78 éve, 1937. december 3-án, Balatonszárszón halt meg József Attila, a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja. A költő kivételes zseniként, a nyomor, a fizikai és lelki szenvedés poklait megjárva páratlan életművet hozott létre.
Mindent tudott a poézisről, csodálatos kreativitással és biztos kézzel bánt a műfajokkal és a versformákkal, az ősi lírai hagyományokat mesterien ötvözte a modern törekvésekkel. Fejtő Ferenc értékelése szerint:
Az egyetlen volt Adyék generációja után, akinek megadatott a tökéletesség képessége, s akinek nem néhány verse, hanem egész műve megérdemli az örökkévalóságot.
József Attila életének utolsó éveiben elmezavarral küszködött. De a pszichoanalitikus kezelések, az orvosi és a szanatóriumi ápolás dacára, egyre elviselhetetlenebbnek érezte az életet. A tragikus téli napon, a balatonszárszói vasútállomáson, a sorompón átugorva tehervagonok között lelte halálát. A vizsgálat szerint egy kocsikat összekötő csavar-kapocs bezúzta a koponyáját, jobb karját a kerekek leszakították. A tragédiát, életének ismerői öngyilkosságnak, mások balesetnek tartják.
A 20. századi magyar költészet reprezentánsát halála után egy évvel posztumusz Baumgarten-díjjal, 1948-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Születésnapját „A költészet napja”-ként ünneplik Magyarországon és emlékét az évente kiosztott, kiemelkedő irodalmi teljesítményért adományozott róla elnevezett díj is őrzi.
forrás: Feiszt György facebook-oldala
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot! Támogasd a Nyugat.hu-t!
A Nyugat nem csak tájékoztat, hanem segít eligazodni a Budapesten kívüli világban is. Helyben vagyunk, ahol szükséged van ránk! Megmutatjuk, ami fontos, elmagyarázzuk, amit tudnod kell.
Támogasd a Nyugat.hu-t!
