"Fidesz-birka" és "poloska Peti". Két fogalom, ami rendszeresen szembejön a közösségi oldalakon. Két politikai tábor gyalázza egymást, amelyek figyelembe sem veszik, hogy valójában mi történik és miért az országban, a társadalomban, a politikában. Tudd, lásd, tedd című demokrácia-sorozatunk kilencedik része.
Valószínűleg Mark Zuckerberg sem gondolta annak idején, hogy az egyetemistáknak szánt közösségi oldala gyökeresen megváltoztatja a 21. század politikai rendszereit. Pedig ez történt, és elég volt erre másfél évtized. De az információ mindig is a politika egyik legfontosabb árucikke volt.
Az ideális választópolgár nem létezik
Korábban írtam már arról, hogy létezik a racionális választói magatartás, legalábbis elméletben. Ennek lényege, hogy a választópolgár beszerez minden információt a jelöltekről, a pártokról, megismeri a választási programokat, és ezek alapján eldönti, melyik jelölt felel meg leginkább az általa megfogalmazott terveknek, melyiknek a programját érzi a legmegfelelőbbnek a saját maga számára. Aztán arra a jelöltre szavaz.
Nos, ilyen választópolgár csak elméletben létezik, egyre messzebb vagyunk ettől a típustól, de most az információ a lényeg. Az, hogy a racionális választó összegyűjti a lehetséges legtöbb releváns információt. Régebben ezekhez a sajtóból, a kampányanyagokból, kampányrendezvényekről jutott hozzá.
Ugyanakkor a politikus (vagy a stábja) is gyűjtötte az információkat. A közvélemény alakulásáról, hogy milyen igények merülnek fel, milyen ügyek, tervek a népszerűbbek. Jobb esetben arról is, hogy milyen valós helyzetben van az ország, a gazdaság, a társadalom. És ezek alapján alakította ki programját, magatartását, mondanivalóját. Ehhez szintén a sajtót, a rendezvényeket, eseményeket, és a közvélemény-kutatásokat használta. De ma már ez a politikusmodell sem igazán létezik.
Pedig ebben a klasszikus felállásban mindkét oldal - politikusok és választók - formálhatta a másik oldalt, igényeket kritikákat fogalmazhatott meg. Nem volt tökéletes, hiszen nincs tökéletes politikai rendszer, de évtizedekig működött a világ szerencsésebbik felén.
Csak úgy ömlik ránk az információ
De aztán jött az internet, jöttek a közösségi oldalak, a telefonbeszélgetések helyett a rövid, írásos üzenetek, először az sms, majd a chatalkalmazások. Kialakult az úgynevezett információs társadalom, aminek sajátossága az információ-technológia központi szerepe a termelésben, a gazdaságban és általában a társadalomban. Így a politikában is.
Az új információs csatornák alaposan kibővítették az információhoz jutás lehetőségeit, soha nem ömlött annyi információ az emberekre, mint most. Az okostelefonok korában minden eseményről azonnal tudósítás születik, ha nem is szakmai módon. Fényképek, videók pörögnek szinte azonnal, az élő közvetítések száma soha nem volt ilyen magas.
Mindennek viszont a magánember vagy választópolgár szempontjából roppant negatív hatása van. Senki nem tud megbirkózni ekkora információmennyiséggel, idő sincs rá, hogy rendszerezze az agyunk. Ebben a környezetben már csak korlátozottan érvényesül a sajtó, a média úgynevezett "őrkutya" és "lámpás" szerepe, melyekről bővebben sorozatunk következő részében írok.
Nagyon kevés embert érdekelnek a valós tartalmak
Most elég annyi, hogy az igazi újságíró, mint "őrkutya" megrostálja az információkat, ellenőrzi azok hitelességét, és nem engedi a közvélemény elé a nem valós híreket, és kiszűri a szándékos álhíreket is. Így csak a valós és releváns információkat engedi az olvasók, nézők, hallgatók elé.
A közösségi oldalakról viszont ellenőrzés nélkül jönnek a hírek, amelyek nagy része később álhírnek bizonyul. Ezek jó része mögött nincs szándékosság, de a lehetőséget pillanatok alatt felismerték azok, akik manipulálni akarják az embereket. Közéjük tartoznak a csalóktól kezdve a marketingeseken át sok mindenki, beleértve a politikusokat is.
A fokozódó információáramlás egyik következménye, hogy nincs idő a hosszabb anyagok elolvasására, hosszú videók megnézésére. Az sms és a chat amúgy is rövidítette az üzeneteket, ehhez igazodott a fogyasztók ízlése is. Ráadásul az internetet ma már nem a tanultabb rétegek használják, mint a kezdetekkor, így a netes tartalmak nyelvezetét is egyszerűsíteni kellett, amihez bőven hozzájárultak a közösségi oldalak.
A politikusok és stábjuk könnyedén alkalmazkodott ehhez, ma már rövid mondatokban, sokszor csak két-három szóban kommunikálnak. A politikusnak nem kell hosszan érvelnie, megmagyarázni, mit miért tesz, elég, ha az ellenfelét démonizálja, és kész.
Vissza a zsigerekhez és a törzsi gondolkodáshoz
A rövid, egyszerű üzenetek, maximum egyperces videók nem az értelmünkre, tudatunkra, hanem az érzéseinkre, ösztöneinkre hatnak. És innen egyenes út vezet a törzsi politizáláshoz. A törzsi gondolkodás, szakszóval tribalizmus nem új fogalom, már közel egy évtizede is használták, én is írtam róla Veszélyes mértékben terjed a törzsi gondolkodás Magyarországon 2018. July 31. 19:36 bő hat éve.
Lényege, hogy a követők a vezér köré gyűlnek és elutasítják a másik törzset. Ez a manicheista, fekete-fehér, a világot a jóra és a rosszra felosztó világnézet, és az erős vezetőben bízó tekintélyelvűség kombinációja. A tribalisták körében erősebb a hajlam a politikai erőszak támogatására és a politikai pluralizmus, azaz sokszínűség elutasítására.
Mint akkor írtam, ez a jelenség kifejezetten veszélyes Közép- és Kelet-Európában, ahol a populista intézmények átalakíthatják és újraírhatják a teljes társadalmi-politikai környezetet. Azóta Szlovákiában is illiberális párt van hatalmon, Németországban, Ausztriában jön fel populista szélsőjobb, Franciaország is forrong, az Egyesült Államokban visszatért Donald Trump.
De ne legyünk teljesen naivak, eközben a politikusok (és stábjuk) valódi információkból tájékozódnak, folyamatosan mérik a közvélemény alakulását, és remélhetőleg a gazdaságból, társadalomból származó valós információk alapján alakítják tevékenységüket.
A választópolgárokat viszont jobb tudatlanságban tartani, hiszen akkor nem észérvek, hanem érzelmek alapján döntenek. És mindennaposak lesznek a "Fidesz-birka" és "poloska Peti" jellegű üzenetek.
Tudd, lásd, tedd című demokrácia-sorozatunk folytatódik, a sorozatban már megjelent cikkeket itt találják.