A MÁV átlagos napokon is meg tud ajándékozni izgalmas pillanatokkal, így nem kell meglepődni azon, ha árvíz esetén ezt száz százalékosan biztosítja. Olvasónknak része volt az élményben, ami kiverte nála a biztosítékot. Mondhatnánk, hogy persze, amikor emberek háza úszik el az árral, akkor ez legyen a legnagyobb probléma. De azt is mondhatjuk, hogy ettől függetlenül még kezelheti a helyzetet felkészültebben a MÁV. Olvasónk szerint így történt az eset:
"Ritkán,sőt szinte soha nem szoktam hivatalos csatornát "ragadni", hogy kialakult helyzeteket elmondjak, ne adj' isten saját sérelmeimet közkinccsé tegyem, de a mai történet úgy gondolom megér egy misét.
Történt az vala, hogy böcsületes ingázóként szerettem volna (ahogyan az elmúlt év során ezt többször is megtettem) a Dunakanyarból a nyugati országrészbe utazni, hiszen hétfőn reggel újra vár a gyár. :) Ismerve a kialakult árvízi helyzetet, gondosan tanulmányoztam a forrásokat, és mivel nálunk is folyik a Duna, sőt árad, nem ismeretlen az árvízi közlekedés. Felkészültem szépen, ahogy kell, és a szokásos Budapestről 19.10.-kor induló vonat helyett megfogadtam a MÁV "induljon hamarabb" tanácsát, és a 14.38-as vonatot céloztam be.
Tisztában voltam azzal, hogy Tatabányánál át kell szállni vonatpótló buszra, tisztában voltam azzal is, hogy a MÁV minimum egy órást késést ígért. De az,amivel Tatabányán szembesültem, egyenesen felháborító volt. Megérkeztünk 15.50-kor Tatabányára, a vonatról leszállva a hangosbemondó még tájékoztatott minket, hogy a buszpályaudvart célozzuk meg, de itt ki is merült az információ forrása. A buszvégállomáson 2 (kettő) darab, 46 személyes bérelt busz álldigált, félig már megtelve, mire odaértünk, már nem fértünk fel, a buszsofőr nem tudta megmondani mikor jön a következő, a buszmegállóban ácsorgó MÁV alkalmazott szintén csak a "nem tudom"-ot ismerte.
A két busz elhajtott 15.50-kor, és mi békésen vártunk. Közben befutott a Keletiből 15.10-kor indult személyvonattá degradált nemzetközi járat is, majd utána még egy vonat, plusz a Tatabányán felszállni akarók kis csoportja. Ennek következtében már tekintélyes tömeg taposta egymást a megállóban, busz továbbra sem volt, felvilágosítást pedig nem kaptunk. Na nem mintha ez bárkit érdekelt volna a MÁV részéről. Erről készült képeimet csatolom kis levélkémhez. (A képen csak a tömeg fele látható, mert pont ekkor futott be a várva várt pótlóbusz, és ledudált :)) ) Halkan jegyzem meg, én meglepődtem azon, hogy a tömeg milyen békével tűrt, és nem akarta lebontani a MÁV-épületét.
Persze eközben megjelentek a taxis hiénák is, kínálgatva szolgáltatásaikat. Csak kíváncsiságból megkérdeztem, mennyiért vinne el Győrig. Rövid vita után kibökte: hatan férünk az autóba, 5000 Ft/ fő. Erre mondják: nem gyenge...
17.05-kor befutott szintén kettő darab vonatpótló autóbusz, ekkor már alaphangon 4 ilyen buszt meg tudtunk volna tölteni. Érthető módon elindult az egymás taposása, a tülekedés, a buszvezető dicséretére legyen mondva, birka türelemmel tűrte az ingerült utasok panaszáradatát. A 46 személyes buszon préselődtünk minimum 60-an (a másik busz vezetője ennél szigorúbb volt, nem engedett álló utasokat, nem irigylem azokat, akik lemaradtak).
Parádés tempóval jöttünk,megérkeztünk Győrbe 17.55-kor,ahol is azzal kellett szembesülni, hogy a vonatok magasról tesznek a pótlóbuszokra, és a 17.52-re kiírt vonat az bizony halál pontosan elindult, otthagyva csapot-papot, nyomorgó, éhes-szomjas elgyötört utasokat, mit neki árvíz. Emiatt 40 percet kellett várakozással tölteni a győri pályaudvaron.
Próbáltuk naivan elcsípni a sárga mellényben információ átadására kinevezett MÁV-alkalmazottat, aki közölte a "ha ide vagy oda akarok eljutni.." kezdetű kérdés-áradatra: keressék ki magunknak a táblán, nekem el kell rohannom! Köszi, sokat segítettél...
Azt már mondanom sem kell, hogy természetesen NEM a papír szerinti vágányokról indulnak a vonatok, a vágányoknál elhelyezett kijelzők pedig nem írtak ki semmit. Így két lehetőségünk maradt: vagy leparkolunk az aluljáróban, és elefántfüleket növesztve hallgatjuk a hangosbemondót, vagy leülünk a papír szerinti vágányra, és várjuk a jó szerencsét. Én ez utóbbi mellett döntöttem, hiba volt: cipelhettem a lépcsőkön föl-le a bőröndömet. Biztosíték kiverve, mai testmozgás kipipálva! :)
Ma már minden magára valamit is adó nagy cég vagyonokat öl abba (legalábbis az én munkahelyemet ez volt a sláger), hogy vészhelyzetekre forgatókönyvet dolgozzon ki. Úgy látom, ez a MÁV-nak még nem sikerült. Árvíz ugyebár minden évben van, hol nagyobb, hol kisebb, de egyre többször lesz nagyobb, a vonatsínek sem mennek el ilyenkor a Duna mellől az akadálytalan közlekedést biztosítva, így nem hinném hogy sok meglepetéssel kellett volna szembesülniük.
Pusztán annyi lett volna a teendő, hogy felkészülni: nem négy darab buszt, hanem esetleg ennek a dupláját bérelni, természetesen nem az utolsó pillanatban, hanem előre kitalálni, honnan akasztanak le ennyi buszt, és azt folyamatosan járatni Tatabánya-Győr vonalon. De ha már tisztában vannak azzal, hogy több órás késések vannak a buszok hiánya miatt, talán egy 5 perces várakozási idő még belefért volna a vonatindulásoknál is. Nem kell hozzá túl nagy felkészültség, csak egy minimális odafigyelés.
Ennyit arról a marha nagy összefogásról, amit párunk és kormányunk nagy vezíre szajkózik napok óta. A MÁV-hoz úgy látszik nem jutott el a zsolozsma. A vonatjegyek árát nem térítik vissza, mondván az árvíz vis major. Igenám, csakhogy nem az árvíz a probléma, hanem a vonatpótló buszok hiánya! Azt pedig már régebben el kellett volna kezdeni intézni, hiszen tudható volt, hogy rekord-emelkedés lesz.
Nem irigylem azokat, akik a MÁV által egy órást késést prognosztizálva csak egy órával korábban indulnak el. Ilyen helyzetet teremteni vasárnap délután, több, mint botrányos."
