Valamikor réges-régen (?) volt a nyugat-dunántúli rangadó. Szombathely és Győr focicsapatai játszották, gyakran 10 ezernél több néző előtt, hol a Rohonci úton, hol a győri stadionban. Szarka, Halmosi, Kereki, Illés, és hasonlók vadászták a labdát részünkről, amott Hannich, Korsós, és társaik. Ebből a rivalizálásból mára annyi maradt, hogy ha Győr-Moson-Sopron, Vas, és Zala megyét régióvá egyesítik, vajon hol jelölhető ki a világ közepe?
Lehet mondani, a foci nem fontos. A válogatott se játszott VB döntőt már vagy 50 éve, miért pont mi őriztük volna meg a játékosságunkat. Azért nem árt megnézni, hová kerültünk a fociban (is). Ha mondjuk egy vetélkedőben öt éve - úgy 20 milliós magasságban - megkérdezik, mit jelent Felcsút, Gyirmót, vagy Budakalász, a válaszolók többsége valószínű azt mondja, hogy Budakalász nevű falut esetleg el tud képzelni, a másik kettő inkább valami átverés lehet. Mára már tudjuk a helyes választ: ezek a falusi csapatok előzik meg a bajnoki táblázaton a Szombathelyi Haladást.
Biztos vagyok benne, hogy a szombathelyi labdarúgás megsemmisítéséért a nagy bizományos "befektető" tette a legtöbbet, de hát őt is az önkormányzat dédelgette két éven át. Távozása után a polgármester közbenjárásával sikerült megmenteni a másodosztályú részvételt, de fél éve újra kellett egy csavar ahhoz, hogy ne a harmadosztályban találjuk magunkat. Közben a tehetséges játékosok többsége eltávozott, a nézőszám tizedére csökkent. A rangadó mára már nem régiós, legfeljebb megyei. Derék celldömölki szurkolók vígadnak látva a szombathelyi játékosok nem éppen aranylábait, és még derekabb celldömölki rendőrök egrecíroztatják az inkább kínjukban jópofáskodó, mintsem vandál szombathelyi szurkolókat.
Kell ez nekünk? Ez nem kell. De valami biztosan kell helyette. Igenis kell a városnak egy ennél jobb csapat, egy jó buli kéthetente, ami közösségi élményt ad, ahol a városlakók büszkén összejönnek, majd jó vagy rossz érzéssel távoznak, de két hét múlva megint összegyűlnek. Ahogy a falusiak Felcsúton, Gyirmóton, és Budakalászon. Kell valami, ami a városlakókat összeköti, és nem szétválasztja. Valami, ami sikeres. Talán még nem késő. Nem hiszem el, hogy 40 milliós városi támogatással ennyit lehet kihozni a fociból. A felsorolt falusi csapatok együtt nem kapnak feleennyit. Ehhez pedig valamin változtatni kellene. Félre kellene tenni a kicsinyes, bürokratikus szemléletet, az alibizést, az örökös óvatoskodást, ami eddig se vezetett sehová.
Borossay Béla
belabo_KUKAC_c2_PONT_hu
