Kedves Honfitársaim !
Minden elismerésem azon civil szervezetek és társaságok tagjaié, akik a Kommunizmus Áldozatainak /és üldözötteinek!/ Napja alkalmából a szombathelyi Király utcai ávósházhoz február 25-én este 7 órára a megemlékezést megszervezték.
Senki nem vitathatja, hogy a bolsevik diktatúra, amelynek világszerte több, mint százmilliós áldozatáról beszélhetünk e napig, nem politikai indíttatású volt!
Politikai okokból hurcolták el a gyászoló és emlékező résztvevők családtagjait, szomszédait, barátait, munkatársait, de közülük többen is megjárták már valamelyik vörös poklot.
Éppen ezért, nem értem, hogy a rendező szervezetek miért nem igényelték a nemzeti elkötelezettségű pártok segítségét a szervezés lebonyolításához.
/Néhány évvel ezelőtt, a MIÉP fénykorában még a MIÉP volt szervezője a megemlékezésnek./
A mostani megemlékezésen a MIÉP volt az egyetlen nemzeti párt, amely nyíltan ki mert állni, hitet mert tenni a kommunizmus üldözöttei mellett, és a Savaria Szálló előtt gyülekező, mintegy hároszáz fős tömeget segített zászlajával a Borzalmak Házához felvezetni.
A MIÉP tagjai és szimpatizánsai között többen is vannak olyanok, akiket évtizedeken keresztül letartóztatással, bebörtönzéssel,internálással, munkahelyvesztéssel üldözött a kommunizmus vagy megfosztott minden normális emberi élethez szükséges létfeltételtől.
Én, amikor tudomásomra jutott a megemlékezés előrehozott időpontja és a Nemzet Asszonyának: /az '56-os forradalomban és szabadságharcban történt részvétele miatt első fokon halálraítélt/ Wittner Máriának a meghívása a megemlékezésre, felelősségem teljes tudatában a szervezőkre /interneten, telefonon, élőszóban/ rászerveztem.
Részben talán ennek is köszönhető, hogy az idei megemlékezők száma a tavalyinak nem duplája/!/, hanem háromszorosa volt.
Szinte érezni lehetett a mécsesek fényénél, ahogyan a résztvevők torkát az emlékezet fájdalma és a keserűsége fojtogatta, könny folyt végig egy öreg néni ráncos orcáján, és voltak, akiknek a kezük is ökölbe szorult.
A megjelenteknek, e gyász napján, jókedvre, derűre, kacagásra semmi okuk nem volt.
Csak az állatias ösztönökkel 'megáldott', felelősségre még mindig nem vont kinzói/n/knak lehet/ne/ örömük és okuk az ünneplésre.
Éppen úgy, mint annak az eszement kommunista őskövület öregúrnak, aki a 'gyászoló' közönséget a második emeleti ablakából, a bolseviki proletárdiktatúra nemzetközi indulójának /az Internacionálénak/ vérlázító dallamaival botránkoztatta meg.
Biztosan állítom, hogy a nyugat.hu -nak nyilatkozó szervezővel ellentétben, sem én, sem párttársaim, sem szimpatizánsaink, de még a többi résztvevő honfitársam sem 'méltóképpen ünnepelni' mentünk a szombathelyi Terror Házához, hanem azért, hogy a megkínzottaknak, agyonverteknek a nyögéseiből, sóhajaiból erőt meríthessünk az elkövetkezendő esztendőkre.
Honfitársi üdvözlettel:
B.Kiss-Tóth László, a MIÉP Vas megyei elnöke.
b_PONT_kisstoth_KUKAC_vftnet_PONT_hu
