A civil szervezetek ne politizáljanak, az a választott képviselők dolga - fakadt ki a közelmúltban az egyik kormánypárti politikus. Felháborodását az okozta, hogy több civil szervezet is kritikát fogalmazott meg a kormány felé, sőt odáig is elmentek, hogy javaslatokat tegyenek. A politikus azonban nagyon félreértett valamit, hiszen politizálni, a hatalommal szemben kritikát megfogalmazni minden állampolgárnak szíve joga, ahogyan az a kormánytól, pártoktól független, úgynevezett civil szervezeteknek is. Tudd, lásd, tedd című demokrácia-sorozatunk nyolcadik része.
Nemrég írtunk 
De miért léteznek a pártok, és mit várhatunk tőlük? 2024. November 17. 07:06 arról, hogyan alakultak ki a pártok, és hogy milyen feladataik is vannak. Arról is, hogy mi a dolga 
Mi a feladata a parlamentnek, a kormánynak, és ki is az a miniszterelnök? 2024. December 03. 15:26 a parlamentnek, a kormánynak, és hogy ki is az a miniszterelnök. De a politikai rendszer velük még nem teljes, hiszen csupán két lábon áll, az egyik a törvényhozás, amit a parlament, az önkormányzatok és a pártok testesítenek meg, a másik a végrehajtó hatalom, a kormánnyal és a polgármesteri hivatalokkal.
De jól tudjuk, hogy a kétlábú szék billeg, ezért szükség van egy harmadik lábra is. Ami az önszerveződő civil szervezeteket és az érdekképviseleteket jelenti. De kezdjük egy homályba burkolózó fogalommal, a politikusi felelősséggel.
Kinek felel a politikus, és hogyan lehet felelősségre vonni?
Ez a kérdés a politikai vitákban, vagy újabban azok leggyakoribb helyszínein, az online kommentszekciókban vagy a Facebookon időről időre előkerül. De tényleg, kinek is tartoznak felelősséggel a politikusok?
Ha a politikát úgy tekintjük, mint a közjó érdekében végzett cselekvést, akkor idealisztikus választ adhatunk, a politikusok csak a választóiknak tartoznak felelősséggel. Akik, ha elégedettek a politikus munkájával, akkor újraválasztják, ha nem elégedettek vele, akkor lecserélik egy másik politikusra. Milyen egyszerű, ugye?
A valóság azért ennél bonyolultabb. Tény, hogy a törvények nem fogalmaznak meg politikusi felelősséget, sőt, precedensek vannak olyan bírói ítéletekre, a melyek kimondják, hogy senki sem vonható felelősségre a politikai döntése miatt. Még egy miniszter vagy miniszterelnök sem.
Persze, a politikusok is állampolgárok, rájuk is vonatkoznak a törvények, ha egy politikust bűncselekményen érnek, akkor neki is felelnie kell az igazságszolgáltatás előtt. De azért nem, ha politikai tevékenysége során rosszul döntött.
Szóban és írásban mindenkit felelősségre lehet vonni
Szóban, persze, felelősségre lehet vonni a politikust, ezt teszi az ellenzék a parlamentben és a helyi testületekben, de ennek nincs jogi következménye. Ahogyan akár minden választópolgár. De arra azért nem nagyon van lehetőség, hogy mindenki megkérdezze az adott politikust, és mindenkinek válaszoljon is. A modern demokráciákban erre szolgál a sajtó, a média.
Az újságíró ugyanis nem öncélúan kérdezi a politikust, hanem az olvasói, nézői nevében. És a politikus sem az újságírónak válaszol, hanem az olvasóknak, nézőknek, akik nagy valószínűséggel választópolgárok is. És ha a politikus nem válaszol az újságírónak, vagy válogat a médiumok között, akkor gyakorlatilag nem tesz eleget annak a kötelességének, hogy beszámoljon munkájáról az őt megválasztóknak.
És igazság szerint az ilyen politikus nem méltó a választói bizalmára, és megérdemli, hogy elforduljanak tőle.
A civilek, mint az állampolgárok képviselői
Tulajdonképpen az állampolgárok képviselete, érdekeik védelme a feladata a civil szférának is. Annyi különbséggel, hogy a civil szervezetek már szervezett erőt jelentenek.
Azokat a szervezeteket hívjuk civilnek, amelyek alapításában nem vett részt állami, önkormányzati szerv, ilyen nincs a tagjai között sem, és nem állnak politikai irányítás alatt. Angolul non-governmental organization a nevük, innen ered az elterjedt NGO rövidítés. Közös jellemzőjük, hogy nonprofit módon működnek, azaz nem vesznek ki belőlük osztalékot, nyereséget, az esetleges bevételeiket az alaptevékenységbe forgatják vissza.
A NGO-k döntő többsége nem foglalkozik közélettel, helyi ügyeket intéznek, kulturális csoportokat működtetnek, sporttal foglalkoznak, a lakóközösségükért tesznek, és hosszan lehetne folytatni a sort. A szociális területen, az egészségügyben is dolgoznak NGO-k, sőt, olykor állami, önkormányzati feladatokat is átvesznek, aminek fejében az állam, önkormányzat pénzzel támogatja őket. Pontosabban finanszírozza azt a munkát, amit a civil szervezet helyettük elvégez.
A politika kontrollja
De vannak kimondottan közéleti civil szervezetek is, amelyek célja a politikai tevékenység. Viszont nem vesznek részt a pártcsatákban, az ideológiai vitákban. Olykor még jelölteket is indítanak a választásokon, jellemzően az önkormányzati választásokon, és a kisebb településeken sikereket is érnek el. Erre példa Celldömölk, Szentgotthárd, és több vasi település. Szombathelyen pedig több szervezet jelöltjeit fogta össze már 2019-ben is az Éljen Szombathely Egyesület.
A civil szervezetek fontos részei az állam struktúrájának, önszerveződő, aktív állampolgárok a tagjaik, egy demokráciában segítik az államot, de közben kontrollt gyakorolnak a politikusok, állami vezetők fölött. Nem véletlen tehát, hogy a hatalmát féltő kormánypárti politikus kitiltaná a civil szervezeteket a politikából.
Tudd, lásd, tedd című demokrácia-sorozatunk folytatódik, a sorozatban már megjelent cikkeket itt találják.
