Néhány nappal ezelőtt beiktatták hivatalába Donald Trump amerikai elnököt, és ennek hatására a populista és autoriter hajlamú népvezérek örömünnepet lejtettek. Hogy miért is? Mert úgy vélik, ha a világ legnagyobb hatalma élén egy hasonszőrű politikus áll, akkor hatalmuknak semmi sem szab határt, és eljön az illiberális álom, a populista vezérek soha véget nem érő uralma.
Hogyan szolgálja a populizmust a dezinformáció?
Az álhírekkel tömegeket lehet irányítani - írtuk Tudd, lásd, tedd című demokrácia-sorozatunk előző részében 
A populista vezérek korszaka - Az álhírekkel tömegeket lehet irányítani January 14. 15:40 . Ami soha nem volt olyan aktuális, mint ezekben az években.
Nem kell messze mennünk, Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke 2018-ban azt mondta, "képesek vagyunk akaratunk szerint hajlítani a valóságot". És valóban, pontosan erről szól a dezinformáció és a propaganda.
Tegyünk egy kis kitérőt a gazdaságba. A marketingnek, és benne a reklámnak, az a szerepe, hogy felhívja a figyelmet egy termékre vagy szolgáltatásra, és ezzel többet tudjanak eladni az adott termékből vagy szolgáltatásból. Ez lehet olyan is, hogy egy életérzést, egy helyzetet kínál egy bizonyos termék megvételével. Ez lehet akár egy boldog család ígérete akár egy mosogatószer megvásárlása révén, vagy például, ha az ember egy bizonyos autót vásárol, akkor úgy érezheti, hogy tagja lesz egy szűk elitnek, akik különbek a többieknél.
A propaganda, ami ellen nehéz védekezni
A propaganda hasonló eszközöket használ. Mindig tartalmaz egy kevés igazságot, de abból a célnak megfelelő következtetést von le. Alapvető üzenete, hogy ha egyetértesz vele, akkor te is tagja vagy annak a kivételes körnek, akik - és innentől elég széles a választék, legyen most az, hogy - hazafiak és megvédik az ország szuverenitását.
A propaganda jellemzője, hogy letarolja a nyilvánosságot. Annyiszor hallja, látja az ember, hogy először tudat alatt, majd tudatosan is elhiszi, amit el kell hinnie. Na jó, persze nem mindenki, de azért elég széles a propagandára fogékonyak köre.
A dezinformáció ennél egyszerűbb, gyakorlatilag álhírt jelent. Pontosabban meghamisított, megváltoztatott hírt, ami vagy teljes egészében vagy részben kitaláció. Vagy a propagandához hasonlóan valós információból von le valótlan, nem helytálló következtetéseket.
A goebbelsi módszer
De hogyan szolgálja mindez az autokraták, a populista vezérek érdekeit? Úgy, hogy a propaganda segítségével olyan képet alakít ki magáról, hogy ő megmentő, aki meg tudja védeni a népét. És mitől is kellene megvédeni? Azoktól a veszélyektől, amiket a propaganda segítségével alkotnak meg, erősítenek fel és hitetnek el az emberekkel.
Ez valóban goebbelsi módszer, Hitler propagandaminisztere, Joseph Goebbels írta le. Lényege, hogy kell egy ellenség, akitől a vezér megvédi az embereket, akik így feltételek nélkül követik a vezért.
Az utóbbi években ennek valódi példáit láthattuk, a kormánypropagandában hazánkra támadtak a migránsok, a liberálisok, újabban Brüsszel, a woke mozgalom, a civil szervezetek, a szabad sajtó, és a sort lehet még folytatni.
Mit lehet tenni ellene?
A propaganda ellen a tájékozottság a legjobb fegyver. Arra, aki tisztában van a tényekkel, stabil az értékítélete, nem igazán hat a propaganda. Ezért az oktatás és a megbízható hírforrások használata rendkívül fontos, amióta az okostelefonok és a közösségi oldalak elterjedése miatt ömlik ránk az információ.
A szabad, független sajtó elengedhetetlen egy liberális demokráciában. Az újságírók szerepe kettős, van egyszer az "őrkutya", és a "lámpás". Az "őrkutya" szerep azt jelenti, hogy az újságíró a hozzá beérkezett információkat ellenőrzi, megállapítja, mennyire valósak. És amelyek elbuknak a vizsgálaton, azt az információt nem engedi megjelenni a sajtóban.
A másik fontos szerep a "lámpás" szerepe, az újságíró a valósnak bizonyult információk közül kiválasztja a fontosakat. Azokat, amelyeket az ő olvasóinak, nézőinek, hallgatóinak érdemes és fontos tudniuk. vagyis, megvilágítja a releváns híreket.
Persze, ez a két szerep csak a független sajtóban értelmezhető, a politikailag elfogult, vagy egyenesen a propagandához tartozó médiában ezek a szerepek nem értelmezhetők.
Már nem a sajtó az első számú hírforrás
Sajnos, a sajtó megítélése nagyot zuhant az elmúlt években. Ennek egyik oka a propagandaként működő, de magukat újságnak álcázó kiadványok elterjedése, a másik fő ok a közösségi oldalak megjelenése. Mára már a közösségi oldalak váltak az első számú információforrássá, aminek a demokráciára nézve két veszélye is van.
Az egyik, hogy rengeteg álhír, propaganda jut el ellenőrizetlenül az emberekhez, akik ezeket hajlamosak hiteles információként elfogadni. A másik, hogy a közösségi oldalak információs buborékba zárják az embereket.
A személyes buborékok fogalmát több tudomány is használja. A pszichológia szerint a buborék azt mutatja, hogy az ember mekkora körben épít ki személyes kapcsolatokat, hány másik emberrel képes interaktív kapcsolatot fenntartani. A szociológia szerint a buborék azt jelenti, hogy az iskolai végzettség, a munkahely alapján milyen csoportoknak leszünk tagjai, és ezek mire determinálnak minket. A kommunikációelmélet szerint pedig a buborék arról szól, hogy milyen hírek, események iránt érdeklődünk, vagyis, milyen információs buborékba zárjuk be magunkat.
A saját buborékunkban élünk
A közösségi oldalak ez utóbbi alapján állítják össze a nekünk szánt információkupacot. Nincs két egyforma Facebook-oldal, a saját hírfolyamunkba a korábbi kattintásaink, interakcióink, azaz lájkunk, kommentünk, posztjaink alapján teszik be az algoritmusok az információkat. Ebből következően nem találkozunk számunkra érdektelen, esetleg ellenszenves hírekkel, nem látjuk azoknak a posztjait, akikkel nem értünk egyet. Benne vagyunk a buborékunkban.
Csak megjegyzem, hogy ez a válasz arra is, hogy a kormánypártiak szerint nem is léteznek ellenzéki szavazók, és viszont, mert nem látják őket.
De így csak a sajátunkkal megegyező, vagy ahhoz hasonló véleményeket látunk, nem tudjuk a dolgokat több szempontból is megvizsgálni, nem látunk semmilyen alternatívát. És azért veszélyesek igazán a közösségi oldalak, mert a demokrácia alapértékeinek tagadásához adnak eszközt és muníciót.
Mi a megoldás?
Persze, le lehet írni, mi a megoldás, de ezt is csak az látja, akit érdekel, és aki eljutott idáig a cikkben. A megoldás az, hogy lehetőleg ellenőrzött, hiteles információt fogyasszunk. Legyünk kritikusak, vonjunk kétségbe minden kinyilatkoztatást, informálódjunk több, egymástól eltérő forrásból. A bizonyított tényeket fogadjuk el, a véleményeket kezeljük a helyükön.
És ne temetkezzünk bele a közösségi oldalakba. A Facebookot eredetileg arra használták, hogy Zuckerberg egyetemi tanulótársai könnyedén cserélhessenek információkat egymással. Használjuk mi is az ismerősökkel való kapcsolattartásra, szórakozásra, de az ott megjelenő információk hitelességét vonjuk kétségbe és ha fontos, akkor ellenőrizzük. Nem csak a környezetünknek, de magunknak is jót teszünk ezzel.
Sorozatunkat hamarosan folytatjuk.
Tudd, lásd, tedd című demokrácia-sorozatunk folytatódik, a sorozatban már megjelent cikkeket itt találják.
