A Szentgotthárdon élő Völker József ott volt a Farkasfai Radarmeteorológiai Obszervatórium indulásánál, és azt a megszüntetésig vezette. Lapunknak így mesélt a múltról:
Az 1980-as évek elején az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) elképzelése és szakmai vezetése mellett, a Légiközlekedési Repülőtéri Igazgatósággal és a Vízügyi Hivatallal tárcaközi összefogással országos radarhálózatot épített ki. Ez a radarhálózat három radarállomásból állt. Az első a ferihegyi repülőtéren, a második Farkasfán, a harmadik Napkoron üzemelt. Mindhárom radarberendezés azonos típusú MRL-5 meteorológiai radar volt. Az 1980-as évek elején, a két hullámsávon üzemelő, már félvezetős, integrált áramkörű MRL-5 radar kitűnő érzékenységével, mérési megbízhatóságával kiemelkedő berendezés volt.
Nem találtak jelentkezőt vezetői állásra
Völker József visszaemlékezése szerint az építkezés 1979-ben kezdődött és 1981-ig tartott. 1981 őszén érkezett meg a szovjet radarberendezés és azt szovjet szakemberek telepítették. December közepére már üzemkész volt a radar.
Kezdetben még nem tudta elképzelni, hogy budapesti munkahelyét felváltja a farkasfaira és majd innen megy nyugdíjba. Budapesten a Radarmeteorológiai Csoport vezetője volt, és feladatához tartozott mindhárom épülő radarállomáson a műszaki üzemeltetés beindítása, az emberek betanítása, a már beüzemelt radarberendezések műszaki átadása-átvétele.
A radarüzemeltetést és annak műszaki gondozását, javítását a Szovjetunióban, a Kaukázus északi részén lévő Nálcsikban tanulta. Farkasfán 1981 őszén és 1982 januárjában vették fel a dolgozókat. Az állomáson rajta kívül összesen 19-an dolgoztak. Ugyan 21 volt a tervezett létszám, s hat évig hirdettek az ELTE-n a végzős meteorológusoknak vezetői állást, de nem akadt jelentkező. A farkasfai obszervatóriumba telepítették az addig Szentgotthárdon működő meteorológiai észlelő állomást is.
URH-n történtek a riasztások
A három radarállomáson az MRL-5 radar 200 km-es sugarú megfigyelési határon belül felderítette és mérte a felhő csapadék rendszereket, figyelte azok mozgását és intenzitását, valamint mérte azok magasságát. A szentgotthárd-farkasfai radartelepítésnek indoka elsősorban az volt, hogy a nyugatról érkező záporokat, zivatarokat, valamint a délnyugatról érkező nagy károkat okozó időjárási jelenségeket időben felderítsék és folyamatosan kövessék
- meséli József.Ebben az időben az operátorok manuális rendszerben dolgoztak, az indikátor ernyőről kézzel rajzolták le a gócokat, a zápor-zivatarfelhőket a térképre. Ez két embernek 20 percig tartott, majd ugyanennyi ideig tartott a térkép teletexes géptávíróval történő továbbítása. 20 perc állt rendelkezésre az újabb megfigyelésre való felkészüléshez.
Az óránkénti mérési mintavételezés manapság igen kevés lenne, ez a mérés lényegében veszélyjelzésre, riasztásra volt megfelelő, amit jól tudtak hasznosítani a balatoni viharjelzésnél is. Akkoriban a kézi vezérlésű telefonközpontok lassan kapcsoltak, ezért a meteorológiai szolgálat saját URH összeköttetési rendszerén történt a riasztás a különböző felhasználó helyekre.
A Siófoki Viharjelző Szolgálat folyamatosan kapta a jelzést Farkasfáról, hogy a zivatar milyen intenzív, milyen magas, milyen sebességgel, merre halad, amely alapján adták ki a Balatonon a sárga vagy piros viharjelzéseket.
A műszaki váltástól a végig
Völker József tovább mesél. Az országos radarhálózatban kísérletek folytak, hogyan sűrítsék a radarméréseket, de ezt igazán nem lehetett megoldani. A rendszerváltás után már be lehetett szerezni olyan nagysebességű analóg-digitál átalakítókat, amelyek a vevő analóg jelét nagy sebességgel digitalizálták, és ezután már radarhoz csatolt személyi számítógéppel lehetett a radart vezérelni, és a méréseket sűríteni.
Minőségileg már egészen más megfigyelési végtermék készült negyedóránként. Nagy változás volt, hogy a manuális rendszerben alkalmazott 20x20 km-es területi adatgyűjtés a számítógépes rendszerben 2x2 km-esre szűkült. A digitális telefonközpontok kiépítése után pedig a gyors adatátviteli vonalakon történt az adattovábbítás.
Műszakilag minden felgyorsult az állomáson. Ennek következménye az volt, hogy nem volt szükség ekkora operátori létszámra, és 12 főt el kellett bocsátani.
Völker József – aki az országban még megtalálható négy régi, szovjet típusú radar karbantartását és javítását végzi napjainkban is - arról is beszélt, hogy 2000-re már elöregedtek, korszerűtlenné váltak a berendezések, de a farkasfai radarállomás 2004-ig 7 fővel megtartotta eredeti profilját, amit 2004 végén szüntettek meg.
Őrségi Nemzeti Park: megfeneklett hasznosítási tervek
1999-től a Meteorológiai Szolgálat az elavult és elhasználódott két hullámsávú (3 és 10 cm) MRL-5 radarokat amerikai 5 cm-es hullámhosszú meteorológiai doppler radarokra cserélte. Az új radart azonban már Pogányvárra telepítették. 2005-ben leszerelték az MRL-5-öt, a létszám lecsökkent 2 főre, már csak nappali észlelésre tértek át, de a telephelyen megmaradt a levegő tisztaságának a mérése.
A terület kezelését az Őrségi Nemzeti Park vette át, amelynek néhány éve nagy tervei voltak a hasznosítást illetően, azonban ezek megfeneklettek. Az obszervatórium főépületén lévő szimbolikusnak számító műanyag kupola funkciója az volt, hogy a széltől óvja a 4,5 méter átmérőjű parabola antennát.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
