A szalézi rend a XIX. század közepén az olasz Giovanni Bosco kezdeményezésére alakult az akkor már nagyon erősen érzékelhető tőkés társadalmi egyenlőtlenségek keresztényszocialista szellemiségű, karitatív kezelésére. Kallódó munkásifjak, tanoncok felkarolására, közösségekbe szervezésére szerveztek napközis keretek között családias hangulatú tanulóköröket, lelkigyakorlatokat, különféle kulturális és sporttevékenységeket, sőt a munkanélkülieknek afféle tanműhelyeket is. Kezdeményezéseik hamar terjedni kezdtek, szombathelyi letelepedésük már a századfordulón felvetődött. De csak akkor történt meg, amikor sédeni Ambrózy Teréz bárónő dr. Vass József népjóléti miniszter szombathelyi képviselővé választása után egy fiúinternátus létesítését kezdeményezte.
A szükséges költségeket részben széles körű, Mikes János megyéspüspök által is aktívan támogatott adakozásból teremtették elő. A bárónő eredeti elképzelései szerint a vasútállomás környékére szánt intézmény végső helyének dr. Szabó István városi főügyész javasolta a Perinthez közelebb eső, szociális segítségre és támogatásra nagyon rászoruló jelenlegi környéket. Az építkezés segítésére ún. téglajegyeket is kibocsátottak, a miniszter pedig jelentős állami segélyeket szerzett. Ez a város a maga költségvetéséből még meg is toldotta és bevállalta az épületnek helyet adó Mező utca meghosszabbítását és csatornázását is. Az építkezést a terveket is készítő Brenner János mérnök és Kopfensteiner Manó vállalkozó vezette. Az eredetileg a miniszter nevét viselő tanoncotthon és kollégium 1929-ben kezdte meg működését.
1930 januárjában Mikes püspök megalapította a Szent Quirin Szalézi Plébániát, és jogos igényként felvetődött a szalézi templom megépítésének gondolata is, hogy a szentmiséket ne a később színházteremként működő „szükségtemplomban” lehessen végre megtartani. Foerk Ernő építész 1931 decemberében Plywaczik Szaniszló szalézi tartományfőnöktől kapott megbízást a templom megtervezésére. Az alapkőletétel 1932. május 5-én történt meg, a kriptát októberben szentelték fel. 1936-ban adták át a kultúrházat, két évvel később pedig Grősz József püspök elhelyezte a bazilika zárókövét. A vértanúról elnevezett templomot 1938. június 4-én Hlond Ágoston lengyel szalézi bíboros szentelte fel, az Eucharisztikus Világkongresszus után.
Szent Quirinus a Száva partján, a ma Horvátországban található Sziszeken (római nevén Siscia) működött keresztény hívei között a Római Birodalomban. Az agg püspököt bátor, tanúságtevő hite miatt üldözték. Elfogása után az akkori tartományi fővárosba, Savariába szállították és Amantius helytartó halálra ítélte, majd malomkővel a nyakában az éppen megáradt Perint vizébe dobták. (Az Óperint utcai hídnál emlékhely és a korláton érdekes plasztika is őrzi az i. u. 305-ben vagy 309-ben történt tragikus esemény emlékezetét.) A vértanú szent hamvai, ereklyéi főként Rómában, illetve a városunk szalézi templomának kereszthajójában találhatóak.
A templom román elemeket is felhasználó ókeresztény stílusú bazilika. 33,3 méter magas, a lombard kampanilék mintájára épült magában álló tornya 1940-re készült el. A templom hármas hajóosztása és a hevederívek a lenyűgöző térhatást nagyban elősegítik. Kondor József és fiainak műhelyéből származó főoltára carrarai fehér márványból van. Triptichonja 1967-ben magánadományból készült el, Radnóti Kovács Árpád műve: középen a püspök vértanúságát, két szélen működését, illetve a temetését jeleníti meg. Szintén ő festette meg a jobboldali mellékhajóban Don Boscót és tanítványát, Savio Domonkost. A bal hajóban pedig Molnár C. Pál örökítette meg a rendalapítót nevelői tevékenysége közepette. Az altemplom oltára piszkei vörös márványból készült, szobrai Majer Sándor szobrászművész alkotásai.
Az altemplomban nyugszik az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni egyházüldözés vértanúja, Brenner János káplán. Itt talált örök nyugalomra a közelmúltban elhunyt nagyszerű jazz-zenész, a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett Vukán György. A templomkertben van a sírhelye a nyelvész-szótáríró Országh Lászlónak és a nagyszerű tudós-pedagógus Pável Ágostonnak is. A bazilika - a székesegyházat ért bombatalálat miatt - 1945 után két éven keresztül Szombathely főtemplomként működött. A kommunista időszak a rendet és intézményeit is szétzilálta. A kultúrház 1955 és 1983 között mint Béke mozi működött, egyre lerobbantabb állapotban. Az épületegyüttes - a cikkünkkel egy időben megindult vadonatúj egyházi iskola építkezésével kiegészülve - jelenleg a város egyik vallási központjaként, a körülötte formálódó térség pedig egyre gyarapodó és szépülő alközpontként funkcionál.
