Egyrészt kielégítő, mint egy tavaszi fuvallat a hegyi túra végén, másfelől szinte már megfilmesítésért kiált, amint az egykori sötét, fasisztoid narancsuralom tolvajai izzadva reagálgatnak arra, hogy nekik lefőtt a kávé. Orbán Viktor még mindig delulu, és arról motyog, hogy az ő kampányuk a szeretetre épült. Rákay Philip nyilvánosan retteg, hogy jön majd a NAV “vegzálni” (nem vegzálni, hanem elvégezni a dolgát, jó reggelt ahhoz a bizonyos kávéhoz), Kocsis Máté a párt potyautasairól értekezik, Deák Dani a Partizánban angolnázgat, Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos a nemzeti oldal testéből kivágandó felelősöket emleget, a Századvég meg bejelenti egy Facebook-posztban, hogy fókuszt váltanak a kormányzati struktúraváltozások következtében. A kormányzati struktúraváltozások következtében!
Aztán most befutott figyelmünk homlokterébe Balásy “EZ VESZÉLYES!” Gyula, aki az agyrágó kormányzati propagandát mindenhonnan, tévéből, utcákról, buszmegállókban, YouTube-reklámokból, köztévés reklámblokkokban, megyei napilapokból az országra zúdító Lounge Group vezetőjeként jelent meg a Kontroll csatornáján, közölve, hogy lemond az összes NER-barát cégében birtokolt tulajdonrészéről az állam javára. Ehhez a hatás kedvéért még egy stóc papírzsebkendőt is odakészített magának, hogy a pityergéshez legyen hová nyúlnia.
A harmincezres kalkulátoros Casio órájában, mert a Rolex Submarinert nyilván nem húzhatta fel, amikor épp letérdel a nép színe elé, akit amúgy éveken át szétlopott a migránsozós, háborús-rettegtető óriásplakátjaival.
Szívbemarkoló alakítás attól az embertől, aki csak tavalyelőtt 21,6 milliárd forint osztalékot vett ki a cégeiből (hogy érezzük a léptéket: ennyiből az év minden egyes napján vehetett volna magának egy szombathelyi lakást). Az embertől, akinek egy, a saját terasza felett lebegő tihanyi luxusvillája van, Miamiban pedig egy öt fürdőszobás kecója, amiből körpanoráma nyílik az Atlanti-óceánra. Sőt, ugyanott még egy másik kvartély is, ha esetleg egy kevés lenne. Az embertől, aki két éve nem tudott indulni egy balatoni veteránautó versenyen a 91-es Ferrari Testarossájával, mert elromlott, így sajnos csak a 93-as Lamborghini Diablóját volt kénytelen benevezni:
Agyhasadás abba belegondolni, hogy ez az ember a mérgező gyűlölet országos dealereként tett szert az egyszerű polgár által elképzelhetetlen mértékű vagyonra - úgy, hogy végül ezt mi, adófizetők finanszíroztuk. Balásy a mi Ferrarinkban ül, a mi floridai házunkban sütteti a seggét, a mi tihanyi villánkban pihenget. Most meg rendkívül cinikus módon, önjelölt télapóként átadná nekünk - a nagy semmit. Mert az ugye mindenki számára világos, hogy ezek után nem milliárdokat ér a Lounge, pláne hogy már a számláit is elkezdték zárolni. Egy szellemcégháló, állami ügyfelek nélkül. Köszi a zérót!
És akkor ez az ember még beközli az interjúban azt is, hogy ő nem szeretne elmenni ebből az országból. Nem is kell, papito. Sőt, érdemes is lenne maradni kicsit, mert a Vagyonvisszaszerzési Hivatalnak esetleg lesznek még kérdései. Talán akad még egy hűvösebb, új lakhely is ezekre az elkövetkező forró időkre.
