Teri néni generációja lány korában a táncon kívül mi 
Csajok az 50-es évekből - Szombathelyi buli-retro (I. rész) 2012. January 29. 17:58 másért, mint az operettekért rajongott. A szombathelyiek színház (társulat és épület) híján a Savaria Múzeumban kialakított nagy teremben nézhettek előadásokat. ( 1913-tól a Gyöngyös parton kapott helyet Szombathely ideiglenes nyári színháza. Ez lett a Színház tér. (Márc. 15. tér) Az előző tűzeseten nem okulva ez az épület is fából készült, egyszerű létesítmény lett. Így aztán a korhadással járó veszélyes állapota miatt nem sokkal a II. világháború előtt, 1937-ben már le is kellett bontani.)
Teri néni nyilvántartást is vezetett, életében több mint 33 operettet látott. Mosolyog:
Ma is emlékszem Tunyogi Péterre, na, abba a színészbe szerelmes voltam, operettekben játszott, nem hagytam volna ki egyetlen szombathelyi előadását sem.
A
Vedd le a kalapod a honvéd előtt
című operettben (sohasem hallottam ezt a darabcímet) 1946-ban szintén Tunyogi játszott. Párjával nézték – két orosz katona ült mellettük. Teri néni egyszer csak azt vette észre, a katonák nem is az előadást, hanem őt nézik, annyira szépen és tiszta hangon énekelte a dalokat. Kívülről fújta az egészet.A nézők is énekeltek az előadáson? – értetlenkedem.
Persze, a világ legtermészetesebben dolga volt akkoriban, hogy a nézők dalolták a közkedvelt slágereket. Teri néni mutatja is, az a kockás füzet, amibe beírta a nótákat és az operettek szövegeit, ma is megvan.
Gyerünk a moziba be!
A mozi, kihagyhatatlan hely, a negyvenes és ötvenes évek fiataljai hetente legalább kétszer megnéztek egy filmet. A mozi gyakorta az első randik színtere, ahova a szigorúan fiúk fizették be a lányokat. A mozi amúgy nem számított luxus szórakozásnak, a legtöbben könnyedén, szülői támogatással megengedhették maguknak.
A szombathelyi moziban – Teri néni élénken emlékszik még rá - táncmulatságokat is rendeztek.
De hol működtek a mozik?
1928 őszén, még a némafilmes korszakban új palotát kapott a „hetedik művészet” Szombathelyen, a Sabaria mozit (a Malom és Király utca sarkán, a Távhő irodája helyén). Egy nagy intézményt, 800 férőhellyel. Ez a városi mozi évtizedeken át szórakoztatta a közönséget. 1948-ban új tulajdonos lépett a porondra, a Kommunista Párt szombathelyi szervezete tette rá a kezét. Az egykori Sabaria Mozgót később tűzveszélyessé nyilvánították, és 1973. augusztus 17-én- ledózerolták, az utolsó előadás augusztus 17-ére esett. (Az új Savara Mozi (a Kőszegi utcában) közel 19 millió forintból épült, mintegy három évig építették, és 1973 augusztus 19-én Csajkovszkij „panorámafilmjével” avatták fel).
A statisztikai adatok tanúsága szerint amúgy a Vas megyei mozizás fénykora az ötvenes-hatvanas évekre esett, akkoriban 64 vetítőhely működött, szinte minden falu kultúrházában volt egy vetítőgép.
Az idők folyamán Szombathelyen is több mozi működött: a Szalézi rendház kultúrtermében a Béke mozi 1955. április 4-én debütált. A városi villamos megszűnése után (1974) azonban fokozatosan szűnt meg a jelentősége, 1983-ban végleg bezárták.
Ledér hölgyek, piroslámpás házak
A negyvenes-ötvenes években a
tisztességes szombathelyi lányok
nem igen jártak bisztrózni vagy kávéházakba, legalábbis Teri néni így emlékszik vissza. Gyerekkorából is csak egyetlen szombathelyi kávézóra emlékszik (a Vasút utcai Postahivatal helyén volt), még a háború előtti időkből, a "Vas" Kávéházra. Arra is csak azért, mert a tulajdonos lányával együtt járt elemibe.
Apropó: vessünk egy pillantást az urakra: az idős szombathelyi hölgyek a Sorok utcai piros lámpás házra is élénken emlékeznek, holott persze egyikük sem járt soha ott. Ez a ház műemlék épület, ezért eredeti állapotában ma is megtekinthető. Tudják hol volt?
Szív küldi és a kori
Korcsolyázni a Kórházzal szemben lévő SZSE pályára jártak a lányok. Fehér svájci sapkában koriztak, nem egyedi eset volt, hogy a testvéreknek csupán egy korcsolyájuk volt, amit felváltva használtak. Korcsolyázás közben a fiúk küldhettek zenét a lányoknak, amolyan
szív küldi
lehetett. (Koriztak még a Haladás pályán, amit télen az SZSE pályához hasonlóan felengedtek vízzel és az fagyott le.)
Egy filmbe illő sztori: egy grófnő arannyal teli bőröndje
Teri néni meglepődik, amikor a Fő térről kérdezem, a negyvenes-ötvenes években nem ez volt az központja a városnak, sokkal inkább a Király utca és környéke, itt zajlott az élet.
A háború idején több szálló működött a Király utcában, zsúfoltan, a nyugatra emigrálókkal tele. Végül ennek apropóján Teri nénitől egy filmbe illő sztorit is hallunk, ezzel búcsúzunk emlékeitől, és a negyvenes- ötvenes évektől:
A háború idején anyám a Palace szállóba (volt Herczeg Szálló, amit '44-ben lebombáztak, a Király utca Fő téri végén állt) ment el takarítani. Egyik este kiürült a szálloda, légitámadás volt. Valaki ott hagyott egy szép bőröndöt. Anyám felkapta, nehogy ellopja valaki, és elhozta haza, hogy visszaadja majd a tulajdonosának. Otthon aztán kinyitotta. Telis tele volt arany ékszerekkel, kövekkel kirakott súlyos aranyövekkel, soha sem látott hasonlókat. Egy grófnő is lakott a szállóban, gondolta, biztos az hagyhatta ott. Anyám gondosan elásta, nehogy a megtalálják nála.
’45 után a megyei lapban hirdette valaki, hogy keresi ezt a bőröndöt. Anyám kiásta a kincseket, becsomagolta egy újságpapírba. Más nem volt. A bőröndöt ugyanis egy udvarlómnak adta kölcsönbe, aki nem hozta vissza. Anyám nem merte így, bőrönd nélkül az ékszereket visszaadni, ezért a megadott címre titokban vitte vissza őket, a lépcsőre csempészte. Később az újságban lehozták: a keresett holmi megkerült, sajnálatosan a becsületes megtaláló a jutalmat nem vette át… Hát ilyen idők voltak…
Búcsúzva Teri nénitől, lapozzunk bele albumába, következzék egy-két kedves életkép a régi (és mostani) Szombathelyről:
Írjanak nekünk, küldjenek fotókat, ha a múltból van pár jó sztorijuk: Önök/ti hova jártak/jártatok szórakozni Szombathelyen?
