Érdekesnek találnék egy olyan cikket, ami azzal foglalkozik, hogy alkotmányellenes-e, vagy sem az a felfogás, amivel a jogvédo hivatal az embereket kezeli. Pontosan arra gondolok, amit a fentebb említett cikk is nagyszeruen megfogalmaz: az üres CD lemezekben is benne van a szerzoi jogdíj. Plussz most szó esett arról, hogy az elmaradt bevételekért, amit az MP3 terjedése okoz az internetszolgáltatókat terheljék, és ezáltal az internetezoket.
Amennyire tudom, ez a reprográfiai díj benne foglaltatik az üres adathordozók árának mindegyikébe, kazettákba, fénymásolatokba is.
Nem vagyok jogász, de nekem valahogy nem tetszik az a szemlélet, hogy mielott bármit is elkövetnék, bunözonek tekintenek. Márpedig aki üres CD-t vesz, vagy fénymásoltat, az büntetést fizet, mert az üres adathordozó alkalmas csalás elkövetésére, jogszerutlen másolásra. A rendelet pedig nem ad lehetoséget mérlegelésre, mert ezt a pluszdíjat egyaránt meg kell fizetnie annak is, aki a saját magán vagy céges adatait írja CD-re, és annak is, aki tényleg MP3-akkal, vagy programmásolással foglalkozik. Ugyan annyit fizetek fénymásolásért a saját jegyzetemre, és egy jogdíjas könyvre. A rendelet mindenkit potenciális bunelkövetonek tekint, és ilyen módon is kezeli.
A dolog szépsége, hogy természetesen az elozetesen megfizetett buntetés nem mentesít, és nem is csökkenti a tényleges buntetést, ha a jogsértés bíróság elé kerül.
Szerintem ez a jogi felfogás messzemenoen alkotmányellenes, mert például engem nem lehet bunösnek sem nevezni, amíg a bunösségem jogerosen bizonyítást nem nyer.
Állítólag jogállamban élünk. Kérdezem az illetékesektol: Ezt a fajta szemléletmódot ok hová sorolnák?
