Akkor éppen az Antal János Általános Iskola névre hallgatott. Nemesbődről körzetesítettek be bennünket ide, s a kis falusi iskolánk után hatalmas volt ez a hely. Ma pedig Szombathely egyik legcsaládiasabb oktatási intézménye, ahol mindenki ismerhet mindenkit.
Nem volt könnyű a beilleszkedés, de aztán jöttek a napközis rohangálások és susmogások a hatalmas udvaron, az első nagy szerelem – mikor kibicsaklott a bokám, Ő a karjaiban hozott le a lépcsőn! – a tájékozódási futás, amely örülten kemény és szép volt, s azóta is tartó barátságokat szült…
A keddi könyvbemutató előtt bolyongunk egykori osztálytársammal, Adéllal és testvérével a suliban, nézzük a mára oly kicsinek tűnő menzát – de jó volt itt a krumplifőzelék –, a ma is hatalmas tornatermet – hogy vagy Zsuzsa néni, akit olyan csodálva néztem, amikor gyakorolt a felemás korláton - meg mindent. Aztán találkozunk volt edzőnkkel, Sárközy Csabával, megölelgetjük egymás Rásóné Gabival, aki végleg megszerettette velem a könyvtárakat. Meg pletykálunk és rácsodálkozunk. Jé, a Stekovics Gazsi is ide járt?
Rácsodálkozunk magára a könyvre is, amelynek teljes címe A Szövőtől az Antalon át a Nyitráig - Az alsófokú oktatás története Szombathely vasúton túli, keleti városrészén (1928-1956-2016). Puskás polgármester mutatja be – s még azt is felfedezi, hol van az én nevem benne -, hogy aztán az egykori diák, Melega Miklós, a Vas Megyei Levéltárának igazgatója ismertesse a suli történetét, míg végül Kalocsai Péter, a kötet szerzője, Szombathely történetének megszállott kutatója, akit szintén sok minden köt ide, mondja el, hogy jött létre a könyv.
Hát iszonyú sok munkával – a szeme még most is piros attól, hogy pénz hiányában maga lektorálta a könyvet, mert anyagi támogatók, azok nem jöttek. Ám segítettek a régi diákok, a tanárok… meg az ő megszállottsága.
Én nézem közben a könyvet: sok-sok adat, történet, s minden itt végzett osztály osztályképe és névsora. Mert persze, hogy vettem belőle. Most is itt van előttem.
Kösz mindenkinek, aki összehozta, kösz mindenkinek, aki miatt jól éreztem magam itt, borítsunk fátylat azokra, akiket utáltunk, s üdvözlet nektek osztálytársak, párhuzamos osztályba járok, Antalosok! 4596-os számú úttörőcsapat vigyázz, zászlónak tisztelegj! :)
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
