kongatni, de győzelmi lakomát sem tartani. Győr után szorosan a második a régióban a regionális funkciók számát tekintve, kissé megelőzve Sopront és meggyőző fölénnyel van Zalaegerszeg előtt. Az elmúlt 10 évben Győr után a legtöbb új regionális központ ide került, egyedül a pénzügyi, üzleti szolgáltatások terén gyengült meg a pozíciója.
A magam részéről a polgármesteri kabinet és a nyelvvizsga ügyet lezártam, arra többet nem kívánok reagálni. Szabó Gábornak a hátralévő hónapokra sok sikert kívánok, a városnak pedig 2002 őszétől egy korrektebb polgármestert.
