Amikor éjszaka hazafelé biciklizek a városból, a Szent Imre Herceg utcán lévő körforgalomnál mindig magával ragad egy különös hangulat. Hirtelen a klasszikus közép-európai kisvárosból kilépve egy egészen más közegben találom magam, valahol a korai Tarantino filmek stílusvilágában.
Egy darabig nem is igazán tudtam pontosan mihez kapcsolni ezt az érzést, aztán hirtelen tudatosult bennem, hogy a korábban megszokott dzsumbujos-kerítéses, kicsit vadregényes látkép az út túloldalán teljesen megváltozott. Ekkor lefékeztem a biciklimmel, megálltam a Vadász étterem előtt, leszálltam a bicajról, levettem a fejemről a fejhallgatómat, és (valószínűleg) hosszú idő után befogadtam a frontális látványt, mely a szemem elé tárult:
Először nem is igazán tudtam eldönteni, hogy tetszik-e, amit látok. Az egészen bizonyos, hogy az én ideális urbanisztikai és arculatbéli elképzeléseimtől messze esik ez a fajta megközelítés. Megkérdeztem hát a szüleimet, hogy ők látták-e. Ők roppant mód elcsodálkoztak, hogy én mégis hol jártam az elmúlt másfél évben, hogy csak most vettem észre a Neon Garaget.
Ennek a beszélgetésnek is jó ideje. Azóta számtalanszor bicikliztem el mellette, és még mindig minden alkalommal tesz rám egy enyhe benyomást. Talán a szokatlansága miatt, a hivalkodósága miatt, vagy mert tényleg egyszerűen annyira idegen a környezetétől, mindenesetre sosem vált teljesen hétköznapivá számomra. Azt még mindig nem döntöttem el, hogy tetszik-e, azonban egy már biztos: valamilyen érzelmi kötelék a Neon Garage névre hallgató autószerviz és köztem határozottan kialakult, és nagyon hiányozna, ha hirtelen eltűnne.
Most újságíróként úgy döntöttem, hogy mással is megosztom ezt a benyomást, hátha vannak még Szombathelyen hozzám hasonlóan rossz megfigyelők, akik maguk sem értik, hogy mi ez a különös hangulat a Szent Imre Herceg utcában. A cikk írása közben pedig felvetődött bennem a kérdés, hogy vajon mennyire szándékos mindez.
Felhívtam a tulajdonost, aki készségesen válaszolt a kérdéseimre. Elmondta, hogy éppen a régebbi amerikai filmekből ismert szervizek, motelek, útszéli vendéglők és benzinkutak hangulatvilágát igyekszik megeleveníteni. Kíváncsi voltam, hogy a szerviz vendégei szóba szokták-e hozni a különös arculatot, és nem is csalódtam a válaszban: igen. Eszerint egészen biztosan nem én vagyok az egyetlen.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
