Az ember életében sokszor elhangzik az a vágyakozó mondat, hogy: Egyszer el kell menni oda! - legyen az úti cél európai nagyváros, trópusi sziget, vagy a tengerentúli államok. A mi kis házi listánkon a "nagyok" mellett szerepel jó pár közelebbi célpont, ilyen volt az osztrák hegyi kisváros, a világhírű Hallstatt is, amelyet idén nyáron kihúzhattunk a felsorolásunkból.
Hallstatt nincs is annyira messze, Szombathelytől 308 kilométerre található Felső-Ausztriában, ez alig nyolcvan kilométerrel több egy budapesti útnál. Nagy reményekkel róttuk a kilométereket az autópályán, akárhány ismerős megfordult ott, még az utolsó macskakövet is dicsérte, és még a kínaiak is felépítették maguknak pontos mását. Hétezer éves sóbányája híres látnivaló, mint ahogy kápolnái, kis utcái és koponyagyűjteménye is.
Ha nincs parkolóhely nem kell megijedni
Előre megnéztük a város weboldalán, hogy hol lehet majd parkolni, mivel szűkösek a lehetőségek, három nagy parkolót alakítottak ki, érkezéskor világító táblák jelzik többször is, hogy hol mennyi férőhely van még szabadon. Odaérve szembesültünk vele, hogy az első két placc már betelt, így elhagyva a várostáblát nagyokat nyeltünk, hogy mennyit kell majd visszafelé gyalogolni a P3-ból (hármas parkoló). A parkolási díj három órás időtartam után fix hét euró, ennyit lazán elsétálgat a turista a kisvárosban, számoljanak ennyivel.
Szerencsére az, hogy a várostól kissé távolabb parkolnak le az autóval nem okoz problémát, félóránként transzferjárat van a városközpont és a parkoló közt, kis mikrobuszokkal szállítják a turistákat oda-vissza, természetesen ingyen.
Romantikus épületek és a falhoz simuló fák
Gyönyörű - így jellemeznénk a legegyszerűbben ezt a helyet, a kristálytiszta tó hűs klímát ad, az épületek, az utcák, minden apró részlet elkápráztat. Ha itt járnak, akkor ne feledjenek el felfelé, oldalra, előre és hátra nézni sem, mindenhol találni valami szerethető részletet, mi is megleltük a kedvenceinket, méghozzá a házfalakhoz simuló gyümölcsfákat. Közvetlenül az épületek alapjánál lettek elültetve, s szorosan a homlokzathoz simulva nőttek ki onnan. Eleinte fel sem tűnt, azt hittük valami bokor, csak kicsit távolabb állva láttuk, hogy ez nem a megszokott borostyán-szerű módszer.
Átsétálva a tereken az ember már lassan visszafordulna, de menjenek még picit a lakóövezetben, a kis utcákon, mert akkor érnek majd arra a pontra, ahonnan a legismertebb városképek készülnek, ha ilyennel szeretnének hazatérni, akkor sétálni kell a vendéglők és üzletek után úgy száz métert.
Festett koponyák, sóbánya és magyarok
Mivel a város helyszűkében van, ezért a temető is hamar betelt, így az 1700-as évektől 1995-ig a temetés után 10-15 évvel kiásták a koponyákat (és esetenként egyéb csontokat is), tisztítás után a napon fehérítették őket, majd ráfestették az elhunyt nevét és az évszámokat. A koponyaházban (a felső kápolna mellett, a temetőben található) nagyjából 1200 koponya látható így, s bár érdekes, de egyben bizarr látnivaló is, jó volt idővel kijönni a feliratozott társaságból.
Nagyon könnyen elszáll az idő, az ember észre sem veszi, hogy elmúlik négy óra s ilyenkor szembesülhet azzal, hogy tizenöt perccel lekéste az utolsó bányajáratot (16 órakor indul az utolsó járat), fájó szívvel tudatosult bennünk, hogy nem tudjuk megnézni a hétezer éves sóbányát, de így van indok, hogy újra elutazzunk a kis városkába. Fájdalomdíjként házi sört és kávét ittunk a tóparton, ahol a pincér magyarul szólt hozzánk.
Félig leadva németül a rendelést még magyarul fixáltuk azt egymás közt, amikor a felszolgáló közbeszólt: Igyatok házi sört, az finom! - mint kiderült a vendéglőben két magyar pincér is dolgozik, de akad még a városban rajtuk kívül is magyar munkaerő, s mikor megjegyeztük, hogy milyen szép helyen dolgoznak ennyit tett hozzá egyikük elismerően: Nekem mondod? Imádom.
A hegyek és a turistahegyek
A városba rengeteg turista érkezik, minden második lépésnél találtunk egy ázsiai csoportot, ezt is meg kell szokni. Az egyik épület felső teraszára kilépő háziasszony, aki vélhetően csak kávéja mellett egy pillantást akart vetni a tóra, máris nyolcvan szögből lett megörökítve telefonnal, fényképezőgéppel s mindennel ami képet rögzít. Nyilván a családi facebookalbumba szükséges, no de hagyjuk, mi is lefotóztunk mindent, amit láttunk, így nem is sorolnánk tovább, nézegessék fotóinkat galériánkban! És nyugodt szívvel ajánljuk, nézzék meg, mert tényleg olyan szép, mint azt sokan mondják.
